|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2018-01-13 08:05:54, szombat
|
| |
| |
... leírom hát mindenkinek.
11. R.: VÁLASZOK BMI-től (Bóna Mária Ilonától)
A negatív megkülönböztetésekről, az állítólagos fantázia-világról és a továbbtanulási "lehetőségekről", amivel állítólag "nem tudtam" élni - BG (Bóna Gabriella) szerint...
Nem mondtam és nem is írtam soha, hogy: ""... a pénzt visszaadtam az örökösnek"!
Azt, viszont akkor is és most is mondom, hogy, ha nekem lett volna bármibe is beleszólásom és meglett volna hozzá a pénzem is, akkor nem csak az általad reklamált negyven-valahány-ezer forintot adtam volna oda, hanem az én örökrészemről is lemondtam volna a javadra.
Erről írtam már a 10. válaszban.
*
A hitelességről és a "fantáziavilágról" Akkor most jól figyelj, mert a hiteles történetről olvashatsz!
*
Nagyon el voltam keseredve, mert anya haldoklott és fájt, hogy már soha többé nem fogok tudni vele beszélni... Annyi kérdés volt bennem, amire csakis ő adhatott volna választ. Ráadásul, nagyon látványosan romlott az állapota a kórházban. Fájt, hogy mégsem lehetett az ő kis ,,megszokott környezetében"! De K.L. "komika"-nak álcázott titkos ügynök, föltűnt ott is, mert még ekkor is meg akarta tudni, hogy anya kifecsegett-e nekem valamit abból a titokból, aminek elmondása meg volt tiltva!
Nagy-nagy szomorúságot okozott ezzel apának, akit a testvére vitt be anyához tolókocsival, mert közben ő is combcsonttörést szenvedett.
Ez úgy történt, hogy amikor az egyik délelőtt mentem át hozzájuk, apa iszonyú fájdalmak közepette anya tolószékében ülve fogadott. De még akkor is, így is megpróbálta ellátni őt is, meg saját magát is. Harmadik nap már nem bírtam tovább nézni a szenvedését és - annak ellenére, hogy megtiltotta - kihívtam hozzá a családorvost. Ő megvizsgálta és azonnal beutalta a kórházba.
Ekkor már te is kijöttél végre és bekísérted a kórházba - azért, hogy én ott lehessek anya mellett.
Apát, 1998. jan.- febr. telén sok baleset érte. Volt, amikor csupa seb volt az arca... és egy alkalommal úgy esett el a jeges udvaron, hogy kitekeredett az egyik lába, miközben eltörött hosszában(!) a combcsontja! Ekkor már nagyon sovány volt és elképzelni nem tudom hogyan eshetett akkorát, hogy ilyen törés legyen a vége.
(Fantáziavilág ide, vagy oda, úgy megverték Kövesdiéket, hogy belehaltak! Az Előd utcában is egy idős asszonyt vertek agyon. Még sorolhatnám, de nem teszem...)
Hosszú műtéttel sikerült a törött csontot megtámogatni egy beültetett fém rúddal! Szépen össze is forrt a törött csont és a sebe is begyógyult. Nagy-dolog volt ez számomra, mert apa akkor volt 83 éves!
Anya 1996-ban (74 éves korában) "eltörött" összeszegecselt combnyak-csontja, viszont soha nem forrt már össze. Rettenetes érzés volt, amint tisztába tettem és megemelve éreztem, amint elmozdulnak az összeszegecselt csontok... Már arra is gondoltam, hogy rosszul szegecselték össze. Úgy, hogy a csontfelületek ne érjenek össze annyira, hogy összeforrjanak. Ez csak egy megérzés...
Mindkettőjük műtétjét a Csepeli Kórházban végezték, amit olyan gyorsan bezártak, amilyen gyorsan csak lehetett. Ezért, ma már semmi remény nincs arra, hogy bármiféle dokumentációt fellelve, kideríthetnénk az igazságot!
*
Míg apa kórházban volt, senki, de senki ránk nem nyitotta az ajtót, hogy megkérdezze nincs-e szükségünk valamire!
*
Össze voltam zárva egy nagybeteg idős asszonnyal... akit etetni, tisztába tenni, mosdatni kellett már... Senki nem kérdezte, hogy van-e mit főzni, vagy nem kell-e fát vágni a kandallóba... 1997-ről 1998-ra forduló telén nagy hideg volt, nagyon nagy. Azon a télen az én szívemben is kihűlt az a szeretet-lobogás, amivel kötődtem a szeretteimhez! Annyira vágytam a saját otthonom, a családom után, akik közül senki nem jött át megnézni, hogy élünk-halunk-e!? Azért nem, mert gyerekeim elhitték, hogy én "anyát választottam helyettük"! Pedig, nem erre tanítottam őket és tőlem sem ezt tapasztalták addigi életükben! MINDIG OTT VOLTAM MELLETTÜK TEVŐLEGESEN IS! Ennek ellenére képes volt elhitetni velük a saját apjuk, hogy számomra ők már semmit nem jelentenek!
