|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
|
|
2017-11-08 16:23:04, szerda
|
| |
| |
Nyár és tél között
Nyár és tél között úgy vándorol
Október, November,
mint a poros országúton
két szomorú ember.
Kertek, lankák körül jönnek,
mennek havas tájra,
búsan integet utánuk
egy kopár fa ága.
Mint rossz gyerek, a szél őket
sárral megdobálja,
utánuk fut, ruhájukat
s hajukat cibálja.
Nyár mögöttük, tél előttük,
néha meg-megállnak
s búcsút intenek a hervadt,
búslakodó tájnak.
Zelk Zoltán
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Október |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-11-08 13:57:52, szerda
|
| |
| |
Ősszel szeretnék festő lenni!
Ősszel szeretnék festő lenni!
Ezer színt palettán kikeverni!
Mennyi lehetőséget rejt minden ág!
Ellopnám minden árnyalatát!
Festenék :
Narancs színben lángoló dáliát,
Sárga fényű szeptember délutánt,
Fű közé hulló bordó ecsetvonást,
Lombtól lopott pazar barnát és lilát.
S lefesteném
a lassan, őszbe ballagó éveket!
Szürkülő álmokat, fakó reményeket!
Levélként lehulló elhaló sóhajt
Álmodnék fehéren feszülő vászonra...
Ősszel szeretnék dalt szerezni!
Zizzenő avarral, jajongó fákkal énekelni.
Pőre ágak húrjain a széllel hegedülni.
Fűszálon csillogó cseppel altatót dúdolni.
Ősszel szeretnék táncra kelni!
Csavargó füstként kémény körül pördülni.
Lábujjhegyen ezer-szín fák közt forogni.
Hajnali köddel lassan télbe szállni...
Ősszel szeretnék verset írni!
Elröppenő nyarak után búsan sírni.
Szavakkal mutatni mit a festő ecsettel,
mit a táncos testtel, a zenész hangszerrel...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: November |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-11-08 11:20:02, szerda
|
| |
| |
Régen elévült sérelmek, megbántások, amiket naponta gépiesen újratanulunk, sajgó emlékei egy valamikor szerelemnek, megalázó elutasítások, lobogó becsvágyunk kudarcai, kényszerű lemondások, elmaradt utazások - szóval mindaz, ami egykor fontos volt, de régen elmaradt az idő messzeségében.
Őrizzük őket, mert ami valaha is a szívünkhöz nőtt, az nem lehet kidobni való szemét, haszontalan maradványa a múltnak. Így húzzuk magunk után ma már feleslegessé vált érzések, indulatok, tapasztalatok, élmények, emlékek végtelen hosszúságú sleppjét, amelyek ránk nehezednek, mint a kolonc, lelassítanak és gúzsba kötnek.
És szenvedünk a lelkünkben, a kapcsolatainkban kavargó rendetlenséget, ambivalenciát, polivalenciát s mindenféle ellentétes vágyat érzékelve.
Elkeseredünk, ha tetteink, viselkedésünk nem fedik belső normáinkat.
Popper Péter: Ne menj a romok közé!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2017. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
375 db bejegyzés |
| e év: |
5773 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1296
- e Hét: 9264
- e Hónap: 28237
- e Év: 257174
|
|
|
Offline
