|
2017-11-13 14:05:07, hétfő
|
| |
| |
WASS ALBERT - IDÉZETEK V. 
Akárhonnan jövünk, akármerre megyünk,
a búcsú mindig bánat,
és mindig fájnak a halk-szavú árnyak,
kisértetes csengés: talán soh'sem látlak...
Jöhet még egy este,
egy utolsó este, egy fekete este,
mikor váratlanul, furcsa Sors-szeszélyből
belehalkulunk a véghetetlen Csendbe.
Azért van ez nálunk:
akármerre megyünk, akármerre járunk,
a búcsúzásunk bánat,
a kisértetes árnyak halk-szavú csengése
a szívekbe fájnak:
talán soh'sem látlak... Talán soh'sem látlak...
Wass Albert: Örök búcsúzás
Az asszony halkan mondta:
- Bizony, István, nehéz életümk volt.
Majd így válaszolt:
- Nem baj, Minka... majd a fák tovább nőnek...
Wass Albert: Mire a fák megnőnek
Aki bántja a magyart, Téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Mert bármelyik magyar vesztesége - a Te veszteséged is.
Wass Albert
Ami elmúlt, nem mindig a múlté. Néha messzire kihat a jövőbe.
Wass Albert
1. A barátság nem azt jelenti, hogy jogod van beavatkozni embertársad belső életébe.
2. A barátság nem hatalmaz föl arra, hogy tapintatlan és neveletlen légy.
3. A barátság nem azt jelenti, hogy valaki korlátlanul önzéseink rendelkezésére áll.
4. A barátság nem jogcím arra, hogy jellemhibáinkat feltétlenül és kötelességszerűen megbocsássák.
5. A barátság nem arra való, hogy valakit meggyőzzünk a magunk álláspontjának igazságáról, mindössze arra alkalmas csupán, hogy mások álláspontjait megértsük.
6. A barátság nem kér, nem követel, de nem is ismer áldozatokat.
7. A barátság oka nem lehet sem a véletlen, sem az egymásrautaltság. Még kevésbé azonos világnézeti beállítottság, vagy politikai célkitűzés. A barátság oka egyedül a barátság maga.
Az emberi lélek valami olyan titka ez, mint a zenének a hangok harmóniája. Nem azonosak, de kiegészítik egymást. Az igazi barátság olyan az emberi világ diszharmóniájában, mint egy finom, halk akkord.
Wass Albert: A barátságról
Az egyedüllét nem árt senkinek. Az nem ront meg senkit. Nem azért. Hanem az embereket, a többit, érted Iván? A többit elrontotta már az, hogy nem voltak soha egyedül. Hogy nem voltak soha egyedül, és nem tanulhattak meg olyan dolgokat, amit az erdő meg az egyedüllét tanít. Hanem megteltek sok másféle dologgal, hazugságokkal, amiket egymásnak összehazudtak, félelmekkel, amikkel egymást riasztgatták, és megteltek valami rosszassággal, ami a szemükre borult, mint egy hályog, és csak azon keresztül tudják látni a világot és a többi dolgokat... ...Azon a hályogon keresztül, ami rosszaságból való, és akármit néznek vele, rosszaságot látnak.
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Az irány: ráébreszteni a világot arra, hogy mi történt velünk, és ráébreszteni a magyarokat arra, hogy nekünk kötelességünk van.
Wass Albert
Egy ideig azt a kis jelentéktelen, kék virágocskát nézte, amelyik onnan bújt elő a moha közül. Egészen jelentéktelen volt, még észrevenni is alig lehetett. Pedig sok tölcsér fityegett rajta, egészen aprók, tiszta világoskékek, olyanok, mint az égbolt nyáron, amikor tele van napsugárral. Milyen szép - gondolta - s az ember nem is látja meg. Elmegy mellette, s rálép. Mennyi sok szép dologgal van tele a világ.
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Ellophatod valakinek az aranyóráját és visszaadhatod megint. Ellophatod a pénzét és megtérítheted a kárt. Csak egyvalami van, amit nem téríthetsz meg soha. Ez az idő. Ha valakinek ellopod az idejét. Ha megvárakoztatsz valakit. Ez olyan, mintha ellopnál ennyi meg ennyi időt valakinek az életéből. Nem térítheted meg soha. Az idő az ember legnagyobb és legfontosabb kincse. Ellophatod valakinek a lovát és visszaadhatod megint. Mindenét ellophatod és megtérítheted. Csak az ellopott időt nem lehet megtéríteni soha. A várakozásban eltöltött időt semmi földi hatalom nem hozhatja vissza. Nincs, elveszett, vége. Örökre elveszett.