Akkor, 1998-ban, nem csak a "szüleimet" veszítettem el, hanem azt a családot is, amit addig a magaménak hittem! Azóta képtelen vagyok arra a feltétel nélküli szeretetre a gyerekeim iránt, amit addig éreztem. És többek között ez az, amit nem tudtam sokáig az apjuknak sem megbocsájtani...
*
Egy alkalommal, amint vágtam a fát a sufniban, felnézve láttam, hogy ott áll F. és csak annyit mondott, hogy:
- "Szegény Bóna!"
és otthagyott! Érted? Nem ám, hogy kivette volna a kezemből a fejszét... Ó, nem! Még mit nem!
*
Akkor már éjfél-körül járt és még nem volt fölfűtve a kandalló! Reggelre melegedett be a szoba. Majd megfagytunk anyával, aki végig jajveszékelte az éjszakát, mert félt, amikor hiába szólongatott és nem mentem oda az ágyához. Mert kint vágtam a fát a sufniban! Ez így ment mindaddig, míg apa a kórházban volt! Te viszont apát meglátogattad a kórházban... rendszeresen és Feri bátyja is... Csak mi maradtunk magunkra anyával teljesen!!!!!!!!! Hogyan merészelsz engem felelősségre vonni bármi miatt, ami a szüleiddel és velem kapcsolatos????
*
AMIKOR MEGHALT ANYA, APÁNAK NEM VOLT PÉNZE A TEMETÉSRE! (Ennyit apa állítólagos "barna zacskójában" tárolt "nem kevés pénzről", amit állítólag még meg is mutatott valamikor. Lehet, hogy neked mutogathatott ilyesmit, de nekem NEM! Mert tudta nagyon jól rólam, hogy én nem vagyok kíváncsi az ő pénzére!)
*
Erről is többet tudhattál, mint én, mert ezt írod az 1999-es leveledben: "...Kovácshoz és Feribátyához elmegyek és tisztázom a pénzkérdést..."
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=59...
Én azonban semmit nem tudtam arról a ,,pénzkérdésről", amiről neked volt némi elképzelésed - mint ahogy a leveledben is írod!
F. olyannyira nem avatott be és nem beszélt meg velem semmit, hogy minden csapdájába gyanútlanul belesétáltam. Ez történt akkor is, amikor elkísért "Kovácshoz".
Úgy tudtam, hogy "L. bácsi" majd elmondja végre a származásommal kapcsolatos titkot, amit anya és apa is magával vitt a sírba!
Akkor nekem még sejtésem sem volt a kölcsönkérésről! Arról sem, hogy akkor, amikor megérkezünk K.L. lakására, F. ott fog hagyni vele kettesben! Elment a közelben dolgozó testvérét meglátogatni...
Ez is úgy ért, mint egy váratlan villámcsapás!
Azt hittem, hogy belehalok a megaláztatásba!!! K.L., pedig szidta apát, szidott téged és én NEM lázadozhattam semmi ellen... Amikor F. végre visszajött értem, neki adta a kezébe a borítékot, amiben gondolom a pénz volt a temetésre! Egy fillért nem láttam abból sem, mint az állítólagos "örökségemből" sem!
Akkor nekem K.L. "komika"-nak álcázott titkos ügynök MEGERŐSZAKOLTA A LELKEMET!!!
Azért, hogy el tudjátok temetni anyát!
Azért a kurva pénzért is nekem kellett megszenvedni!!!
Ennek már tizehét éve és még mindig engem csesztetsz miatta, pedig egy fillért nem láttam belőle!
De nekem nem is kellett volna. Nekem sokkal fontosabb lett volna az a kulccsal zárható orvosi táska, amelyikben őrizték az 1945 előtti életük- és a velem kapcsolatos dokumentumaikat!
Csakhogy, az a táska eltűnt, mielőtt apa befeküdt volna a kórházba. Az is lehet, hogy akkor tört el a combcsontja, amikor azt a táskát védelmezte a "rablók" elől?
*
Lettél volna a helyemben, amikor "négyszemközt" beszélgetni kellett a legnagyobb ellenségemmel! Megnéztem volna a képedet, amikor szemtől-szemben mondta volna mindazt, amit nekem mondott! ÉN CSAK TOVÁBBÍTOM - miheztartás végett - amit ezzel nekem tulajdonítva adsz tovább!
Itt (is) valami nagy-nagy felfogásbéli ficam van nálad!
