|
2017-12-06 17:00:46, szerda
|
| |
| |
ADVENTI VERSEK
Mottó:
A közelgő Karácsony várakozásában szorgosan, mégis vidáman tisztítsuk ki lelkünket minden szennytől.
ADVENTI HÍRNÖK, FRISS FENYŐÁG
Dalszöveg
Dallam: H. Rohr
Szöveg: M. Fresch nyomán Hamar István
Adventi hírnök, friss fenyőág.
Lobog az első gyertyaláng!
Karácsonyt várva lázban a föld,
Isteni gyermeket köszönt.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!
Adventi hírnök, friss fenyőág,
Lobog már két kis gyertyaláng!
Ha zörget Jézus, jól figyelj ám,
Betér a szívünk ajtaján! 
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!
Adventi hírnök, friss fenyőág,
Lobog már három gyertyaláng!
Múlnak az évek, életünk száll,
De utunk végén Jézus vár!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!
Adventi hírnök, friss fenyőág,
Lobog már négy kis gyertyaláng!
Azt mondta Jézus: visszajön még,
Újjá lesz akkor föld és ég!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!
Adventi hírnök...
Link
Link
ADVENT IDEJÉN
Advent van, s átjárja lelkem
a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét tán ezredszer,
Hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Szeretni szóban és tettekben,
hinni, remélni szüntelen.
Táplálni kell mosollyal, öleléssel,
hogy emléked hibátlan legyen.
Most visszaröpülök gondolatban
gyermeki önmagamba újra.
Látom amint kályha mellett
Nagymamám fagyos lábujjamat gyúrja.
Hársfa teát tölt poharamba
Idd meg! Nem fogsz fázni majd!
Átmelegedett testem valóban
S én azt hittem a tea tette azt.
Ma már tudom, tőle volt a meleg.
Ölelés, szeretet, gondoskodás
ezek voltak mitől az a jó
a testem és lelkem járta át.
Ez adta azt a boldog érzést,
mi ma is rám tör, ha a múltba révedek.
Hiánya így advent idején
fájón kéri vissza az elmúlt éveket.
Emlékszem a finom illatokra
ami a konyhát járta át,
mikor sült a mézes
és a lágyan foszló mákos kalács. 
Arca piros volt az izgalomtól,
mikor a szobába engedett
csilingelt egy üvegpohár szélén.
Itt az angyalka! Megjelent!
Futottunk mind a fenyő köré
ámultunk örültünk nagyon.
Ezt a boldog érzést gyerekeimnek
minden karácsonykor átadom.
Már sokszor töltöttük el nélküle
a karácsony szent ünnepét,
de lelkemben ott mosolyog képe
ahogy átöleli a gyermekét.
Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz
ha gyertya fényben rá emlékezünk.
S tudom onnan fentről ő is nézi.
Ugye mindenkit szeretünk?
Jusson szép szóból bárkinek!
Simogató, ölelő kezekből,
mosolytól csillogó szemekből,
áradó tűz gyújtson fényeket!
Muzsika szálljon a gyermek kacajból,
áhítat járja át a lelkeket!
A szeretetet, mit tőle tanultunk
naponta adjuk át mindenkinek.
(Oprae)
Albert Ferenc: ADVENT KOSZORÚJA
Dér didereg alvó fákon,
fehér éjben advent kopog;
gyarló lelkünk készen álljon,
s az áldás is ránk találjon,
színes gyertyák fénye lobog.
Fenyőgyanta friss illata
tölti be a meleg otthont;
világol egy lila gyertya,
embereknek hitet adva,
Krisztusunk megváltást hozzon.
Kopog a második vasárnap;
egy pár lila gyertya fénylik;
reményt nyújtva a családnak,
kik csak Messiásra várnak;
s fények kúsznak magas égig.
Lobban három gyertya lángja,
egy rózsaszín, s öröm e hír.
Dicsértessék Szűz Mária,
néhány nap és áldott álma:
jászlában a Kisded felsír.
Ünnep előtt vasárnapon
lángoljon négy gyertya fénye,
fényük szeretetet ontson!
Áldott legyen a karácsony,
s a Megváltó születése!
Aranyosi Ervin: ADVENT - ELSŐ GYERTYA
Advent első vasárnapján
felgyullad egy gyertya fénye.
Melegítse át szívedet,
legyen fénylő eredménye.
Kezdődik a csodavárás,
ahogy egykor Jézust várták:
szeretettel, bizalommal,
a tűz lángját körül állták. 
A megváltó tiszta fényt hoz,
szeretetet, ami éltet.
Felemel a puszta földről,
Isten fiává fogad téged.
Szeretettel tárd ki lelked,
öleld át a nagyvilágot,
kívánd azt, hogy minden ember
itt a Földön, legyen áldott!
Aranyosi Ervin: MI LEGYEN AZ AJÁNDÉK?
Közeleg karácsony ünnepe,
a szeretet szép ígérete,
kristálygömböktől fénylik fája,
s vajon te mit teszel alája?
Mit tudsz, Szeretted mit szeretne?
Kincsre vágyik, vagy szeretetre?
Ha gazdagságot, bőséget hozna,
viszont szeretni nem habozna?
Mit adjon, kinek pénze nincsen,
hogy érzéseket ne veszítsen?
Ölelést, mosolyt, kedvességet,
türelmet, békét, melegséget,
hogy együtt vagytok pár boldog órát,
- meghallgatást, mit lelke ró rád.
S ha megvan benned a jó szándék,
ez lesz a legnagyobb ajándék.
Viszonzásként, szemében hála,
szívedet biztos megtalálja.
Ágh Tihamér: ADVENTKOR
Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,
a földön sárguló, elkínzott levelek.
Az ég hólyagszemén nem tör át a nap
sugárnyalábja felhőtlen megakad.
Az ősz lassan lépked, majd télbe borul
és ahogy megvirrad, be is alkonyul...
Este tompa fények remegnek az utcán,
megtörnek a tócsák fodródzó foltján.
De a hétköznapok bágyadt szürkesége
nem törheti meg azt, ami bennünk béke.
Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:
Ránk köszöntött advent,
boldog Jézus-várás.
