|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2017-10-28 20:10:44, szombat
|
| |
| |
Kun Magdolna - Szeresd az öregeket
Szeresd az öregeket, hisz vállukon hordják
az élet kőkemény, ólom nehéz súlyát,
melynek nehéz terhe alatt meghajlik a hátuk,
de mégsem panaszkodnak, nincs siránkozásuk.
Csak viszik-viszik azt az elnehezült keresztet,
amit a Jóisten teherként vállukra vettetett,
hogy lássa, kinek meddig bírja cipelni lába
a szilánkokkal tűzdelt életút porába.
Szeresd az öregeket, mintha véred volna,
mintha nagyanyád vagy nagyapád gyönge keze fogna,
mert tőlük tanultuk meg, hogy az-az igaz ember,
ki a halál útján menetel el-elvérző szívvel,
de büszkén tartott fejjel.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Öregség |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-28 20:07:41, szombat
|
| |
| |
Deli Enikő: Kezek
Foltos, ráncos, öreg kezek!
Kérlek szépen, meséljetek!
Gyermekként hogyan éltetek?
Öleltetek? Szerettetek?
Foltos, ráncos, öreg kezek!
Sokat fáradva éltetek.
De hiszem azt is: öleltetek.
Kedves kézben pihentetek.
Foltos, ráncos, öreg kezek!
Unokákat tereltetek,
Nekik oly sokat főztetek,
Kapáltatok, kötöttetek.
Fáradt, kedves, öreg kezek!
Kérlek szépen: pihenjetek!
Annyi mindent megtettetek!
Pihenjetek, s öleljetek!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Öregség |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-28 20:05:17, szombat
|
| |
| |
Ady Endre: Az eljátszott öregség
Ahogy nőnek az árnyak,
Ahogy fogynak az esték,
Úgy fáj jobban és jobban
Az eljátszott öregség.
Ez az én két vén szemem
Habár sok szépet látott,
Mosolygós öregúrként
Nem látja a világot.
Nem fogok bocsánattal,
Víg arccal tündökölni
S fiatal vétkek fölött
Pálcát tréfásan törni.
Emlékezni se fogok
Kedvesen zsörtölődve,
Ősz hajjal, piros arccal
A régi jó időkre.
Heves, ál ifjusággal,
Óh, ezerszer jaj nékem,
Megöltem jövő magam,
Az én szép öregségem.
Ahogy nőnek az árnyak,
Ahogy fogynak az esték,
Úgy fáj jobban és jobban
Az eljátszott öregség.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Öregség |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-28 20:01:54, szombat
|
| |
| |
Reményik Sándor: Redők egy arcon
Egy arc: a lélek sötét szántóföldje,
Bele barázdák, hosszú árkok törve.
Ez itt a szenvedélyek árka,
A józanság nyomukbataposott:
Lávanyomok, hidegre járva.
Ez itt a könnyek száraz, aszott medre,
Itt zajlottak az égő, sós habok, -
Ott az öröm járt, virágokat szedve.
Itt siklottak a játszi, tünde álmok,
Odébb egy gödör, mély, komor jegyű:
Ott a fájdalom sírásója ásott.
Im itt a homlokon egy sziklaút
Keskeny ösvény két meredek között,
A gondolat magasba arra jut.
Ez mutatja az örök szomjúságot,
Az rögzité a visszafojtott jajt. -
Gond, szenvedélyek, eszme, fájdalom:
Jön a halál és elsimítja majd.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Öregség |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-28 19:57:30, szombat
|
| |
| |
Juhász Gyula: Az Öregség
Az ember sokszor megszépül, ha eljő
Az öregség. Fáradt tekintetében
Kihuny a vak mohóság, kapzsiság
S szelíden pislog az emlék világa.
A keze nem szorul konok ökölbe,
De simogató békélten pihen meg
Az ifjúság fején és vállain
A haja őszén megcsillan mosolygón
A verőfény, mint a havas mezőkön,
Melyek fölött a kéklő végtelen van.
Halk léptei a temetőbe visznek,
De nem sietnek és gyakran megállnak
Egy kedves arcnál, egy hervadt virágnál,
Egy pohár bornál és egy bús zenénél.
Az ember sokszor megszépül, ha eljő
Az öregség. Hadd szépüljek meg én is! ..