Wass Albert: Voltam
Az ember együtt kell éljen elkövetett hibáival egy életen át. Ez a büntetése amiért nem ismeri fel az emberi élet legfontosabb törvényét. Hogy felelősek vagyunk minden kimondott szavunkért és minden ki nem mondott szavunkért is, felelősek vagyunk ezeken a kimondott vagy elhallgatott szavainkon keresztül úgy a magunk, mint a körülöttünk lévők jövendőjéért.
Wass Albert: Átoksori kísértetek
Az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehetne ebből? S ezért van az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma.
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Életed, megszokott munkád kerete szertehullott. Itt állasz puszta kézzel, egyetlen szál ruhával és nem tudod, mihez kezdhetnél, mert ilyesmi még nem történt Veled.
Nézd a költöző madarakat. Fáradt csapatokban most térnek meg tengeren túlról. Semmijük sincs, igazán semmijük. Csak az a két kis fáradt szárnyuk.
Szinte ájultan hullanak alá pihenni a bokrok közé.
De holnap reggel, ha felkélsz a nappal és kijössz ide, hogy megkeressed őket: vidám füttyüket messziről hallhatod már. Fürgén szökdelnek az ágak között, hernyót keresnek és száraz mohát a fészekrakáshoz. Figyelheted, milyen vidáman hordozzák csőrükben a vékony gallyakat s fonnak belőle nótaszó mellett új otthont fiaiknak.
Amiért ember vagy, azért tanulhatsz még sokat a madaraktól...
Wass Albert: Mindent újra kezdünk
A győzelmet (...) ne téveszd össze a sikerrel. A felhőnek sikerül magát a nap és a föld közé tolnia. De legyőzte-e vajon a napot ezzel?
Wass Albert
Ha csókos szellő szárnyán
hangod zenéje kél,
halott lelkemről árván
lehull a szemfedél.
Belőle csengve-zengve
ezer virág fakad,
s virággal szórja szerte
a Te tavaszodat.
De ha az esti csendben
elnyelnek lent a fák:
valahonnan kiserken
egy fekete virág.
Idéz az alkonyatba
egy könnyes, bús varázst,
s lelkemre szórja lopva
az őszi hervadást.
Wass Albert: Virágok
Ha már nagyon vágysz a szép után, s arra, hogy elfeledhessed az embereket: gyere, induljunk meg a Maroson fölfele. Dédánál még széles a völgy, de ha a bisztrai fűrészt elhagyod, s odaérsz, ahol a Galagonya zöld vize a Marosba beleomlik: egyszerre köréd gyűlnek a hegyek. A folyó ott már alacsony és sebes. Kövek szűrik tisztára a vizét, a kövek közt pisztrángot láthatsz suhanni és lepényhalat. Az erdők lába lelóg a rohanó vízig, s otromba szürke sziklák hasadékaiból egy-egy törékeny kis nyírfa kihajol, s fehér törzsét az illanó tükörben megcsodálja.
Itt már illata van a levegőnek. Tavasszal nyír-, nyáron fenyő-, ősszel bükkfaillata. Sha szellővel találkozol, megérzed benne az epret, málnát, áfonyát, ami az üvereket tölti meg odafönt. Ha a kóbor plájon az Andrenyásza tetejére fölkapaszkodsz: magad előtt látod a mi szép hegyeinket, mind, valamennyit.
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Haszontalanságokat ne gyűjts soha! Bélyeget, gyufaskatulyát, pénzt, vagyont. Csak a szépet gyűjtsed meg magadban. A szépet, amit a szemeddel láthatsz, füleddel hallhatsz, orroddal érzékelhetsz, és ujjaid hegyével megtapinthatsz. Meg amit gondolsz olyankor, azokat gyűjtsed!
Wass Albert: Erdők könyve, tavak könyve
Hűvös lett és tüzet gyújtottak. A tűz mellé kiterítették a bundát, s elhevertek rajta. Az égbolt megtelt csillagokkal, s később feljött a Hold. Ő a leány ölébe hajtotta fejét, s a leány énekelt. (...) Reggel kergetőztek a harmatos fűben, mint az őzek. Aztán megferedtek a forrás vizében. Locsolták egymást és kacagtak, és az erdő csengett a kacagásuktól és a fák, a mókusok, a madarak, akik látták őket, csodálkoztak, és boldogan kérdezték egymástól: visszatért-e a világ kezdete? A boldog idő?
Wass Albert: A funtineli boszorkány
A jó nem más, mint a dolgok ősi és természetes rendje. Egyszerűen csak az egyenes út. Jutalma önmagában van. Tisztává tesz és könnyűvé. Érzéseket ad, amiket nem vásárolhatnál meg Dárius kincsén sem, s amiktől nem foszthat meg semmiféle hatalom.