Babits Mihály: KARÁCSONYI ÉNEK
Mért fekszel jászolban, ég királya?
Visszasírsz az éhes barikára.
Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:
mégis itt rídogálsz, állatok közt.
Bölcs bocik szájának langy fuvalma
jobb tán mint csillag-ür szele volna?
Jobb talán a puha széna-alom,
mint a magas égi birodalom?
Istálló párája, jobb az neked,
mint gazdag nárdusok és kenetek?
Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:
kezed csak bús anyád melléért nyult...
Becsesnek láttad te e földi test
koldusruháját, hogy fölvetted ezt?
s nem vélted rossznak a zord életet?
te, kiről zengjük, hogy »megszületett«!
Szeress hát minket is, koldusokat!
Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.
Bedő Gábor: CSENDES AZ ADVENT
Csendes az Advent, várakozunk,
Csendes az Advent, vágyakozunk,
Kicsit elmerülünk, kicsit belülről nézzük magunk,
Kik is vagyunk mi, lényünkből másnak mit adhatunk,
Mert bizony adni kell, adni folyton,
Minden jótett csillaggá válik az égbolton,
Aztán este gyönyörködik bennük, 
Emlékezni, elmélkedni, jótettünk ragyog bennük,
Csendes az Advent, gyülekeznek az égen a csillagok,
Így szép az Advent:
Te adhatsz,
Ő adhat,
Mi adhatunk,
Mindannyian, bizony mindannyian:
Valakinek Angyala Vagyunk.
Benkő Gabriella: A NÉGY GYERTYA
December reszket az éjben,
Fehér hó, a sötétségben.
A négy gyertya gyújtva, készen,
Karácsonykor ünnep lészen.
Én vagyok a béke lángja,
Szól az egyik, s meg is bánja.
Béke úgy sincs. Miért égjek?
Elaludt, csak füstje kéklett.
Másik így szól és meglobban.
hit a lelkekben alig van.
nem kell a hit lángja többet
Elhagyhatjuk ezt a földet.
Most a harmadik gyertyácska
Szólt csendesen, önmagába.
A szeretet lángja vagyok,
Hideg földön most meghalok.
Csak az utolsó kis gyertya,
Lángja remeg, fel nem adja,
A remény sugara vagyok
Soha, soha meg nem halok.
Aztán áthajolt kecsesen,
Lángjával lobbantott hiten.
Majd a szeretethez fordult,
S titokban könnye kicsordult.
Meggyújtotta annak lángját,
S a fény vitte angyal szárnyát,
megérintve béke csonkját,
Lángra lobbantva a gyertyát.
Minden karácsonykor súgja,
Ez az égő kicsi gyertya:
Én a remény lángja vagyok,
Soha, soha meg nem halok.
Csata Ernő: ADVENT
Jöjj el, várva várt
lelkek vigasza,
szeretni vágyás,
konok szívekbe
irgalom, megbocsátás.
Jöjj el közénk,
magasztos égi áldás,
ajkakon viruló
örömkiáltás.
Sűrű ködbe burkolt,
gyűlölet,
sötét vakság,
ne kisérts,
most
a gyertyaláng
értünk, bennünk,
velünk lobog,
amíg,
millió szív
a nagy csodáért
dobog.
Deborah Gordon Cooper: ÁLDÁS A FÁRA
Ebben az évszakban,
mikor az éj sötétje
hosszabb a nap fényénél,
mikor a Föld aludni tért
a hideg elől,
Advent idején,
a várakozás idején,
hadd találjuk meg a módját,
hogy a rohanásból kiszakadva
békénk lehessen,
és tágra nyithassuk
hálás szívünk.
Áldd meg a fénylő fákat, 
az örökzöld mindenség jelképét,
mert hűek és változatlanok,
mint Isten szeretete.
E drága időszakban,
mikor oly búsak az emlékek,
kérlek, emlékezhessünk
azokra, akik önnön fényükkel
ragyogták be utunk,
Szeretteinket,
akik örökké szívünkben élnek.
Dáma Lovag Erdős Anna: Ó ADJ URAM BÉKÉT!
/ ADVENT-i ima/
Ó adj Uram BÉKÉT a világnak !
Hallgasd fohászát millió vágynak !
Ne fordítsd el fejed a szenvedőktől!
Hallgasd meg imáit, hozzád esdeklőktől!
Mert lángol már a világ,füstje felszáll
Szomorú szívvel fordulunk hozzád :
,,Mi atyánk Isten, ki vagy a mennyekben!"
Ne engedd szenvedni benned bízó népedet!
Ó adj Uram BÉKÉT az embernek!
Ellen tudjon állni sújtó fegyvereknek
,,Szenteltessék meg a te neved!"
Fohászkodva kérjük segítségedet!
Szeretetre tanítottad,aki téged követett
Imával kérjük védd meg a nemzetünket!
Állítsd meg a gonoszt ne tudjon ártani 
Ártatlan életeket porba sújtani !
Ó Uram adj BÉKÉT a nemzeteknek!
Hű fiaidnak,mert küzdelemben szenvednek
,,Jöjjön el te országod,legyen meg a te akaratod"
Védd meg az embert,kik benned bízhatott!
Mert háború dúl égen,földön, létben
Állítsd meg a gonoszt testben és lélekben!
,,Miképpen a mennyben,azon kép itt a földön is"
BÉKÉÉRT könyörgök, hozzád fohászkodva!
Szeretetért-e megvadult világba!
Karácsony jön Jézus születésének ünnepnapja
Várakozva nézünk e szeretetnapra
,,Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!"
Várakozunk a hit,szeretet,béke,remény lángjával
Gyertyát gyújtva a helyes útra rátalálva
Mutass nekünk irányt,benned bizakodva!
Hogy a helyes utat ne tévesszük imádkozva
,,S bocsájtsd meg a vétkeinket,
Miképp mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek"
Mert igaz szívvel csak így élhetünk
Ne haraggal,s őszintén szeretünk
,,S ne vígy minket a kísértésben
De szabadíts meg a gonosztól"
Hogy legyen hit,szeretet,béke,remény a lelkekben
,,Most és mindörökké ÁMEN."
Demján Irén: ADVENT
Dér-csipkés hajnalok
harangkondulása.