*
Visszatérve K.L. lakásán történő "beszélgetésre", már kínomban nem tudtam mit is mondhattam volna neki, amikor megosztottam vele apa legújabb elképzelését. Vagyis azt, hogy költözzek oda hozzá! Azt mondta erre, hogy
- "Isten őrizz! A maga apukája összefeküdt a testvérével is, anyuka első agyvérzését követően."
(Mint ahogy írtam már az előző válaszok valamelyikében, ezt egyébként M. néni menye is mondta korábban, amikor elvittük anyát hozzájuk, látogatóba...Előzőleg pont ezt próbáltam megértetni veled és a rokonaiddal!)
Amikor 1996-ban anya eltörte a combnyakát, ez az alak felhívott F. vezetékes telefonján, hogy közölje velem:
- "Van hely anyukájának az elfekvőben XY orvost kell keresni..."
Sajnos, annyira zaklatott voltam, hogy nem jegyeztem föl a kórház és az orvos nevét, akit meg kellett volna keresni. Azonnal visszautasítottam az ajánlatot.
- "Mi az, hogy az én anyukámat elfekvőbe utalják, amikor itt vagyok én?"! - Gondoltam, botor módon a tudatlanok öntudatosságával.
De, ha akkor bizton tudom, hogy ez az alak titkos szolga - akkor én tényleg átengedtem volna anyát neki (és megbízóinak).
*
Habár, nem is tudom, hogy tényleg megtettem volna-e?
Pedig, megkímélhettem volna magamat két év iszonyatos lelki terrorjától és minden mástól, amibe majdnem belehaltam.
De csak MAJDNEM...!
Gondolom, ez okozza számodra a legfőbb gondot és ez váltja ki belőled azt a mérhetetlen haragot, amit rám zúdítottál ismét 2015. jan. 24-én kelt borítékban megküldött leveledben! http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450020&aid=268641
*
Mint tudod: két évig tartó otthoni ápolás után, 1998-ban meghalt anya és mégis egy elfekvőben... ahova tulajdonképpen csak azért szállíttattuk be, hogy megröntgenezzék. Olyan fájdalmai voltak, hogy napokig jajveszékelt előtte. Amiért akkor már egész testére kiterjedő bénultságban feküdt az ágyában, nem lehetett másképpen megröntgenezni. Szükségessé vált a mentővel való kórházba szállítása.
*
Apa, akit akkor hozott a mentő haza a kórházból a súlyos combcsont-műtétje után, mondta neki, hogy:
- Ne jajveszékelj már anyukám, mert baj lesz belőle! Ha elvisznek, nem jössz élve többé vissza!
És, igaza lett! Soha nem felejtem el, amint anya még visszanézett apára a hordágyról és akkor, ahogy egymásra néztek - megéreztem - hogy már tudták: ez volt az utolsó együtt töltött pillanat az életükben! Ezt "gyerekükként" látni, maga volt a lelki gyötrelem! Mert akkor- és még utána is legalább tíz évig - gyermeki lélekkel gondoltam rájuk! Nagyon sajnáltam a két idős embert és az elvetélt életüket!
*
Ilyen körülmények között írtam meg - méghozzá a kétszer is előrehozott határidőre - a diploma-munkámat! Igaz, a Népfőiskolai Szövetségnek készített "kutatási anyagot" 15 nappal később vittem be a Bródy Sándor utcai székházukba. Sajnos, amiért nem találtam Pesterzsébet-Soroksáron semmilyen felnőttképzési intézményt, ezért tulajdonképpen el sem fogadta Heribert Hinzen a dolgozatomat. A diploma-munkámat, viszont Kraiciné dr. Szokoly Mária konzulens véleményezte. Azért ő lett a konzulensem, mert 1997-ben Csoma Gyula valami miatt nem vállalta. http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=248314&kid=463102&sort=
A diplomaterv másolata a furaila TVN-es blog képtárának ,,DIPLOMA" c. albumában látható: http://furaila.xfree.hu/248314 )
Helyette Kraiciné dr.Szokoly Mária jelentkezett levélben, mint konzulens, melyben meghívott a Felnőttképzési Atlasszal kapcsolatos megbeszélésre.
Ez az első alkalom volt még 1997-ben. Sajnos, már csak egy fénymásolt példányát találtam meg. http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=820883&aid=248314 http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=484586&aid=248314
A következő meghívón, viszont már látható Kraicziné dr. Szokoly Mária eredeti aláírása. Azért olyan fontos ez, mert a diplomamunkám konzulensi értékelésének eredeti példánya is eltűnt azóta. Megtaláltam, viszont a fénymásolatát és azt a borítékot, amelyikben érkezett postán, ajánlva.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=248314&kid=820884&sort= http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=248314&kid=820885&sort=
Felhívnám a figyelmedet a bírálat második oldalán lévő dátumra - 1998. május 10.-re!