Wass Albert: Te és a világ - Büntetés és jutalom
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat
Wass Albert: Üzenet haza
Körülötte, ameddig ellát a szemed, mindenütt erdő. Csupa erdő. És sehol tanyát, falut nem lát a pillantásod, kétnapi járóföldre sem. Ma már, sajnos vasút visz arra. Dübörgő gyors, álmos tehervonat köpi a füstöt a hegyek között, korom piszkítja a Maros vizét, s a mozdonyfüttyöt iszonyodva visszhangozzák a sziklák. Bent, a Szalárd torkában fűrésztelep volt még nem is oylan régen. Ma már csak néhány ház romját találod ott és szemetet, piszkot, törmeléket, gazt. És sok-sok csalánt, ami az emberek után maradt.
Mert tudod, valahogy így van ez: az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélküll. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehetne ebből? S ezért van az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma.
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.
Wass Albert: Karácsonyi üzenetek - Ötven erdélyi gyermek levele a Jézuskához c. novella
Lépett már hangyabojba? A maga számára nem jelent sokat... De a hangyák azok nem tudják elfeledni. Az ő számukra egy világ dőlt össze. Néhányan elpusztultak, sokan életükre nyomorékok lettek és minden amit fölépítettek maguknak, odalett. Néha úgy érzem, mintha manapság egy nagylábú esetlen óriás járkálna mi emberi világaink fölött s ahová lép, egy világ összedől. Emberek pusztulnak el, otthonok omlanak össze, szépség, boldogság s mindaz, amiért élni érdemes, megszűnik.
Wass Albert: Átoksori kísértetek
Megszokta, hogy minden ember egy idegen lény ezen a földön, akármilyen kapcsokkal is csatolja őket egymáshoz a vér, borzalmasan messze van mégis egymástól a lelkük. Minden embernek csak a maga érzései a fontosak, mert minden ember azt hiszi, hogy csak őérette van a világ, és minden, ami rajta van ezen a világon, felesleges, ha nem az ő vágyait szolgálja.
Wass Albert: Zsoltár és trombitaszó
Mert tudod, valahogy így van ez: az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehetne ebből? S ezért van az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma.
Wass Albert - A funtineli boszorkány
Mert van valami a világban és a világ fölött, amit megváltoztatni úgysem lehet, sem tűzzel, sem vérrel, sem gyűlölettel. És ez az élet törvénye, aminek gyökere az igazságban van.
Wass Albert: A kastély árnyékában
Mikor egyedül vagy. Ezen nem lehet segíteni. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.
Wass Albert: Mikor mégis egyedül vagy
... Minden ember egy idegen lény ezen a földön, akármilyen kapcsokkal is csatolja őket egymáshoz a vér, borzalmasan messze van mégis egymástól a lelkük. Minden embernek csak a maga érzései a fontosak, mert minden ember azt hiszi, hogy csak őérette van a világ, és minden, ami rajta van ezen a világon, felesleges, ha nem az ő vágyait szolgálja.
Wass Albert: Zsoltár és trombitaszó - Halállovag
Minden ember szépségtenger
s mint a tenger csillagszemmel
telve vagytok szeretettel...!
Wass Albert: Karácsonyi versek II.
Ne hidd, hogy csak az orchidea virág. Meg a rózsa, meg a szegfű. Még a mohának is van virága.
Pedig a moha sohasem lát napot. Sűrű erdők nyirkos homályában él, földhöz ragadtan, nyomorultul. Ő a legnyomorultabb a növények között. Mégis eljön évente az idő, amikor kivirágzik. Kivirágzik, örömet ünnepel. Akár a rózsa, az orchidea, vagy a szegfű. Semmivel sem kisebb az öröme, mint az orchideának, vagy a szegfűnek. Sőt, ne feledd, egy nagy előnye is van: senki emberfia nem tépi le különlegessége miatt a moha virágját. Fogadd meg a tanácsomat és gondolj sokat, nagyon sokat a mohavirágra.
Wass Albert: Még a moha is virágzik
Nem fontos, milyen hibát követ el valaki életében. Az a fontos, hogy vállalja értük a felelősséget.
Wass Albert: Nem nyugaton kel fel a Nap
Nyár óta vártam valamire, és nem tudtam, hogy mi az, amire várok. De vártam. Vártam reggel, és vártam este, és vártam éjszaka és mindig, mindig. Aztán tegnap reggel éreztem, hogy eljött az idő. Felöltöztem ünneplőbe, és följöttem ide a hegyre, mert éreztem, hogy ide kell jönnöm. Hogy azért éltem eddig, hogy ide jöhessek. Érted? És téged találtalak itt... És megértettem, hogy minden azért volt, hogy téged találjalak itt. Azért éltem, egyedül csak azért. És megfeledkeztem arról, ami volt, ami van.