Surrangó lépések nesze.
Áhított születés gyermeki
Csodája.
Lelkekben szeretet tüze.
Ó, jöjj el, várunk
Ünnepek-ünnepe...
Dömötör Ilona: ADVENTI ESTÉN
A sárra köd terül, vékonyka fátyol.
Sötétkék égen aranyhold világol.
A köd nem ér az égig.
A szívre gond borul, aggasztó, könnyes.
A kézhez bűn tapad, bomlasztó, szennyes.
A lélek az ég felé tör.
Dsida Jenő: ITT VAN A SZÉP KARÁCSONY
Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.
Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.
Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.
Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!
1929
Dsida Jenő: KÖZELEG AZ EMBERFIA
Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
nyulat, nem hordoznak emberölő
szerszámot, megjelenik az angyal és
megjelenik a csillag és tele lesz dallal
a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre
és tudni fogjuk, hogy Ô az.
Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,
a petroleumbányák frakkos császárai
s könnyel a szemükben letérdelnek elé.
Mert Ô lesz, akinek legtisztább kék a szeme,
legerősebb lészen a karja és szelid arcáról ragyog
az örök épitők acélos vidámsága.
Ô megmutatja minden vándornak az útat,
minden töprengőnek az igazságot, minden
haldoklónak az életet. Ô megmagyarázza
nekünk a gépek dalának igazi értelmét,
megmagyarázza és megáldja a fáradt költőt
legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és kék
fehér galamb fog ülni a vállán kétfelől.
Ô nem ad országot nekünk, hanem otthont,
nem ad fegyvert, hanem kenyeret.
Ma még sirunk,
mert a mosolygás nem én vagyok.
Ma még sötét
van, mert nem jöttem világosságnak,
hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról.
Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.
Eljön Ô, minden bizonnyal eljön.
1929
Fejes Ádám: ADVENTI ÖRVENDEZÉS
Utaidat vágyva kerestem,
S utaid megtaláltak engem.
Csodáidat látni akartam,
S ámulok rajtuk szakadatlan.
Titkaidat bogoztam egyre,
S most, mint gyermek az egyszeregyre,
úgy nézek rájuk, dicsekedvén,
ujjong szívem kegyelmed kedvén;
mert szereteted egyszerűség, 
irgalmasságod csupa hűség,
s egy értelme van a keresztnek:
hogy megkerestek és szeretnek!
Hát hirdetem, hogy útja száz van
minden szívhez a nagyvilágban,
keresni kell és rátalálni ma,
akinek Ő a vágya álma;
kinek batyuja az a ,,nincsen",
megtalálja a gazdag Isten.
Filipszky Baran Ilona: ADVENTI KÖSZÖNTŐ
Harmatozzatok ti Égi magasok.
Mindenki lelkét, tisztára mossátok!
Legyen minden ember, szíve hófehér,
Így majd a szeretet mindenkit elér.
Földön az emberek békében élhetnek,
A tiszta lelkek hozzád igyekeznek.
Én édes Istenem, legyél mindig velünk,
Így a Szent lelked, mindig érezhetjük.
Add Uram békédet és tiszta szívedet,
Hogy az emberek közt szeretet legyen.
Hogyha reánk nézel, örömöd leljed,
Minden ember boldogan élhessen.
A szeretet szárnyán repülni veled,
Így a mi életünk boldogabb lehet.
Te hozzád Istenem, én felsóhajtok,
Imádkozom, és nyugalmat kapok.
Adventnek ünnepén téged köszöntelek,
Szűzanyám, hogy fiad megszülessen.
A szép zöld fenyőfák ontják illatukat,
Az emberek várják, megváltójukat.
Füle Lajos: VISSZAJÖN
Hóból az erdő, ködből a felhő,
hó esik, tél szele fújja...
Valaki eljött, Valaki elment,
Valaki visszajön újra!
Száll csuda híre szívből a szívbe,
kétezer év a tanúja:
Valaki eljött, Valaki elment,
Valaki visszajön újra!
Angyalok ajkán, emberek hangján
csendül a csillagos ének,
Kétezer éve mennek Elébe
boldogan, kik Neki élnek.
Ott a helyed e drága menetben,
életed KRISZTUSA vár rád.
Hagyd el a gondot, légy vele boldog,
zengje a szíved a hálát!
Gősi Vali: "FEL NAGY ÖRÖMRE"!
Karácsonyi fohász
A legszebb örömről volna jó üzenni,
de csak álomként jön el ma már,
hiába fordítom ég felé az arcom,
egyre távolibb az a fénysugár.
Mégis megérint, s én szívrepesve áldom,
ha visszatükröződik a halvány remény,
mi felemel, éltet és úgy tart, karol,
ahogy anyám ölelt, míg bújtam ölén.
A legszebb örömről volna jó üzenni
a karácsonyváró csillagok felé,
arról, hogy gyönyörű szeretet éled,
és letérdelünk mind a jászol elé.
Mégis, mégis könnyes ez az áldás,
elkél a fohász így advent idején,
szeretet szülessen égen és földön,
mosoly ragyogjon az árvák szemén!
Guti Tünde: ADVENT
Nekem mit jelent az advent?
Nem a gyertyák fényét,
hanem messiási díszben
Jézus visszatértét.
Nekem mit jelent az advent?
Nem meleg kalácsot,
hanem égi szeretettel
érkező világot.
Nekem mit jelent az advent?
Szívben várakozást.
Lelkem vágyik látni Jézust,
boldog találkozást.
Nekem mit jelent az advent?
Minden teljesedik!
Mit próféták megígértek,
Krisztus megjelenik!
Nekem mit jelent az advent?
Nem a versfaragást,
de az Úr jelenlétében
csendes megmaradást.
S neked mit jelent az advent?
Illatos koszorút?
Látsz-e gyertyafényen túlra?
Várod-e a Fiút?
Gyarmathy Irén: JÖJJ EL, KARÁCSONY!
Hordozlak magamban egész évben,
sokszor rád gondoltam nyári éjben,
eszembe jutottál reggel, délben,
álmomban, ébren, nyárban és télben.