Akkoriban még ennek is jelentősége volt számomra...
Mostanában már ez az egész diplomabírálat sem fontos!
Ennyi év után meg különösképpen nem az! Fontossága elmúlt az államvizsga reményével. Azzal, hogy nem kaptam meg az abszolutóriumot, mert nem sikerült az idegen-nyelvi vizsgám!
Azért térek ismét és ismét vissza a főiskolai tortúrámra, mert tovább folytatódott az a fajta negatív megkülönböztetés, ami - az összes iskolában - végigkísérte 1956 óta az életemet...
Az történt, hogy 1998-ban is ELTŰNT a FŐISKOLAI BIZONYÍTVÁNYOM. És, azt is úgy kellett követelnem hosszas ügyintézéssel és utánajárással, hogy legalább készítsenek másolatot róla! Szerencsére F. - aki "vállalta a taníttatásomat" - a nála lévő tandíjak befizetési csekkjeivel bizonyíthatta, hogy mind a hat félévre befizettem. Azt azonban, hogy a főiskolát eredményes vizsgákkal befejeztem, csakis a bizonyítvánnyal (index) tudtam volna bizonyítani. Ezért volt olyan fontos, hogy megkerestessem az illetékes tanulmányi osztállyal és másolatot készíttessek róla!!!
Meg is kaptam, méghozzá F.-tól, aki személyesen járta ki számomra. De minden hiába volt, mint ahogy utólag kiderült...
*
Itt a kísérőlevél, amellyel igazolhatom a főiskolai tanulmányaim sikeres befejezését 1998-ban. Csak-hogy ekkor már annak sem volt nyoma, hogy egyáltalán főiskolára jártam!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=248314&kid=820886&sort=
Már írtam az előzőekben az első és második évfolyami vizsgáim eredményeiről, melyek másolata a TVN-es furaila blog képtárában is látható. Tudod, a története azzal kezdődött, hogy eldicsekedtem az I. évfolyam eredményével anyáéknak.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366425&aid=248314 http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=483334&aid=248314
*
Majd folytatódott a II. évfolyam összevont szigorlati vizsgái körül kialakult bonyodalommal. Ezek dokumentumait is bemásoltam a blogom képtárában megnyitott Diploma c. albumba. http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=483335&aid=248314 http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=483336&aid=248314
*
A befejező III. évfolyam két félévi eredménye: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366433&aid=248314 http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=248314&kid=366435&sort=
*
Kénytelen vagyok a Koltainak írott kérelmet is közzé tenni... Mert te is engem hibáztatsz mind-emiatt, mondván: "te továbbtanulhattál és csakis magadnak köszönheted, hogy nem tudtál élni a lehetőséggel. Helyette mindenkit hibáztatsz..."
*
Ma már tudom, hogy miért írtad ezt. Viszont, ha még te is ezt gondolod, akkor mit gondolhatnak minderről azok az emberek, akikkel ezt el is tudod hitetni?
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366394&aid=248314
Amiért sok írásos dolgozatom is eltűnt a Tanulmányi osztályon, ezért írtam olyan kérelmet Koltai Dénesnek, amilyent... Vagyis, csatoltam azokat a mini szociográfiákat is, melyeket megküldtem a Campusban megjelenő felhívásra - bizonyítandó, hogy nem mások írták az írásbeli dolgozatokat helyettem...
Igen is én vagyok az, aki ezekkel a társadalmi és kulturális témákkal foglalkozik évtizedek óta! http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366393&aid=248314
Koltai Dénes, közben "nyolcadszorra" - de végre sikeresen - "összerakta" a Felnőtt Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézetet... Amit a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karából "szakított" ki... De ezt már 1997-ben sikerült neki- és a hozzá hasonló elkötelezettségű kollégáinak elérni.
Most, utólag már tudom, hogy: azért vált okafogyottá attól fogva, hogy ez sikerült - az én további főiskolai tanulmányom.
Valószínű, hogy ez volt az az általam ismeretlen ok, ami miatt be lettem oda beiskolázva 1995. októberében.
Minderről semmit nem tudtam akkoriban, hiszen el voltam azzal foglalva, hogy megmentsem anyát és apát! Közben meg úgy tanultam, készültem, mint egy szorgos eminens- igazi főiskolás!
*
Mint írtam már korábban, 1998-ban nagyon hideg tél volt, főleg decemberben. Apa úgy halt meg, hogy ki akarta tapasztani belülről a cserépkályhát, mert a réseken szivárgott a füst. Anyu betegsége miatt nem tudta korábban megcsinálni. És, akkor leülhetett közben pihenni...
A fotelben találtunk rá 12-én... holtan.
