|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2017-12-02 21:58:40, szombat
|
| |
| |
Az utolsó mondat
Egyszerű földműves ember fekszik halál sápadtan a műtőasztalon. Nyelvrákja van, és még nem is sejti a küszöbön lévő beavatkozás súlyosságát. Amikor az orvos mindennel elkészül, valamint az asszisztensek és a betegápolók már ott állnak a segítségére, megmondja a betegnek, hogy az elaltatás után többé már nem fog tudni beszélni, ha tehát még van valami, amit mondani akar, akkor azt most mondja ki. S az egyszerű földműves az orvos és a többiek feszült várakozása mellett igen nagy nyugalommal kimondja életében az utolsó mondatot: "Dicsértessék a Jézus Krisztus!" |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-12-02 21:36:30, szombat
|
| |
| |
"Megint elmúlt egy vasárnap, örömeivel, kiváltságaival és lehetőségeivel együtt, emlékezetünk tárházában pedig elraktározódott belőle a jó. Alig észrevehetően növekedtünk is, hiszen minden itt eltöltött nappal egyre jobban belenövünk Isten családjába. 'Látni fogják az ő arcát' (Jel 22,4). Ennek a nagy élménynek a reményében bízunk, ezért tisztít meg Isten, és ezzel vigasztalódunk."
- Jim Elliot |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-12-02 21:25:55, szombat
|
| |
| |
"A tudományos ismeretek elsajátítása (az élet kérkedése) fárasztó vállalkozás, és nem tudom, hogy megéri-e egyáltalán a belefektetett energiát. Már megkopott az a csillogás, amit a kezdeti tudásszomj kölcsönzött mindennek. Mi az, amit érdemesebb megismerni Krisztus minden értelmet felülhaladó szereteténél? Bárcsak az Ő ismeretében bővölködnék, ahelyett hogy a kifürkészhetetlen filozófia mocsarát kutatom! Filozófiatanárom azt mondja: ne is várjam, hogy előadásain sokat tanulhatok; ő bennünk csak a kutató szellemet akarja fejleszteni, hogy világosan lássunk és kritikusan tudjunk végiggondolni minden filozófiai problémát. Hááát...!"
- Jim Elliot |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-12-02 21:15:05, szombat
|
| |
| |
"Hétfő éjjel éppen Iowában róttam a kilométereket, amikor egy Studebaker teherautó felvett - Hová megy? - érdeklődtem. - Kaliforniába - vetette oda egy zordon képű tengerész őrmester. Jólesett hallani ezt a szót, olyan meglepő és örvendetes volt. Rögtön Isten szavát juttatta eszembe, amit Mózesnek mond: 'Orcám megy veletek, hogy megnyugtassalak' (2Móz 33,14). - Ámen - mondtam rá magamban. Kedd reggel három órát aludtunk a teherautón, aztán átvágtunk Nebraskán, és éjfél felé már jól bent jártunk Wyomingban. Casparban a tengerész volt apósának van egy kocsmája. Le sem vetkőztem, úgy aludtam egy áporodott szagú díványon a hátsó szobában. Reggelre két tojást és feketekávét adtak. Délután felkéredzkedtem egy szenet szállító teherautóra, amely elvitt Cokeville-ig. Az Úr mindig jó hozzám. Benne igazán nincs 'változásnak árnyéka'. Aztán valami ősrégi Buickot állítottam le. Egy tengerész vezette, akinek a torka igazi 'nyitott sír' volt, ahogy Róma 3 írja. A feje léket kapott - mármint az autó hengerfeje -, ezért kénytelenek voltunk állandóan megállni, hogy benzint, vizet és olajat szerezzünk. Míg a tengerész aludt, én vezettem. Boise-től öt kilométerre hirtelen nagy recsegés hallatszott a kocsi elejéből. Fel kellett ébresztenem förtelmes szájú tengerészemet. - Mi lehet ez a zaj? - érdeklődtem. - ...legyek, ha tudom - mondta. Hat óráig aludtunk, s akkor egy roncsszállító kocsi behúzott minket Boise-ba. A tengerész ottmaradt a kocsijánál, én pedig újra kiálltam az országútra, és 12 óra 20-kor érkeztem meg Portlandbe. Húsz különböző kocsival hetven órát utaztam, mindössze 1 dollár 32 centtel a zsebemben, és gyorsabban értem haza, mintha személyvonattal mentem volna. Nem csodálatos a mi Urunk? Ő mondta: 'kezeim munkáját csak bízzátok rám' (Ézs 45,11). Alig kezdünk motyogni valamit az utazással kapcsolatban, és tessék, máris itt egy autó. 'Mielőtt kiáltanánk, én felelek' (Ézs 65,24). Egyetlen alkalommal sem vártam 15 percnél tovább. Igazán hitemet erősítő élmény volt."