Néztelek kitágult gyermekszemmel,
hallgattam mit üzensz, figyelemmel,
siettem hozzád, mint kicsi diák,
ahányszor jöttél, szebb lett a világ.
Vártalak később, hogy felnőtt lettem,
s az ajándékot már magam vettem
kicsinek, nagynak, ifjúnak, vénnek:
szívemből tisztán szárnyalt az ének.
Várlak még ma is, karácsony, drága,
apró gyermekként a szemem táva,
szívemből ma is szárnyal az ének,
tisztán ragyogsz, bár múljanak évek.
Szívemben voltál, szüless meg mára,
minden embernek karácsonyára,
s maradj velem, míg múlnak az évek:
Jöjj el, Karácsony! - úgy várlak, kérlek.
Hóbor Gyula: ADVENT ALATT
A kívánság választ keressen...
S lépjen elő az árnyék mögül,
Mert a szeretet: fénynek örül.
S ez öröm látható lehessen...
A vágy is boldogan nevessen...
Hisz angyalként könnyedén röpül;
Mint a szellő a jászol körül.
S mindenkit gyengéden szeressen...
Mert csak várjuk áldott anyaként,
Hogy győz a megváltó gondolat.
Hisz zeng az angyalok dala rég,
S ez megkönnyíti a dolgokat.
Így mosolyt láthatunk eleget,
S higgyük, hogy eljön a szeretet!
Jószay Magdolna: ADVENT
Pelyhedzik a friss hó, ezüstös fák, új tél
tisztít, hűsít, frissít, új álmokat ígér.
Megváltó születik, közeleg a szent éj,
Emberszívekbe költözik a remény.
Éveink fogynak, ám szívünk fiatal...
Ahogy roppan a hó, lelkünkben szól a dal.
Remény és tisztaság, élet és jóság,
Hozd mindezt el nekem, fényes úr-angyal!
Juhászné Bérces Anikó: ADVENT
Négy hét van még karácsonyig,
S várjuk már az ünnepet,
Szép négygyertyás koszorúval
Köszöntjük az Adventet.
Három lila hirdeti, hogy
Hit, remény és szeretet,
A rózsaszín, hogy boldogság
Hassa át az ünnepet.
Feldíszítjük termésekkel,
Naranccsal meg almával,
Arany masni, fenyőtoboz
Ölelkezik gyertyával.
Egy-egy szálat meggyújtunk majd
Minden héten vasárnap, 
Hogy a fénye szétáradjon,
Ragyogja be szobánkat.
Gyertya lángja elvarázsol,
Melengeti szívedet,
És fellobban kamrájában
A szunnyadó szeretet.
Ha négy gyertya ontja fényét
Az adventi koszorún,
Senki szíve nem maradhat
Bánatosan, szomorún.
Töltse be mindenki lelkét
Az isteni szeretet,
S várjuk együtt örömmel a
Betlehemi kisdedet.
Juhászné Bérces Anikó: ADVENTI FÉNYEK
Advent első vasárnapján
fellobban egy gyertyaláng,
REMÉNY-t hoz a szürkeségbe,
mikor fénye ránk talál.
Három társa lángra várva
az adventi koszorún,
bennük rejlő fény-üzenet
átsugárzik a borún.
Hét nap múlva párban lobog,
kis fáklyaként világít,
s erőre kap lelkekben az
égiektől táplált HIT.
ÖRÖM-ünnep közelg` hozzánk,
hirdeti a harmadik,
lélek húrján zenét sugall,
óda hangja hallatszik.
Gyertya-kvartett fény tündököl,
küszöbön a karácsony,
legfontosabb, hogy SZERETET
áradjon a világon.
Juhászné Bérces Anikó: CSENDES VÁRAKOZÁS
Szürke köddé vált az álom,
már magamat sem találom,
szívem dermedt, búval tele,
hűti a sors lehelete.
Félhomályban egy gyertyaláng
fénye dobol szobám falán,
megtörve a reménytelent,
hirdet hitet, szeretetet.
Követet küld a Teremtő
csillagfénnyel eljövend Ő,
csendes kábulatban várom,
hozzon békét, azt kívánom!
Juhász Gyula: KARÁCSONY FELÉ
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
...Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
...És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
1902
JUHÁSZ GYULA KARÁCSONY FELÉ SZABÓ GY GY MIHI 2013
Link
Juhász Gyula: RORATE
A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.
A gyertyák rendre gyúlnak,
A ministráns gyerek,
Mint bárány a mezőben
Csenget. Az árny dereng.
Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Ifjú pap
Magasba fölmutatja
Szelíden az Urat.
Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!
Karácsonyi Lászlóné: ADVENTI GYERTYA
Árva volt a gyertya,
Aprócska kis fáklya,
Fohászkodva röppent
Fölfelé a lángja.
Fellobbant a párja,
Táncot lejt nevetve,
Most már ketten néznek
A fényes egekbe.
A tündöklő csillag
Glóriát sző rájuk,
Száll-száll a magasba,
Szentséges imájuk.
Száll a boldogságért
S hogy béke legyen végre,
Dícsősség költözzék
Mindenki szívébe!
Kassák Lajos: ADVENT VAN
Advent van, s átjárja lelkem
a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét-tán ezredszer-,
hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Szeretni szóban és tettekben,
hinni, remélni szüntelen.
Táplálni kell mosollyal, öleléssel,
hogy emléked hibátlan legyen.
Most visszarepülök gondolatban
gyermeki önmagamba újra...
látom, amint jancsi-kályha mellett
anyám fagyos lábujjamat gyúrja.
Hársfa teát tölt poharamba -
˝Idd meg! Nem fogsz fázni majd!˝
Átmelegedett a testem, valóban
s én azt hittem a tea tette azt.
Ma már tudom, tőle volt meleg.
Ölelés, szeretet, gondoskodás
ezek voltak mitől az a ˝jó˝
a testem és a lelkem járta át.
Ez adta azt a boldog érzést,
mi ma is rám tör, ha a múltba
révedek.
Hiánya - így advent idejében -
fájón kéri vissza az elmúlt éveket.
Emlékszem a finom illatokra,
ami a konyhát járta át,
mikor sült a finom mézes,
és a lágyan foszló mákos kalács.