Nekem ilyen körülmények között kellett volna megtanulni angolul! Relaxából készültem, miközben ápoltam a haldokló anyát, majd apát. Amikor jelentkeztem a nyelvvizsgára, kerek-perec rákérdeztek, hogy melyik nyelviskolába jártam. Amikor megmondtam az igazat, hogy autodidakta-relaxa-módszerrel tanultam, úgy kivágtak, hogy a lábam sem érte a földet! És még ki is oktattak, hogy:
- "...legközelebb akkor jöjjön ide, ha egy jó-nevű nyelviskolában elvégez legalább tíz szemesztert!"
Azóta sincs annyi pénzem, sem időm, hogy beiratkozzak legalább tíz szemeszterre! http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366391&aid=248314
*
Bizony mondom: akivel kibaltáztak a rendszerváltozás előtt, az nemkívánatos lett a rendszerváltozásban is a fölsőfokú tanintézetekben!!! Mert, bizony ugyanazok a tanárok alkalmazzák a hátrányos megkülönböztetést (kontraszelektálnak) és ugyanazzal a módszerrel, mint előtte!!!
Csak az fáj a legjobban, hogy egész nemzedékemmel ezt tették és teszik folyamatosan.
Arról nem is beszélve, hogy gyermekeimre sem tudok mást hagyományozni, mint ezt a kirekesztettséget!
Sajnos, csak 2004 után tudtam meg azt is: akkor már törvény volt arról, hogy negyven éven felülieket nem kötelezhetnek idegen-nyelvi vizsgára. Éppen ezért, nyelvvizsga nélkül is ki kellett volna adni az abszolutóriumot számomra... Koltai mégis megtagadta tőlem ezt.
Vagyis, kaptam egy elutasítást, amit azonban ő NEM ÍRT ALÁ!
Tehát, ha egy kicsit utána tudtam volna akkoriban személyesen járni...!?
De én akkoriban gyászoltam!
Fel sem fogtam, hogy mi történik velem, vagy körülöttem, amikor megjelent F. a kezében egy diploma-munka mintával. Ő volt az, aki engem még 1995-ben beiskolázott és fizette a tandíjat utánam.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366386&aid=248314
Csak néztem nagyot, hogy mi a csudának nekem egy minta arról 1999-ben, hogyan is kell kinéznie egy diploma dolgozatnak? Még csak meg sem kérdeztem, hogy minek mutogatja nekem, ha egyszer már írtam egy szakdolgozatot 1998-ban?
Valami olyasmit mondott, hogy
- "...talán akkor lehet diplomád, ha újra belevágsz és elfelejted a Felnőttképzési Atlaszt! Vagyis választasz egy új témát, ami nem sérti senki érdekeit. Valami művészetekkel kapcsolatosat..."
Most, utólag megnézve látom, hogy még az új tanév új államvizsga tételeit is csatolta valaki ehhez a mintához... http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366390&aid=248314
*
Mondanom sem kell, hogy 1999-ben nem vágtam bele egy újabb szakdolgozat megírásába! Pszichiáterhez jártam, hogy segítsen elgyászolni a "szüleimet"!
Lezajlottak a hagyatéki tárgyalások is... És akkor írtad nekem azt a MEGTAGADÓ levelet, melyet az előzőekben bemásoltam.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=491862&aid=268641
Rettenetes életérzés szakadt rám. Azóta is élő halottként botorkálok abban az életben, amit addig a sajátomnak hittem.
ENNYIT ARRÓL A VALÓSÁGRÓL, AMIBEN ÉVTIZEDEK TELTEK ÉS TELNEK EL...
*
Sajnos, meggyőződhettem arról, hogy téged nincs az a dokumentum, amivel meg tudnálak győzni és amivel lemoshatnám magamról azt a sok mocskot, amivel évtizedek óta besároztál és besározol!
De nem csodálkozom ezen, hiszen a társadalmi életben is még mindig az áldozatoknak kell magyarázkodniuk ebben az országban!
Bóna Mária Ilona
*
*
11. LEVÉLRÉSZLET BG-től (Bóna Gabriellától) melyre az előző válaszokat írtam:
,,Azt mondod vissza adtad a pénzt az örökösnek, kinek? Mert nekem nem, látod most is valótlant állítasz. Ennyi ennek az irománynak a hitelessége. Mindig is a fantázia világában éltél, nem tudod megkülönböztetni a valóságot a fantáziádtól."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-01-13 05:48:34, szombat
|
| |
| |
... leírom hát mindenkinek
BÓNA MÁRIA ILONA•2016. OKTÓBER 6. Facebook
9. R.: VÁLASZOK BMI-től (Bóna Mária Ilonától)
*
Amiért ez az egész reklamációd arról az időszakról szól, amikor anya és apa lebetegedett és haldoklott, kénytelen vagyok azt leírni, hogyan alakultak a valóságban a történések.
