|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2017-11-24 11:39:36, péntek
|
| |
| |
Sass Ervin
csodák
honnan jöttél merre mennél
van-e még akit követnél
aki ha azt mondja éljen
csillag szikrázik az égen
aki ha a kezét nyújtja
veled megy a hosszú útra
aki még hisz a csodáknak
amire annyian várnak
aki ha azt mondja remény
a vers felragyogna szegény
a fák kórust dalolnának
helye lenne a csodáknak
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-11-24 11:13:18, péntek
|
| |
| |
Faludi Tamás
Ne feledd honnan jöttél!
Én nem felejtem, hogy honnan, és nem felejtem, hogy merre
tartok éppen, mi lesz az élet terve?!
Eleve kár a gőzért, hisz én írok a nagykönyvbe,
hogy nem kell elhunyni, megfulladni a könnyekben.
Biztos mosolyt csal az arcodra a gyermekkor,
hogy fogtad édesanyád kezét minden menetkor.
Emlékszem még a helyre, ahol játszóterek álltak,
a panelházak között kisgyerekek diktáltak.
Azok voltak ám szép idők, te emlékszel?
Én bizony igen, tele vagyok sok élménnyel...
Lehunyom a szemem, és látok minden pajtást,
gyermekkori kitartást...
Amik voltak, amik vannak, amik lesznek,
ti azok lesztek, amit az életben letesztek.
Hidd el mára, csak te vagy a kapitány,
ki a csónakjában ülve csendes vizeken jár...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-11-24 11:04:31, péntek
|
| |
| |
Mészáros Győző
Menj hát
Menj, ha úgy hiszed: menned kell.
De messzi földön is, sose feledd el!
Ne feledd, mit innen szívedben viszel,
földi javakra nem cserélhetők el.
Mit magadban rejtesz és hordozol,
mit magadban viszel, s most átkozol.
Átkozod mert érzed: itt élni nem lehet.
Mennél, és mész is... Ha teheted.
De butaság volna vélni azt,
hogy más ország népét nem aggaszt
a felismerés, mit már felismertél itthon,
hogy más hazájában nem lelhető hon.
Hisz egy szíved van, s egy a hazád!
Egy, mely még ma is vár terád.
Várja azt, mi oly sok éve bére,
hogy szunnyadó népe felébredjen végre.
S világgá kiáltsa, mi kárpátok szívét nyomja,
mert ennek az országnak, bizony nagy a gondja.
Hát legyél a csalogató szarvas, légy istennek ostora,
a hadak útján vágtázó vezér, légy Emese álma!
Legyél császár fején koppanó kürt, hétvezérek vére,
óriást megszégyenítő vitéz, évszázadok bére...
Vagy legyél idegen nép gazdájának napszámosa.
De honnan jöttél, és visszamenni ne felejts el... Soha!
"Ha idegenbe visz egyetlen járható utad,
visszavezető utat neked három szín mutat."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-11-24 10:37:48, péntek
|
| |
| |
Szabó Lőrinc: Különbéke
Ha tudtam volna régen, amit
ma már tudok,
ha tudtam volna, hogy az élet
milyen mocsok,
nem fütyörésznék most az uccán
ilyen vigan:
valószínűleg felkötöttem
volna magam.
Régen, mint az álamok tékozló
más fiai,
azt hittem, lehet a világon
segíteni,
azt hittem, szép szó vagy erőszak
ér valamit
s az élet, ha sokan akarjuk,
megváltozik.
Minden szörnyübb, mint hittem akkor,
fiatalon,
de, hálistennek, egyre csökken
az undorom,
egyre jobban bírom az évek
förtelmeit,
és az idő és a közöny már
fertőtlenít.
Mert fátylát sorra dobta minden,
egymásután,
s harminchárom évem ma átlát
minden szitán:
látom, sokkal több a mocsok, mint
az ifjukor
sejteni bírta volna bennem
valamikor,
látom milyen rútúl becsapják
a baleket,
s hogy a balek azért balek, mert
mást nem tehet,
s hogy az ész az érdek rimája,
és hogy magát
sugaras hőssé a bitang is
hogy költi át,
s ha van is, kézen-közön elvész
az ideál,
és hogy nem hozhat egyetértést,
csak a halál, -
s mert mindez mégcsak nemis aljas,
nem szomorú,
a minden dolog apja valóban
a háború:
úgy nézzem elszát nyugalommal,
az életet,
mint reménytelen lepratábort
vagy harcteret.
Ha egyszerre tudok meg mindent,
hogy itt mi van,
egész biztossan felkötöttem
volna magam.
