|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2017-11-24 20:36:40, péntek
|
| |
| |
Harminc nap és ismét díszbe öltözik a szívünk. Addig persze megélünk ezer rohadt helyzetet. Amikor a balck friday napján nem veszel semmit, mert hiába rohadt akciós, de kenyérre is alig akad, nem még babára, beszélőre, a gyereknek. Amikor már a hideg ráz a reklámoktól, mert a gyerek felsikít, igen, ilyet akarok, de te tudod, semmi nem lesz belőle. És frusztrált leszel és ordítani tudnál, mert tudod ismét nem lesz, ismét nem úgy lesz. Valahogy lesz, de megint nem az igazi. Nem olyan, amire vágyik, amit te akarsz, ami közös, meg gazdag, meg rohadt fényes és csillogó, mert a villanyszámla bassza meg, a villanyszámla, még be kéne fizetni, hogy ha nem is csillog de legalább legyen. Valami fény legyen. Előtte advent, a várakozás, amikor megtelik a szívünk a várakozás csodával és tízezrek nézik majd a tévében, hogy mennyit költenek az emberek az első adventi nyitvatartáskor. Az emberek, mert ő nem. Mert még rohadtul nem telik, és baromira nincs tízezres koszorú, de van helyette mécses, négy. És meggyújtod, mert várod. Mert jöjjön aminek jönnie kell. Kerül majd amibe kerül. Majd kérsz, vagy nem eszel, vagy sosem lesz a lyukas helyett másik, de megveszed, mert karácsony lesz, és akarod, hogy úgy legyen, hogy neki is legyen, hogy egyszer az életben minden jó legyen. Mert milliók élnek ma így, ebben a szép országban, hogy fekete és péntek, de nincs miből. És szentség csak a szívekben él, a gyomorban már évek óta semmi.
(Theodorovits Andrea) 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-11-24 15:38:16, péntek
|
| |
| |
Ágh István: Öregasszony
Nekünk nagy ez a ház fiam,
az ürességtől megreped akár a téli ég,
kicsi hízót ölünk, kicsi lábasba főzünk,
kicsi életet élünk édesem,
csak ez a világ olyan végtelen,
s te vagy legtávolabb.
Ha látom az árva tányérokat fiam,
mindig rád gondolok,
ha látom a nagy bödönöket,
a nagy fazekakat,
te jutsz eszembe.
Ha látom a harmadik ágyat,
kicsordul a könnyem,
ha végigmegyek kamrán és szobán,
világot jártam érted azt hiszem,
hogy megtaláljalak.
Ha csillag lennél, látnálak fiam,
ha csillag lennél, kisütnél minden este,
nem feküdnék le oly korán,
kiállnék a kapu elé,
ahogyan várni szoktalak.
Könnyembe rejtenélek el,
te legszebb fényű csillagom,
hosszan néznélek,
hogy behunyt
szemem mögött is lássalak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkorúaknak |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-11-24 15:04:38, péntek
|
| |
| |
"Rájöttem: újra kell tanulnom beszélni.
Néhány dolgot alaposan elfelejtettem...
Meg kell tanulnom nemet mondani.
S aztán: elmondani hogy valami fáj.
Meg kell tanulnom: "megbántottál",
s azt is: "nem muszáj".
Meg kell tanulnom azt is: "kérlek"
s vele együtt: "nagyon köszönöm".
Meg kell tanulnom: "igazán semmiség",
és szívből:"nekem volt öröm".
Meg kell tanulnom néhány új szót is:
bár sokszor hallom, és régen ismerem,
velem nőtt fel és velem él,
de meg kell tanulnom: "megtennéd nekem?"
Meg kell tanulnom azt is: "sajnálom",
s kimondani, hogy "megbántottalak" -
de azt is meg kell tanulnom végre,
hogy kimondjam: "igen, régen vártalak".
Meg kell tanulnom szavakba önteni,
hogy mi az, ami emészt legbelül.
Meg kell tanulnom más szemébe nézve:
"beszéljünk: ez nem megy egyedül".
Meg kell tanulnom még három dolgot:
a világ legnehezebb három szavát,
és gyakorolni, hogy el ne felejtsem,
perceken, órákon, napokon át.
Meg kell tanulnom: "megbocsátok"
- ezt tudni a legnagyobb vagyon.
Meg kell tanulnom: "bocsánat" - és végül:
meg kell tanulnunk: "szeretlek nagyon"...
(Torma Judit)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-11-24 11:22:46, péntek
|
| |
| |
Mulandóság Reviczky Gyula
Hulló levéllel besöpörte
Az őszi szél az útakat.
Mint a ligetnek üde zöldje,
Minden mulandó, hervatag.
Az ember visszatér a porba;
A hű szivektől elszakad.
Örök válás, bucsú a sorsa;
Mind elmúlik az ég alatt.
A forró szív kihül, s ha végre
A multak sírjává leszen:
Az emlék reszkető kezével
Gyujt neki mécsest csöndesen.
Mert ennek nincsen hervadása.
Él és viraszt a sír felett.
Ez rejti özvegy fátyolába
A bús arczú enyészetet.
Azért, ha vesztettél barátot,
Hullasd sirjára könnyedet;
Ha kedvesed' mély sírba zárod
Sírj, sírj a drága hant felett.
Keresd fel könnyel és virággal
A csendes, jó halottakat;
Hogy majd, ha síri fád beárnyal,
Téged is megsirassanak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2017. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
375 db bejegyzés |
| e év: |
5773 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 374
- e Hét: 17122
- e Hónap: 36095
- e Év: 265032
|
|
|
Offline