1.) Miért nem volt pénzem és; 2.) bizony, én gyakran maradtam éhes. Főleg akkor, amikor befogadtam egy kutyát F. akarata ellenére és a gyerekek örömére. De a gyerekeknek mindig volt mit enniük és mindig csakis hasznos alapanyagokból főztem- sütöttem nekik. Anyósom nagyon sokat segített azzal, hogy minden ősszel felpakolta a sógoromat a kertjében megtermelt zöldséggel és a direkt nekünk nevelt kacsával, csirkével...
*
Anyósommal pl. olyan jó volt a kapcsolatom, mint amilyen kis-koromban anyám-helyett-anyám-nagynénémmel: Piroskával volt. Nagy veszteség volt anyósanyám halála számomra és a gyerekek számára is 1996-ban!
Ezt is megírtam:
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=894&n=furaila&blog_régi hitünk új öröme
Elveszítették az egyetlen nagymamájukat! Neki is volt számos műtétje... Olyan is, amikor nálunk lábadozott. És soha nem panaszkodott! Olyan szeretet áradt belőle az unokák felé, amilyenről én csak ábrándoztam addig! Mindig számíthattam rá még akkor is, amikor már menni alig tudott! Eljött hozzánk, amikor a sérvműtétem volt és míg kórházban voltam gondoskodott a gyerekekről, ellátta a háztartást... és ami a legfontosabb teljes szívével-lelkével figyelt rájuk és ránk!!! .
*
*
1.) Visszatérve arra, hogy miért nem volt pénzem...
Mint, ahogy írtam az előzőekben, anya 1997-ről 1998-ra történő évfordulóján már nagyon rossz állapotban volt. Ma már tudom, hogy ezt végstádiumnak nevezik.
Ekkor voltam végzős- harmadéves főiskolás.
Erre az időszakra esett a szakdolgozat témaválasztás:
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=463102&aid=248314 ;
konzulens-választás és a szakdolgozat megírásához szükséges adatgyűjtés. http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=370006&aid=248314
*
Eleve azért szántam rá magamat 1995-1996-os tanévben (49 évesen) a felvételire, mert érvényt akartam annak az elképzelésemnek szerezni, hogy a FELNŐTTKÉPZÉST - a közoktatás részeként - INGYENESSÉ kell tenni. Meggyőződésem volt, hogy a rendszerváltozás - önhibáján kívüli vesztesei számára is elérhetővé kell tenni a változtatáshoz szükséges ismeretek megszerzését. F. ezt kihasználva, segített nekem a főiskolára való jelentkezésben. Eleve ő adta az ötletet egy újság-hirdetéssel. Majd, oly mértékben támogatta a pécsi főiskolai felvételimet, hogy vállalta az első alkalommal, a felvételire történő fuvarozást, későbbiekben a havi tandíjam megfizetését is (amit egyébként teljes mértékben leírhatott az adójából)!
EZÉRT IS DÜHÍTETTE, HOGY ÉN MAGAMRA VÁLLALTAM ANYA ÁPOLÁSÁT! Azzal gyötört, hogy nem fogom tudni anya miatt befejezni a főiskolát! Pedig, ekkor már ki volt gondolva, hogyan lesz a diploma-védés, az államvizsga ellehetetlenítve.
Pont, mint 1973-ban az érettségi vizsgám! Csakhogy, akkor az lett mondva, hogy:
- "Inkább gyereket szültél és azért nem sikerült leérettségizni...".
Ezt nagyon igazságtalannak éreztem és ezért, 1974-ben, amikor már 3 hónapos volt elsőszülöttem, visszamentem a közgazd. szaközépbe és feliratkoztam az egyik- akkor végzős osztály érettségizőinek névsorába! F. vigyázott közben a kicsire, mert úgy tudta, hogy nőgyógyászati kontroll vizsgálatra kellett menni. Bántott, hogy nem mondhattam meg neki az igazat!
A bátorítás is elkelt volna! Azonban, akkor már oly sok jelét adta annak, hogy tőle erre nem számíthatok. Éppen ezért, szomorú voltam, hogy csak ezzel a csellel sikerült az érettségi vizsgám. Ilyen rossz tapasztalatok előzték meg a főiskolai tanulmányaimat.
Teljes anyagi, erkölcsi, szellemi (egzisztenciális) ellehetetlenítésem története a 32 évig tartó folyamatos munka melletti tanulásé:
Amikor F. beiskolázott a JPPTE BTK (lev. tag.) művelődésszervező szakára, sejtésem sem volt arról, hogy ő valójában milyen céllal támogatott eleinte. Mára már a következő TÉNYEK ismeretében állnak össze a dolgok. Akkoriban vágott bele K. D. professzor - sokadszorra abba a vállalkozásába, hogy ,,összerakja" - a patinás pécsi egyetem bölcsész karából kiemelve - a Felnőtt Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézetet, a FEEFI-t. 1997-re sikerült neki.