- Jim Elliot |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-12-02 17:22:10, szombat
|
| |
| |
"Az új ember éppoly természetesen cselekszi a jót, mint amilyen természetesen cselekedte a természeti ember a rosszat."
- C. H. Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-12-02 17:16:08, szombat
|
| |
| |
Ki állja meg a helyét?
A gonosz nagy színjátéka minden erkölcsi fogalmat összezavart. Hagyományos erkölcsi fogalmaink világában nevelkedett ember számára egészen zavarba ejtő, hogy a gonosz a világosság, a jó cselekedet, a történelmi szükségszerűség és a társadalmi igazságosság mezében jelenik meg; a Bibliából táplálkozó keresztyén számára viszont ez is csak a gonosz feneketlen gonoszságát igazolja.
Nyilvánvaló az "értelmesek" kudarca, akik a legnagyobb jóakarattal s a valóságot együgyűen félreértve azt hiszik, hogy az eresztékeiből kifordult szerkezetet némi józan értelemmel helyre lehet billenteni. Vaksiságukban mindegyik félnek igazságot akarnak szolgáltatni, s így anélkül, hogy bármit is sikerülne véghez vinniük, szétmorzsolódnak az egymásnak csapódó hatalmak között. A világ oktalansága miatt csalódottan úgy érzik, minden igyekezet hiábavaló, s elcsüggedve félreállnak vagy tehetetlenül behódolnak az erősebbnek.
Még csúfosabb minden erkölcsi fanatizmus bukása. A fanatikus úgy gondolja, hogy ő majd egy elv tisztaságát szembeszegezi a gonosz hatalmával. De mint a bika, csak a vörös posztót döfködi, s nem azt, aki a kezében tartja, kifárad hát, s vereséget szenved. A lényegtelen dolgok között elveszíti a fonalat, és belesétál a ravaszak csapdájába.
A lelkiismeret embere magányosan küszködik a döntést követelő kényszerhelyzetek özönében. Miközben azonban semmi egyébre nem hagyatkozhat, mint önnön lelkiismeretének tanácsára, annyi konfliktusban kell döntenie, hogy szétdarabolódik. A gonosz annyiszor közelít hozzá az erény tetszetős, csábító álöltözetében, hogy lelkiismerete aggályossá válik, elbizonytalanodik, míglen odáig jut, hogy a jó lelkiismeret helyett elaltatott lelkiismerettel is megelégszik, vagyis hazudik önnön lelkiismeretének, hogy ne kelljen kétségbeesnie - mert akinek egyedüli támasza a lelkiismeret, az képtelen belátni, hogy a mardosó lelkiismeret egészségesebb és erősebb lehet a szendergő lelkiismeretnél.