Arca piros volt az izgalomtól,
mikor a szobába engedett,
csilingelt egy üvegpohár szélén:
˝Itt az Angyalka! Megjelent!˝
Futottunk mind a fenyő köré,
ámultunk, örültünk nagyon.
Ezt a boldog érzést fiaimnak
minden karácsonykor átadom.
Már negyedszer töltjük el nélküle
a karácsony szent ünnepét,
de lelkemben ott mosolyog képe,
ahogy átöleli hét kisgyermekét.
Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz,
ha gyertyafényben rá emlékezünk
s tudom - onnan fentről ő is nézi:
Ugye mindenkit szeretünk?
Jusson szép szóból bárkinek!
Simogató, ölelő kezekből,
mosolytól csillogó szemekből
áradó tűz gyújtson fényeket!
Muzsika szálljon a gyermek kacajból,
áhítat járja át a lelkeket!
A szeretetet, mit tőle tanultunk
naponta adjuk át mindenkinek.
Kis István Mihály: ADVENT
Távoli csillag
úgy csalogat,
ihleti verssé
kis dalomat.
Várakozásnak
terhe alatt
álmodozásban
múlik a nap.
Bűn kötelékben
senyved a nép,
botladoz egyre
lába, ha lép.
Napkelet útján
kis csapat áll,
csillaga fénye
messzire száll. 
Távoli ország
hű fiait
inti az úton,
hívja a hit.
Kis csapat indul,
csillan a fény,
kisbaba mellett
hő ima kél.
Mária térdén
fekszik a ded,
lába elé majd
omlik a hegy.
Bús szivek éjén
gyúlt a vigasz,
Golgota fénye
járja be azt
KOZMA LÁSZLÓ: A NEGYEDIK GYERTYA
Voltam sokáig néma gyertya,
Koszorúdban gyújtásra várva.
Adventi fény, a legutolsó,
Hogy oszoljon a köd homálya.
A többi ahogy csöndben égett
Lobbanva sietek utána.
Átragyogni a mindenséget,
Talpamig színarany ruhába.
Úgy érkezni a jászolodhoz
Egészen égve, mint a máglya.
Hogy a gyertya, a legutolsó
Legyen a születés csodája.
Mécs László: ADVENTKOR
Jézusunk, adj erőt, hogy ékesen járjunk
Illendő ruhában, méltóképpen várjunk
Add, hogy kerülgessük a bűnt, sötétséget
S ama jobb hazában megláthassunk Téged.
Nagy Hajni: ADVENT
Egy gyertyában látok égni mindent
Amit láttam eddig életemben.
Advent első fénye ez,
Nem alszik el ég, amíg lehet.
Gyullad a következő gyertya,
Telnek a napok egyre csak.
Advent második fénye ez,
Értelmet ad az éveknek.
Pár nap nem sok már,
És letelik a várakozás.
Advent harmadik fénye ez,
Lassan ennek is vége lesz.
És végre eljött az idő,
A meleg fény, izzó viasz.
Advent negyedik fénye ez,
Hirdeti értelmét ennek az életnek.
Nagy Jenő: ADVENTI FOHÁSZ
Fénylő adventi gyertya illatát érzem,
Szeretet csodálatos csillagát idézem.
Lélekemelő, reményt keltő ragyogás,
Féltett titkokat sugalló földi látomás.
Gyertyák fénye ragyogja be szívünket,
Láng adjon reményt, erősítse hitünket!
Jusson több a jóból minden embernek,
Nyisson új utat örömnek, szeretetnek!
Adventkor gondolkodunk, merengünk,
Egykori fájóan szép időkre emlékezünk.
A meggyötört lélek áldott békességével,
Mindenható Istenünk - égi szeretetével.
Karácsony előtt legyen élénk a remény,
Hasson üdvözítőként szép ünnepi fény.
Hozzon a Megváltó békét, boldogságot,
Gyötrő bánat helyett - áhított igazságot!
Ragyogjon sok gyermekszem - a csodára,
Töltsön be mindent a friss fenyőfa illata!
Csillogó szemükön tűz gyújtson fényeket,
Boldogító reménnyel várják az ünnepet!
Megtisztult lélekkel várjuk a nagy csodát,
Adventi koszorúnk gyertyáinak varázsát.
Áldjuk az ünnep lelkekbe oltott szeretetét,
Békét, nyugalmat, karácsonyunk ígéretét!
Advent isteni csillaga fényes égbolton jár,
Szívedben béke honol, lelked vigaszra vár.
Terüljön szét édes álmok bűvös szőnyege,
Ragyogja be Földünket - Karácsony fénye!
Jöjjön a Messiás! Legyen örök világosság!
Legyen békesség, s testi - lelki boldogság!
Áradjon szét lelkedben áldó isteni szeretet,
Szentelt gyertya lángja - erősítse szívedet!
Adventi gyertyák fénye - érző szívünk éke,
Egy hajnali áhítat varázsa - lelkünk kincse.
Csodavárás hangulata - áldás és békesség,
Szent ünnepünk - végtelen égi csöndesség.
Csapongó gondolatok, sűrűsödő égi jelek,
Földi utunkat kísérje jóakarat és szeretet!
Megváltónk kegyelme hozzon szebb jövőt,
Áldja meg a magyart, a fohászt író költőt!
Orgoványi Anikó: ADVENT
Egyre hosszabbak az esték,
sötétek a hajnalok,
s az utcákra leköltöznek
vendégváró csillagok.
Ragyognak a házak, utcák,
nyüzsög még a forgalom,
ám vasárnap éjszakánként,
gyertya gyúl az asztalon.
Mikor ég már négy lángocska,
Szent Karácsony közeleg,
és a világ megtisztulva
köszönti a Kisdedet.
Ölbey Irén: ADVENTI HAJNAL
Zihál a szél s megfagy a sóhaj,
a felhő fenn hajó raj.
Könyörtelen, vad téli éjjel,
az út a messzeségbe vész el.
De lángruhában száll az angyal
s lila sugárral gyúl a hajnal.
Adventi hajnal, zeng és árad
a lélekből a tiszta bánat.
S a vágy zokog és zsolozsmázik
s harsog az Isten trónusáig.