Az első két félévet Pécsett végeztem még a JPTE BTK művelődésszervező szakán, levelező tagozaton. Minden hónap utolsó hétvégéjén - csüt., péntek, szo. - voltak Pécsett a konzultációs előadások.
*
Vonattal jöttem-mentem és egy kis panzióban szálltam meg...
Ezért aztán ki kellett váltanom a Diákigazolványt!
Az első perctől sok gondom volt amiatt, hogy nem voltam - mert nem lehettem - munkavállalói státuszban egyetlen művelődési intézményben sem. És, főleg, hogy nem egy ilyen intézményben készülhettem föl a kultúrházi gyakorlat-szigorlatra.
Az első félévi szigorlatra való felkészülést megoldottam családi segítséggel, a közeli Keresztény Kultúrcentrum helyiségében megtartott képkiállítás helyett, egy diavetítés megrendezésével.
Ott, ahol egyébként a Lokálpatrióták Alapítványa és az újságja, a Színes Iránytű helyi lokálpatrióta folyóirat szerkesztősége is be volt jegyezve a bíróságon. Ennek a folyóiratnak a megjelenéséhez én is hozzájárultam - főleg írásaimmal. http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=485825&aid=268641
Csakhogy, a laptulajdonos hiányolta a diplomát... Ezért is határoztam a főiskolai felvételi mellett. Pedig tele voltam kétséggel, hiszen akkor már túl voltam három sikertelen felvételi vizsgán. (Engem még a fizetős felvételi előkészítőkről is eltessékeltek.)
Akkoriban lettem tagja a kis helyi újságok szerkesztőségében működő újságírókat közösségbe szervező Magyar Újságírók Közösségének is.
A Színes Iránytű hamarosan megszűnt - amikor sikeres kezdett lenni - és az Alapítványból is kimellőztek, miután a laptulajdonos - NÉGYSZEMKÖZT - elbeszélgetett F-al.
Érted már, hogy miért kellene F-hoz fordulnod a reklamációiddal? Nekem ettől fogva nem volt semmiféle megjelentetési lehetőségem. Hiába volt újságírói igazolványom, ha nem voltam alkalmazásban sehol.
Ekkor, bejelentkeztem a MÚK elnökéhez, aki fogadott is. Csakhogy, alig kezdtünk beszélgetni, csörgött a telefonja. A telefonálás közben kezdett megváltozni, és amikor befejezte, már nagyon elutasítóvá vált. Kurtán-furcsán elköszönt tőlem, mondván nem tud segíteni...
A második félévi gyakorlati szigorlati vizsgámra a pesterzsébeti CSILI-ben készülhettem föl. Így aztán, nagy volt a boldogságom, amikor kezemben tarthattam az ,,indexemet", benne a 4,3-es átlagú eredménnyel!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=485827&aid=268641
EKKOR ELKÖVETTEM ÉLETEM LEGSZÖRNYŰBB HIBÁJÁT! Átszaladtam anyáékhoz és megmutattam nekik a bizonyítványomat! A boldogságomat szerettem volna megosztani azokkal, akiket akkor még mindig a szüleimnek hittem. Annyira vágytam arra, hogy majd végre büszkék lesznek rám, hogy megfeledkeztem MINDEN ADDIGI ROSSZRÓL, ami akkor ért tőlük/tőletek, amikor továbbtanultam valamilyen ,,dolgozók" iskolájában - munka mellett.
Nem hogy büszkék nem voltak rám, hanem ismét elszabadult a pokol!
Ma már sejtem, hogy minden rossz azért történt addig is és ezt követően, mert 1956-ban - már AUGUSZTUSBAN - láttam azokat a röpcédulákat...
Most, hogy e sorokat írom, jöttem arra rá, hogy miért volt oly fontos a Bóna családnak az, hogy felvegyem minél előbb akármilyen férjnek a nevét! Abban bíztak, hogy majd sikerül elbújtatni engem, mint B-nét, vagy F-nét egy férfi neve mögé. Csakhogy, ezt nem beszélte meg velem senki! Én meg mit sem sejtve, büszkén visszavettem, a ,,saját nevemet" az első válásom után. És mit gondolsz, hogy ezt hogyan értelmezte a munkahelyi személyzeti osztály vezetője: A. ,,elvtárs"?
- ,,Maga megjátszotta, hogy egy leány, pedig nem. Maga egy olyan elvált asszony, aki nem volt érdemleges a válás után férje nevének viselésére! És, amiért egy bizalmi állást tölt be egy frekventált helyen (KISZ bizottság) jobb lesz, ha minél előbb keres magának másik munkahelyet!" Naná, hogy megfogadtam: ,,soha többé nem veszem föl senki nevét! Még a Jóskáét sem, ha mégis sikerül megmutatnom neki, hogy milyen szorgalmas és kitartó vagyok a munkában és a tanulásban."