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Öregség |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-28 19:52:23, szombat
|
| |
| |
Tandari Éva - Magányos öregek ...
Az ősz - öreg anyóka
reszketve - botolva,
a konyhába tipeg.
Kis teának, hogy vizet tegyen ...
de visszalép legyintve;
minek már ez ... Istenem ...!
És lassan visszatipeg,
és szobája is hideg,
és szívét a magány
dermeszti meg.
- A gyermekek felnőttek.
Az Ember ... rég meghalt.
~ Ó, én édes párom!
Hát nem vittél magaddal ...
És bújik az ágyba,
kis melegre vágyva,
várva a békés,
a megváltó Halálra.
Hisz senki sem kopog hogy;
" Megjöttem! Csókolom! "
~ És senki sem köszön rá,
ki " Jó napot " - kíván.
Magánya maradt csak,
s az emlékezés:
Reszkető szívének, hidd el
~ ez oly kevés!
Magam előtt látom
a ráncos kis kezeket ...
Ez szelt Néked nemrég
még minden szeletet ...
Nem hálát kérte ...
- Csak kis szeretetet.
~ Ne lökd a magányba
- ki mindig szeretett!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Öregség |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-28 19:49:06, szombat
|
| |
| |
Magyar Ottó: Az élet alkonyán
Mikor kezed, lábad úgy fáj, majd leszakad,
A hátad meggörbül az élet súlya alatt.
Mikor bajodról tudsz már csak beszélni,
Azt kérded magadtól: Érdemes még élni?
Ha zimankós télben kicsi szobád hideg,
Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg.
Ha a vérnyomásod naponta kell mérni,
Megint csak azt kérded: Érdemes még élni?
Amikor nem bírsz el már egy üres szakajtót,
Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót,
Mikor a holnaptól rettegve kell félni,
Újra csak azt kérded: Érdemes még élni?
Amikor az idő ólomlábon halad,
És megkeseredik a szádban a falat,
Imádságodban sem tudsz semmit kérni,
Így sóhajtasz: Uram, érdemes még élni?
Ha népes családodból egy szál magad maradsz,
Amikor nem vetsz és már nem is aratsz,
A sorstól nem tudsz semmi jót remélni,
Hát csoda, ha azt kérded: Érdemes még élni?
Agyonhajszolt szíved akadozik, s kihagy,
Amikor rádöbbensz arra, hogy már senki se vagy,
Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni,
Keserűn fakadsz ki: Érdemes még élni?
Ó felebarátom, megértem keserved,
Méltányolom, hogy sokszor panaszra áll nyelved,
Túl kemény fából faragták kereszted,
Cipeled, vonszolod, minden tagod reszket
Mégis arra kérlek, próbálj meg remélni,
Próbálj a Sorssal bátran szembenézni!
Hiszen, lelked még nem üres, kiégett,
Vedd észre bátran körülötted a szépet!
Vedd észre tavasszal, ha megjönnek a gólyák,
Szél kuszálta fészkük hogyan igazgatják.
Villás farkú fecskék hogy hordják a sarat,
Hogyan rakják fészküket az ereszed alatt.
Ugye, hogy szíved nem csak hideg márvány,
Vedd észre, mily csodás nyáron a szivárvány!
Feslő rózsabimbón hogy csillog a harmat,
Örülj nyár reggelén a sok madárdalnak!
Mosolyogj megértőn szerelmesek láttán!
Te békédet is őrzik katona a vártán.
Teérted is felkél Isten áldott napja,
Érted is mond imát kis templomod papja.
Tárd ki szívedet minden szépnek, jónak,
Nyújts segítő kezet a rászorulónak!
Adjál szeretet, mit majd viszonoznak,
Mert hidd el az emberek nem is olyan rosszak!
Sütkérezz még kissé az őszi napsütésbe,
Lapozgass csendesen az emlékek könyvébe!
S ha majd a Sorssal meg tudtál békülni,
A még hátralévőt könnyebb lesz leélni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Öregség |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2017. Október
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | |
| 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | |
| 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | |
| 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | |
| 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | |
| 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
31 db bejegyzés |
| e év: |
256 db bejegyzés |
| Összes: |
10102 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 195
- e Hét: 4011
- e Hónap: 13597
- e Év: 82517
|
|
|
Offline