Sikolt a könnyes antifóna,
hogy jöjjön a szépséges óra,
harmatozza az Úr, az áldott,
a békét és az igazságot.
Táruljon ki a Menny, a fénydús
s szülessék meg a drága Jézus.
Pilinszky János: ÁDVENT
"Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy ,,meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk".
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és ,,jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi ,,meglepetés", lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár."
(Új Ember, 1974. december 15.)
Rainer Maria Rilke: ÁDVENT
Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye, -
szelet fog, - készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.
(Fodor András fordítása)
Rónay György: ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA
Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!
Sándor Ernő: ADVENTI HAJNAL
Alföldön, fákon zúzmara,
adventi hajnal zápora,
ezüst mezők, ezüst világ...
Szobánkban csend és béke van,
karácsonyt vár a kisfiam.
Ezüst mezők, ezüst világ,
ti visszatérő szent csodák,
ó, szép adventi hajnalok!
Lelkemben halkan zengenek
rég elfelejtett énekek.
Ó, szép adventi hajnalok,
Istent dicsérő angyalok,
bús tájon, íme, zeng a szó:
az éjszakának vége már,
megtartó Krisztus erre jár...
Bús tájon íme zeng a szó: 
Istennel élni volna jó
az ég alatt, a föld felett,
s üdén, miként a kisfiam,
Jézusra várni boldogan.
Az ég alatt, a föld felett
pusztítva jár a gyűlölet...
Adventi hajnal zápora
e csendes téli reggelen
nyugodj meg fájó lelkemen.
Adventi hajnal zápora,
új boldog élet mámora
ó, hullj reám, ó, hullj reám!
Hozzátok el a nagy csodát
ezüst mezők, ezüst világ!
Sárándi Szilvia: ADVENT
Fenyőágak szívmelengető illata, viaszgyertyák átható fénye.
Koszorút köt lelkünkben az emberek szeretete.
Mosoly az arcokon, még akkor is, ha mindenhol fáj.
Kisgyermekek szemében a szívből jövő ragyogás.
Az angyalok már szárnyaikat bontják,
hogy békét hozzanak és áldást.
Végtelen, tiszta Öröm költözhet szívedbe.
Hallod? A szívkapun kopog. Csak engedd be!
Csukd be hát szemeid, hallgasd a kis csengőt!
Tudod, azt a Hangot. Ott a legbelsőt.
S ha meghallottad, a szereteted add tovább,
de ne csak addig, míg csonkig égnek az adventi gyertyák!
Schrenk Éva: VÁRJ REÁM...
Advent alkalmából
"Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon."
Mondta volt az Úristen
egy bíbor hajnalon.
Várj reám, s ember leszek,
hogy vonhassam igád.
Szenvedek, s meghalok érted,
mert meghallom imád.
Várj reám, s örülj nagyon,
mert e kisded én vagyok.
Kinek hatalmában áll
megmenteni téged,
s a szeretet az egyedüli ok.
Schvalm Rózsa: MINDENNAP ADVENT
Mindennap advent Uram azoknak,
akik hittel várakoznak Reád.
Égbekiáltó a sok gond és baj,
számtalan sebből vérzik e világ.
A földnek szíve is sajogva fáj,
tajtékozva sóhajt az óceán.
Sötét olajfolt úszik tetején,
mérgével szennyezi tiszta vízét.
Lávafolyamát ontja a vulkán,
gőzét, füstjét sodorja az orkán.
Tátongó ózonlyuk van felettünk,
káros sugarak égetik bőrünk.
Amit tavasz ígért, nap égette,
tomboló ár mosta, zápor verte.
Tudom Uram, megvan a miértje,
távol van Tőled az ember szíve.
Tekints ránk Uram irgalmasan!
Te, Aki a mindenség Ura vagy,
szánd meg e szenvedő világot,
kegyelmesen nyújtsd felénk karod!
Simon Józsefné: ADVENT IDEJÉN
Csíp a hideg, fúj a szél,
December van, itt a tél,
A kályhákban tűz zenél,
Hallgassuk meg, mit mesél...
Minden Advent idején,
Koszorúkon gyertyafényt,
Szemek tükrén: Hit, s Remény,
Gyémántként úgy látom én...
Majd eljön a Szeretet,
Örömöt hoz, s ünnepet,
Boldogok az emberek,
Senki nem ejt könnyeket...
Szív a szívhez jut közel,
Szeret, örül, átölel,
Béke lesz a világon,
Mert érkezik karácsony...
Szabadi Lívia: ADVENTI ÜZENET
Felhőnyaláb havas ölén,
fenyveseknek örökzöldjén
jég-szürkére kopott világ
megváltóért némán kiált.
Gyenge, kába és erőtlen
lelke méla merengőben,
várja azt, ki megszabadít,
kit hatalom el nem vakít!
Könnyes arcú nehéz év ez...
Fájó szívek összeérnek,
ha majd együtt esünk térdre,
várunk mind a születésre, 
a csodára, a varázsra:
Isten egyszülött fiára,
az imára, egy csöpp fényre,
életünkben a reményre.
Esti csendben, asztal körül,
családos, ki másnak örül,
ki gyertyát gyújt a sötétben,
ki hálát ad a nagy égnek,
ki mondja azt, hogy köszönöm,
kit el nem érhet a közöny,
ki szeretetét adja át,
ajándék helyett önmagát!
Ürögdí
Szabadi Lívia: A VÁRAKOZÁS IDEJE
Várom a havat, hófehéret,
a száncsengőt, a nevetésed,
piros sapkának fehér bojtját...
Kandallótűz meleget ont ránk.
Várom a téli nagy csodákat,
feldíszített karácsonyfákat,
narancs-fahéj illatú estet...
Békességet, nyugalmat, csendet! 
Várom a családok mosolyát,
a búcsút intő gondok sorát,
a szívekbe költöző imát...
Mikor jön végre egy jobb világ?
Várom karácsony ígéretét,
lelkekbe lopott szeretetét...
Várom, hogy ne csak egy nap legyen,
várom: Ne kelljen várni sosem!
Szabó Kila Margit: ADVENTI VÁRAKOZÁS
Fényesen tündöklik Názáretnek hajnala,
Ragyog felettünk hitünk diadala.
