|
2017-12-25 23:47:35, hétfő
|
| |
| |
"Íme, a szűz fogan méhében és szül fiat s nevezi azt Immánuelnek" (Ézs 7,14).
Az Ő történelmi születése.
"Azért a születendőt is szentnek hívják, Isten Fiának" (Lk 1,35). Jézus Krisztus beleszületett ebbe a világba, de nem volt innen való. Nem történelmi fejlődés következtében lett. Kívülről jött bele a történelembe.
Jézus Krisztust nem mondhatjuk "a legjobb embernek", hanem Ő olyan valaki, aki egyáltalán nem az emberi nemzetségből származott. Jézus Krisztus nem Istenné vált ember, hanem testet öltött Isten.
Isten jött bele az emberi testbe, kívülről jött. Az Ő élete a legmagasságosabb és a legszentebb belépést jelenti ebbe a világba - a legalsóbb rendű ajtón keresztül. Urunk születése valóban advent - idejövetel volt - felülről.
Megszületése bennem.
"Akiket ismét fájdalommal szülök, amíg ki nem ábrázolódik bennetek Krisztus" (Gal 4,19).
Mint ahogyan a történelembe kívülről lépett be Jézus, az én életembe is kívülről kell bejönnie.
Megengedtem-e, hogy személyes emberi életem Isten Fia számára "Betlehemmé" legyen?
Nem léphetek be Isten királyságába, amíg felülről meg nem születtem - a természetes születéshez nem hasonlítható módon. "Szükséges nektek újonnan születnetek!" (Jn 3,7). Nem parancs ez, hanem alapvető tény.
Az újjászületésre az a jellemző, hogy olyan tökéletesen átengedem magam Istennek, hogy Krisztus kiformálódik bennem. Mihelyt pedig ő kiábrázolódik bennem, az Ő lénye kezd munkálkodni általam.
Isten megjelent testben - a megváltás ezt a mélységes csodát lehetővé tette neked és nekem.
Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c. könyvéből Link  |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhitatok minden napra |
|
|
|
|
|
Offline
