|
2017-12-19 03:30:27, kedd
|
| |
| |
A régmúlt Mosonról nehéz beszélni, mert a huszadik században lakosai kicserélődtek.
A napokban kérdeztem egy ismert mosoni családról, de már nem tudták kik voltak. A sok száz mosoni családdal együtt őket is elsodorta innen történelmünk pusztító vihara.
A népbíróságon, egy zacskó pirospaprika és bors rejtegetéséért az 1950-es években elítélt hentesről és családjáról emlékezem. Üzemét,házát és lakását elvették. Az ávó vallatta, hogy hol vannak az aranyai Megtörve bár és összeverve, de túlélte az ávós vallatást. Megrótták azért
is hogy amíg hentes volt, iskolás fia néha tízóraira parizeres kenyeret kapott, míg a többi
gyerek csak zsíros kenyeret evett.
A Fehérló nagytermében rendezett népbírósági tárgyaláson kizsákmányoló, a nép ellensége és harácsolóként állt a vádló népügyész, a népbíró és a proletár hallgatóság előtt.
A tárgyalás közben, a szörnyű vádakat hallva, a mosoni proletárok beordították a bírónak: Halál a rejtegetőnek! És ez nem volt tréfa, hanem rémületet keltő valóság. Erről a mai generáció semmit nem ismer.
Több, mint hatvanöt évvel ezelőtt történt, de a helyi kommunista gonoszok gyűlölete 1956 után, a meghurcolt szülők halála után, a Mosonban maradt hentes fia életét is, ahol tudták nehezítették.
Munkaszolgálatosnak sorozták. Megházasodott. Kisudvari leány lett a felesége. Mind a ketten rabságra ítélt édesapjukat látogatták az internáló táborban. A találkozásuk itt kezdődött és házassággal folytatódott.
Amikor Miklós megtudta, hogy nagynénjének volt házában városi tulajdonba került kis lakás üres lett, a városi tanácsnál kérték, hogy megkaphatják-e a megüresedett lakást. A tanács válaszolt, hogy ki kaphatja, ők ebben nem határozhatnak, nem rendelkezhetnek. Kérésükkel menjenek a kommunista párttitkár Kócza András elvtárshoz. A válasza bolsevik nyíltsággal és kommunista őszinteséggel határozott, gyors és nyersen durva volt: - Mivel Miklós osztályidegen, kizsákmányoló család fia, amíg ő, Kócza itt van, sem lakást, sem munkát nem kaphat Mosonmagyaróváron. Csak azt nem mondta bucsuzóul, hogy dögöljetek meg! Sorsukról, életükről és a lakásról így döntött Kócza.
E keserves, kilátástalan helyzetben véletlenül Óvárra látogató Gondár Gyurival találkozott. Gyuri, egy alföldi városban jó beosztásban dolgozott. Hívta, költözzenek oda és ott munkája is lesz. A fiatal házas Miklós és Piri elköltözött.
Kócza elvtárs az új alföldi munkahelyének sürgősen, azonnal írt az osztályidegen Miklós felvétele és alkalmazása ellen. De erre ott nem reagáltak. Sőt! Gondár Gyuri megmutatta gyűlölködő levelét. Ez az óvári kommunisták hatáskörén kívül volt, de azért ártani próbálkoztak. Eredménytelenül.
Kócza elvtárs nem tudta többé tönkretenni életüket. Az új, zaklatás mentes életük Gyuri jóvoltából itt kezdődött és folytatódott.
Miklós néhány évtized után, még egyszer Mosonba hazatért. - Ott várnak engem! Oda szeretnék menni! - mondta, hogy szülei között találja meg nyugodalmát. Kívánsága teljesült és ott temették el a családi kriptában.
A gyűlölködő kommunista párttitkár, gyárigazgató felesége is iskolaigazgató lett, a rendszer jutalmazta.Ez volt az akkor uralkodó rend. Önkényes, sérthetetlen hatalom félévszázadig, a huszadik század második felében.
Voltak gonoszok, aljasok, életeket keserítők és tönkretevők, szadista bűnözők, gyilkosok, akiket tetteikért az állam soha el nem ítélt. Ez is emlékeink töredéke.
Ekker László, New York, 2017. december
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