Az Úr Jézusunknak eljövetelét várjuk.
Tiszta szívvel, szeretettel fogadjuk.
Mennyből a földre leszállott az Úr Angyala,
S megfogantatott Istennek Szent Fia.
A szeretet csillaga fényesen szikrázik.
Kis Jézuska jászola már világít.
Advent a béke, epedés, ima, szeretet,
Mely a Kis Jézuska jászolához vezet.
Ilyenkor adventi koszorút fonunk
Négy színes gyertyáját teszünk rá, és meggyújtjuk.
Jelképe: a béke, hit, szeretet, és remény.
Karácsonyig a négy szüntelenül ég.
Szeretet csillaga fényes, ragyog már.
Advent ünnep után, karácsony szent napja vár.
Szabolcska Mihály: ADVENTI ÉNEK
Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj elottünk fénynek oszlopával:
Szent bíztatással.
Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt szo a borulatra;
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mitfélne lelkünk?
Óh jó az Isten, a mi sziklavárunk,
Nem tart soká már bűnben bujdosásunk.
Az ígéretnek földjére érkezünk,
Jézus az nekünk.
Ő lesz a váltság élet-birodalma;
Változz' örömre szívünk aggodalma.
Az elhagyottnak lesz már pártfogója,
Oltalmazója!
S lesz, lesz hitünknek diadalma, teljes,
Atyánk az Isten, irgalmas, kegyelmes,
A szeretetnek fényes napja jo fel
Idvezítonkkel!
Szállj hát magasra, szíveink reménye,
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Elsirni könnyünk' édes örömünkben,
Szeretetünkben!
Szalai Kincses Ibolya: KARÁCSONYVÁRÓ
Szél szava szárnyal
hódara szálldos
ünnepi fényben
ámul a város
Tél dala röppen
szív szava szökken
sok kicsi gyermek
angyal-örömben
Tél dala lüktet
hópihe szálldos
gyermeki szívben
hála virágoz...
Halkul a dallam
Éj dala vár most:
csengettyűhangon
hozza az álmot
Szilágyi Ferenc Hubart: ERDEI ÁDVENT
Ahol tegnap virág nyílott,
csíz dalolt víg éneket,
elszállt az ősz, mint a nyíl, ott
vélve vércse-rémeket.
Szomorúan búg az erdő,
korhadt levél ont szagot,
varjúkár szól, és a csergő
szarkapanasz - rossz fagott!
A vándorgyík kicsit késve
érkezett meg - jó nomád -
a tölgyön egy repedésbe`
rendezte be otthonát.
A borz kotor holt avarba,
gonddal gyűjti kincseit,
üreglakó, nincs zavarba`,
pedig fűtés nincsen itt!
Mókus zárja mohos, régi
odvát, a fagy kint reked,
majd a harkály kopog néki
friss, erdei híreket.
Ásít a híd, a folyópart
álmos, a táj elpihen,
a szél játszik altatódalt
andalító-szelíden.
Száz zsák gyémánt lesz a bére,
hull majd sok-sok hódara,
ezüst vértben áll estére
a domb erdős oldala.
Kristálycukor lesz a fákon,
feldíszíti egy kobold,
és a csúcsi fenyőágon
ott tündököl majd a hold!
Szoby Zsolt: ADVENTI GYERTYAFÉNY
Adventi gyertyák ragyognak fénylő csillagként;
egy, kettő, három, négy,
hajad lágy selymén táncol a lobogó fény.
Csitt! Ne szólj, csak ülj ide mellém,
hiszen most szívünk beszél;
kezedet fogva a szeretet árad szét.
Kérlek, ne szólj - csak ölelj, míg e láng ég!
S ha kialszik mind a négy,
szenteste gyúl helyettük ünnepi fény...
És nem kell, csupán egyetlen ajándék,
mit szívem karácsonyon úgy remél:
láthassam szemedben csillogni még,
sokáig e szépséges, adventi gyertyafényt.
Törő Zsóka: ADVENT
Búcsúzik november,
kopogtat december,
a Remény csillaga
ragyog a szemekben.
Ahogy a Megváltó
érkezését várták,
úgy várja mindenki
szíve titkos vágyát.
Jöjj el hát, oly rég várt
békesség, szeretet,
tedd te boldogabbá
a jó embereket ...
Tisztítsa meg lelkünk
az ünnep várása,
a frissen hullott hó,
karácsony varázsa...
Felejtsünk haragot,
sértődést, bánatot,
tanuljunk Jézustól
sok-sok alázatot ...
Tanuljuk meg tőle,
mi a megbocsájtás,
ne legyen közöttünk
veszekedés, bántás ...
Adventnek idején
győzzön a Szeretet,
tegyük boldogabbá,
aki velünk lehet ...
Fedje be a rosszat
csillogó hólepel,
hiszen decemberben
minden szív ünnepel.
Ajándékba idén
adj forró ölelést,
lelket melengető,
erőt adó reményt ...
Ne legyen szívünkben
fájdalom és ború,
legyen a karácsony
Szeretetkoszorú ...
Túrmezei Erzsébet: ADVENTI HÁZ
Ádventi házunk van, sokablakos.
Minden este nyitunk egy ablakot.
Benn melegen kis fehér gyertya lángol,
és árad a fény minden ablakából.
Kis ablakokkal versenyt fénylenek
csodába bámuló gyermekszemek.
Ablaktábláin biztató írás:
eljő a mennyekből a Messiás.
S a nevét nevezik Csodálatosnak.
És fölemeli, akit megtaposnak.
És a békesség Fejedelme lesz:
szabadulást hoz, életet szerez.
Telnek a percek, múlnak a napok,
sorra kinyílnak mind az ablakok.
Ahány kis ablak, annyi szent ígéret.
Hívnak, biztatnak, csudákat beszélnek.
Mi áhítattal álljuk mind körül.
A ház sugárzik, és a szív örül.
Fehér falára festve sok gyerek.
Mind Betlehem felé igyekszenek.
Havas fenyő közt, ki gyalog, ki szánon,
kéz a kézbe', hogy kis kezük ne fázzon. 
Sietve mennek mint a pásztorok.