De valamit a sors, úgy látszik,
akart velem:
megmutatott mindent, de lassan,
türelmessen:
különbékét ezért kötöttem
a semmivel,
ezért van, hogy csinálom, amit
csinálni kell,
ezért becsülök úgy egy-egy jó
pillanatot,
ezért van, hogy a háborúban
verset irok
s a leprások közt fütyörészek
és nevetek
s egyre jobban kezdem szeretni
a gyerekeket.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-11-24 10:23:56, péntek
|
| |
| |
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij:
F. M. Dosztojevszkij legismertebb műve "A játékos", a szerelem és a játékszenvedély regénye. A főhőst a szerelem sodorja a szerencsejátékhoz, de idővel a játék izgalma feledteti a szerelme iránti vágyat. A történet Roulettenburgban, a kaszinójáról híres fürdővárosban játszódik. Itt egy nemzetközi társaság verődik össze jobb sorsra érdemes, de kiúttalan személyekből, akiknek legfőbb céljuk a pénzszerzés.
Bár nem önéletrajzi mű, de Dosztojevszkij maga is gyakori vendég volt a rulettasztalnál. "A játékos"-t egy lejáró tartozása miatti pénz- és időzavarban írta meg.
Olvasásra ajánlom !
Dosztojevszkij idézet: Minden jó... Minden. Az ember azért boldogtalan, mert nem tudja, hogy boldog. Ennyi az egész. Ennyi, ennyi! Ha bárki rájön, azonnal boldog lesz, már abban a pillanatban.
Parádi Alexa
Függőség
Ördögi körben veszettség
Megbabonáz e szépség, feddhetetlenség, Könyörületesség, mely oly csodás,
Ámulatba ejtő, titokzatos varázs,
Mely kialudhatatlan parázs.
Életvitelem tán veszedelmes öncsalás,
Illúzió, bár reményteli fiatalság, nem más.
Csupán csalfa vízió, árnyalatnyi hazugság,
De számomra jelentős valóság.
Szívem zakatol, arcom pirospozsgás,
Mint kábszeres kábító drogját,
Kémlelem a veszélyt magát,
Meglelem lételemem magját.
Mit megélek, minden jelenetet fejembe vések,
Keresem, kutatom az élményeket,
Majd meglelem, tükrözöm őket.
Örökkön küzdök s túlélek, mert még menni nem lehet.
Magasságokat érintek, történeteket mesélek,
Melyek veszélyesek, ijesztően, félelmetesek.
S ekkor érzem, igazán élek!
Valóságos vagyok, létezek!
Lenézve a mélységbe nem félek, nem émelygek,
De gondolatban messze elrévedek, visszatérek:
Hegyek, tetőszerkezetek, omladozó építmények,
Szívemet rabul ejtettétek, oltalmat nyújtó fenséges létesítmények!
Bevallom, megszállott vagyok,
Számomra ti lételemek vagytok!
Elhagyatott helyek, érthetetlen élvezetek,
Szenvedélyes képzetek, valósággá lesztek!
Adrenalin-függőség hozza majd vesztemet,
S a törvény ítélkezzék felettem,
Ha büntetendő, mit cselekszem,
De míg létezem, addig a kíváncsiság vezérelhet engem!
Felfedezek, megörökítek, az utókornak hátrahagyom versem, piszkozatom,
Másként elfelednek, majd meghalok,
Így hát, míg tehetem, alkotok!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-11-24 09:41:16, péntek
|
| |
| |
Pásztor Klaudia
Szép napot
Felkelt a Nap,
arcodon végigsimul a fény,
hogy gyönyörü vagy, ez tény.
Elkezdödött egy újjabb nap,
és talán ezt a verset látván
már szomorú sem vagy.
Arcodon felröppent egy kis mosoly,
s már nem is vagy olyan komoly.
Sajna, messze még az este,
Ó, a sok teendö bárcsak lesne.
Legyen szép a napod,
mosolygós vasárnapot kívánok!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-11-24 09:35:09, péntek
|
| |
| |
Pődör György
Novemberi sanzon
Hideg a világ,
nincsen már virág
kint a mezőn.
Vad télről mesél
a fagyverte szél
a háztetőn.
Hulló kis levél
még tarkán ledér.
Lassan libeg,
majd csöndben leér,
társa lesz tenyér,
s ott megpihen.
Nincsen dala már,
hallgat a madár
kis rejtekén.
Tavaszról, nyárról
dalolok százszor
helyette én.
Jöhetnek telek,
örökre veled,
az volna szép.
Mint ahogy eddig,
s ki tudja meddig
jó lenne még!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2017. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
271 db bejegyzés |
| e év: |
2711 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 320
- e Hét: 843
- e Hónap: 10026
- e Év: 62734
|
|
|
Offline