A lehetséges döntések zavarba ejtő bőségéből biztos kivezető útnak tűnik a kötelesség. Amit parancsolnak, az itt maga a bizonyosság, a parancsért az viseli a felelősséget, aki adja, s nem az, aki végrehajtja. De ahol csakis kötelességből cselekednek, ott sohasem kerülhet sor a legigazibb felelősségvállalásból történő cselekvés merészségére, az egyetlen dologra, ami a gonoszt szíven találhatja és legyőzheti. A kötelesség emberének végül még az ördöggel szemben is teljesítenie kell a kötelességét.
Ha viszont arra vállalkozik valaki, hogy a legteljesebb szabadságban fog helytállni, ha többre tartja a szükségszerű cselekvést, mint saját lelkiismeretének és hírnevének makulátlanságát, ha kész feláldozni egy meddő elvet a termékeny kompromisszumnak, vagy akár a középszer meddő bölcsességét a termékeny radikalizmusnak - nos, akkor őrizkedjék, nehogy szabadsága okozza bukását. Elfogadja a rosszat, hogy elejét vegye a még rosszabbnak, s nem látja már, hogy éppen az a rosszabb, amit elkerülni kíván, lehetne a jobb. Ebből fakadnak a tragédiák.
A nyílt összeütközéstől ódzkodók némelyikének sikerül eljutnia az erényesség magánérdekű azilumába. Csakhogy a körülötte lévő igazságtalanság közepette ellenzőt kell tennie a szemére, lakatot a szájára. A felelős cselekvéssel való beszennyeződést csak önámítás árán kerülheti el. Bármit is tesz, mulasztásai sohasem fogják nyugton hagyni. S ebbe vagy beleroppan, vagy a legálszentebb farizeussá válik.
Ki állja meg hát a helyét? Csak az, akinek nem a maga okossága, elvei, lelkiismerete, szabadsága, erényessége jelenti minden dolgok legvégső mértékét, hanem mindezeket kész feláldozni, amikor hitben és egyedül Istenhez való hűségben engedelmes és felelős cselekvésre van hivatva; a felelős ember, akinek élete semmi más nem akar lenni, mint felelet és válasz Isten kérdésére és hívására. Hol vannak az ilyen felelősek?
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-12-02 11:59:23, szombat
|
| |
| |
Talajtalanság
Vajon éltek-e valaha is olyan emberek, mint mi, akik a maguk jelenében ilyen bizonytalan talajon álltak; akik előtt a jelen valamennyi elérhető választási lehetősége egyaránt elviselhetetlennek, életellenesnek, értelmetlennek látszott; akik a jelen alternatíváin túl ennyire csak a múlt és a jövő dolgaiban keresték erejük forrását; s akik mégis, anélkül hogy délibábokat kergettek volna, ilyen bizakodó nyugalommal tudták várni ügyük sikerét? Vagy inkább: éreztek-e másként valaha is egy-egy nagy történelmi fordulópont előtt álló nemzedék felelősen gondolkodó tagjai, mint ahogyan mi érzünk ma - pontosan azért, mert valami igazán új volt keletkezőben, olyan új, ami a mindenkori jelen alternatíváiból nem következett?
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-12-02 11:49:02, szombat
|
| |
| |
"Ha Isten ad belénk új szívet, akkor az bennünk marad örökre, és soha többé nem lesz belőle újra kőszív."
- C. H. Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-12-02 11:44:22, szombat
|
| |
| |
"Az Úr nagyon is jól tudja, hogy te magad képtelen vagy megváltoztatni a szívedet, és nem tudod megjobbítani saját természetedet. De azt is tudja, hogy Ő mindkettőre képes. Ő meg tudja tenni, hogy elváltozzék a szerecsen bőre és a párduc foltossága. Halld meg, és csodálkozz: Ő újjá tud teremteni, újjá tud szülni téged is! Ez a kegyelem csodája, és a Szentlélek végzi ezt el bennünk."
- C. H. Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2017. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
566 db bejegyzés |
| e év: |
7303 db bejegyzés |
| Összes: |
35932 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4435
- e Hét: 10681
- e Hónap: 39993
- e Év: 227795
|
|
|
Offline