Megborzongott. Hozzásimult. Vacogva, dideregve.
- Hiába. Nem tehettem mást, így kellett legyen. Ugye nem haragszol rám?
- Ugyan - mondta a fiú, és nevetett. De nevetésének hamis csengése volt. Erőltetett volt a nevetése.
A leány szemei végigjárták a barna férfiarcot. Végigtapogatták, végigsimogatták, apróra, mintha minden részletét be akarnák szívni magukba.
- Nem lehetett másként - mondotta halkan -, így kellett legyen. De ha te meghalsz, én is meghalok. Azért éltem, hogy megtaláljalak, s hogy megtaláltalak, meghalunk mind a ketten.
Nem hagylak el többet soha-soha, érted? Soha!
Forró suttogásba fulladt a hangja. Görcsös öleléssel húzta magához, csókjaival mintha a vérét akarta volna kiszívni, csupa lázas szenvedély volt, csupa vad szeretnivágyás...
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Sírt, sírt. És lassan minden könnyebb lett. Szelídebb, szomorúbb. Mint amikor a vihar villámai elpihennek, tovanyargal a dörgés, és csak az eső esik. Esik és esik, csöndesen és szomorúan, és már nem ijesztő és nem rettenetes, csak bánatosan szelíd, és a szelídsége mögött, valahol messze, már derengeni kezd a vigasztalás.
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Soha az ember meg ne alázza magát, még akkor se, ha azt hiszi, hogy ezzel valamit elérhet, amit különben sem sikerülne elérnie. Az emberi méltóság mindennél előbbre való, s nem szabad áruba bocsátani, mert az ember csak kellemetlen perceket s utólagos szégyent meg bosszúságot vásárol vele.
Wass Albert: Jönnek
Wass Albert
Sokat olvasott, mindenfélét. És sokat gondolkozott. A könyvek lapjairól kinőtt az élet, akár a mag, mikor csírába szökken. Kinőtt, ellepte a szobát, a falakat a világ négy sarkáig tágította, s ő ott feküdt a világ közepén, egy csodálatos nagy világnak a közepén, mely ezerszínű volt, ezer hangon beszélt, és titokzatos törvények szerint váltogatta magát.
Wass Albert: A kastély árnyékában
Sűrű köd borul a szürke útszéli fákra , s a sápadt utcalámpák halvány fényében megcsillnó asztfaltra lucskosan tapad egy-egy sárga levél. Ilyenkor a szívünkre is úgy ráfekszik a köd , ilyenkor névtelen bánatok bolyongják be velünk a könnybe fulladt várost, s lelkünk sötét sikátorain lapulva leskelődnek csavargó emlékei a nyárnak...
Sötét árnyak lopódznak utánunk:ezersok gondolat , s úgy járunk megis ,gondolattalan...
Céltalan...Valami kéne,valami , aminek neve nincs...mit tudom én...
Talán jó volna most ismerős fák alatt járni...Talán...elhallgatni egy ismerős kacagást...
Ilyenkor nincs kacagás.
Ősz van.
Wass Albert: Őszi levél
A szeretet a jóság törvénye. Az örökkévalóság törvénye. Az élet törvénye. Az igazság, az összhang, a szépség, a mindeneket összefogó és egybekapcsoló nagy együttműködés törvénye, melynek összhangjában az óriási naprendszerek éppen olyan fontosak,mint a legapróbb porszem .
Wass Albert
A székely emberek olyanok,mint a fenyők a Hargitán.Csak állnak magányukban,csak néha zúgolódnak halkan.
De jaj neked,ha éjjel és tisztelet nélkül merészkedsz közéjük.
Wass Albert
A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik
Wass Albert
Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön. De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában. (...) Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát. Minden jótettedet egy pillangó viszi hírül.
Wass Albert: Tavak és erdők könyve - Jóság
Valahol messze áll egy kicsi ház,
csöndjére öreg diófa vigyáz,
küszöbe vásott, födele vén...
úgy vágyom vissza én...
Ó régi otthon, fáj a szívem érted...
ó régi otthon, látlak-e még téged...?
Wass Albert: HONVÁGY
... a világ úgy fordult, hogy csak egyféleképpen lehet ma sikeresen küzdeni, ez pedig nem az, hogy hősi halált halunk, hanem hősi életet élünk.
Wass Albert
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Wass Albert |
|
|
|
|
|
Offline