Piros orcájuk bízva mosolyog.
De én egy másikat is ismerek.
Nem ilyen derűs, nem ilyen meleg.
Van-e gondom sok sötét ablakára?
Hiszen itt a karácsony nemsokára.
Nyitom-e sorra mindenegy napon
Krisztusra váró lélekablakom?
Mert az a lelkem is: ádventi ház.
És ha elalszik, hogyha nem vigyáz,
olyan sötét lesz majd karácsony-estén,
a fényt, vigaszt hiába is keresném.
Ha majd minden szem, minden szív ragyog,
akkor siratnám, hogy sötét vagyok.
Sötét lelkemen sötét ablakok,
táruljatok, örömre nyíljatok!
Ne legyen egy se zord, ne egy se zárva.
Ragyogjon mind a Messiásra várva!
Sötét ádventi ház, sokablakos!
Minden este nyíljék egy ablakod!
Forrás: Adventtől adventig
Adventi ház
Link
Ürögdi Ferenc: ADVENTI CSENDBEN
Advent! Csend van.
Nincs hang, csak lélek-beszéd.
Adventi csendben
Lehullok Uram eléd.
Adventi csendben
Csak hitem kis mécse ég,
Adventi csend van
Körülöttem mély a sötét.
Adventi csend van
Készül-e mondd a szíved?
Adventi csendben
Gyümölcsöt hoz-e a hited?
Adventi csendben
Szunnyadsz tán?
Lámpád sem ég?
Adventi csend van
Ébredj! Jön a remény!
Ürögdi Ferenc: MINDEN ÁDVENT
Minden advent kegyelem:
vétkem jóvátehetem.
Minden advent vigalom:
Isten Úr a viharon!
Minden advent érkezés:
átölel egy drága kéz!
Minden advent alkalom:
győzhetsz saját magadon!
Minden advent ítélet:
így kellene - s így élek!
Minden advent remegés:
Isten felé epedés!
Minden advent ima is:
Uram, fogadj be ma is!
Vágó Jánosné: ADVENT
Adventben olyan jó élni!
Hinni - és remélni.
Hinni, hogy eljött az egyetlen gyermek,
ki karácsonyéjszaka megszületett.
Adventben olyan jó élni!
Élni - és remélni.
Élni, hogy tudjam, életem ott van,
mindig csak nála, legjobb helyén.
Adventben olyan jó élni!
Bízni - és remélni.
Bízni, hogy éltem, e földi létem,
odajut Hozzá, ha itt lenn
elfogy az út.
Váradi Krisztina: ADVENTI SZÍVEK
Sötét van, némán ölel körül a csend,
Csak a színes gyertyák fénye lobog nesztelen
idebenn.
Kinn hófehér táj, csodára vár a világ,
Szívünkben is fellobban egy-egy égi láng.
Különös érzés, mely védőn ölel át,
Így üzen az idő, hogy létünk egy fontos
szemvillanás.
Bár nem biztos minden léptünk, vár egy cél,
Ragyogjon bennünk a hit s fényét szórja szét!
Biztató a tudat, minden értelmet nyer,
Így üzen a végzet, hogy egyszer minden
jobb lehet.
S bár néha nem merünk bízni semmiben,
A remény szikrája tüzet gyújt szívünkben.
Milyen nagyszerű szózat hangzik belül,
Így üzen a menny, hogy itt a földön
nem kell félnünk.
Bár gyakran könnyes szemünk s fájdalom ér,
A pislákoló öröm lángra lobban még!
Egészen betölt egy hatalmas erő,
Így üzen a mindenség:Igen,jön,
várjuk Őt!
Bár úgy érezzük, magányosan állunk,
A szeretet parazsa feléled társul.
Advent van, némán ölel a csend,
És a színes gyertyák fénye új értelmet
nyer hirtelen.
A megszentelt csendben érezhetünk csodát,
Hit, remény, öröm, szeretet, ezt adjuk tovább!
ADVENT
Valaki jön - de te nem veszed észre!
Valaki közeledik hozzád - de te bezárkózol!
Valaki kopog nálad - de te átalszod látogatását!
Valaki belép hozzád - de te házon kívül vagy!
Valaki nálad lakik - de te kidobod őt!
Valaki feltárulkozik - de te a szavába vágsz!
Valaki vár rád - de te hátat fordítasz neki!
Valaki segítséget kér - de te megkeményíted szívedet!
Valaki ajándékot ad neked - de te elásod azt!
Valaki végtelenül ráér - de veled sosem lehet beszélni.
Valaki nyugalmat hoz - de te szétszórt vagy!
Valaki jön - de te csak magadat látod!
Amíg csak jön - mindig megváltozhatsz!
Forrás: Publik-Forum Extra, Barmherzigkeit,
ÉV 2004. november
ÁDVENTKOR
Valami szépet szeretnék mondani,
a szívemet örömmel kitárni,
advent titkos, szent ünnepén.
Jézusom várlak. Leborulok én,
szívem hozom, gyermeki szívemet.
Jöttödre készíts föl engem,
hiszen te vagy az örök szeretet.
(ismeretlen szerző)
Adventi gondolatok: A 4 gyertya történet
Négy gyertya
Volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.
Azt mondta az első:
- ÉN VAGYOK A BÉKE!
De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni. Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.
A második azt mondta:
- ÉN VAGYOK A HIT!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- ÉN A SZERETET VAGYOK!
Nincs már erőm tovább égni! Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott:
- De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!
Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
- Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
ÉN VAGYOK A REMÉNY!
A gyermek szeme felragyogott, megragadta a még égő gyertyát, s lángjával
új életre keltette a többit. Add, Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk
a remény!
Legyen a REMÉNY eszköz a kezünkben, amely segít ébren tartani szívünkben a hit, szeretet és béke lángját!
BÉKÉS ADVENTET KÍVÁNOK MINDENKINEK SOK SZERETETTEL!
Advent idején /Háttérzene - Silent Night/
Link
ÁLDOTT ADVENTI ÜNNEPEKET!
Link
A NÉGY GYERTYA - ERNESTO CORTAZAR zenéjével
Link
Karácsony várás
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsony - Újév |
|
|
|
|
|
Online