Igen, neki tanultam hosszú éveken keresztül! Jóskát szerettem még évtizedekig! Csakis őt tudtam elképzelni, mint férjet magam mellett! Már ezért sem hihetted rólam, hogy irigyeltelek, amikor férjhez mentél!
*
Sajnos, másodszor is házasságot kellett kötnöm az akkori hatalom feltételei szerint és még a nevét is föl kellett vennem F-nak, mert - mint a hatalom kinyújtott karjának - ez volt a kifejezett kívánsága. Akkor már oly sokat szenvedtem, hogy csak egyet akartam: elkerülni a szülőinek hitt házból! 1974-ben megreformálták a családjogi törvényt és attól fogva nem volt kötelező az ,,asszonynév" viselése. Sőt, vissza is vehette bárki, aki az előző két évben kötött házasságot, abban az évben teljesen ingyen. Én is elmentem abba az anyakönyvi hivatalba, ahol ,,házasságot" kötöttünk F-kal 1972-ben, és visszavettem a saját nevemet.
Ez az első gyermekünk születése és az érettségit követően történt. Ennek az lett az ,,eredménye", hogy sokáig, éveken keresztül élcelődtek velem, mint ,,leányanyával"...
Ezért, az én anyaságom sehol nem számított tisztelni-való állapotnak.
Valahogy, bármit tettem, az nem számított sehol érdemnek. Még a női mivoltom miatt is örökös szégyenkezésre kárhoztattam F. mellett. Ma már azt is tudom, hogy miért...
A lefőbb ,,bűnöm" azonban az volt, hogy láttam valamit 1956 augusztusában (azokat a röpcédulákat) amit nagyon nem kellett volna!
Azért igyekeztek olyan nagyon mindent tönkretenni, amiért csak MEGDOLGOZTAM!
Mint kéretlen SZEMTANÚT - el akartak tüntetni talán még az élők sorából is!
Dehogy is akarták, hogy én sikeres legyek bármiben! Azért akartak mindenhonnan kibuktatni és leminősíteni!
Ma már tudom, hogy miért nem sikerült 1973-ban az érettségim sem. Azért, mert az meg volt rendezve, hogy nekem soha ne legyen érettségi bizonyítványom, amit arra használhattam volna, hogy felvételizzek egy fölsőfokú oktatási intézménybe!
Bizony ám!
Akkor már tudtam, hogy ismét áldott állapotban vagyok! És, ti is tudtátok ezt. Abban bíztatok, hogy majd leköt a gyerek! Azt viszont nem tudtátok, hogy az én magzatom változatlanul ugyanúgy ,,halálra volt ítélve", mint az egy évvel azelőtti, akit 1973-ban, az ötödik hónapban trancsíroztak ki belőlem!
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=128121&n=furaila&blog _
1974-ben viszont, betegállományban sikerült kihordanom újbóli magzatom. Már másfél hét is eltelt azóta az időpont óta, hogy ki voltam írva szülni. Végre megjöttek a ,,fájások" és már harmadik nap feküdtem a szülőszoba elfüggönyözött szegletébe tolt hordágyon, amikor bejött szülni a lakótelepi szomszédasszonyom. Megismertem a hangját és kiszóltam a függöny mögül. Vagyis, inkább csak nyöszörögtem... És akkor ő elhúzta a függönyt és teljesen kiakadt attól, amit látott. Tudta, hogy hétfőn jöttem be a kórházba... és akkor már szerda volt.
A lényeg, hogy ő megszülte pikk-pakkra a második gyerekét... Utána engem is kitoltak a függöny mögül és egy burokrepesztéssel megindították a szülést...
Bizony ám!
A FÉRJE AZ V. KERÜLETI KISZ BIZOTTSÁG EGYIK TITKÁRA VOLT! Én meg a “feleségének a barátnője"! Egyből segítettek megszülni az én gyerekemet is. Ezzel a szomszédasszonyommal vigyáztunk egymás gyerekére, ha kellett. Később ő is elvált, és amikor újra férjhez ment, akkor én varrtam neki a menyasszonyi ruháját...
Még itt Pesterzsébeten is meglátogattak minket. Csak-hát, F. nem szerette őt sem és ezért, elmaradtak a férjével.
Akkor még bele sem gondoltam igazán abba, hogy ő volt az őrangyalom és ezért, neki is köszönhettem első-szülöttemet.
Ha ő akkor nem jön be szülni, nagy valószínűséggel ott maradtunk volna ellátatlanul a szülőszobán kis magzatommal a hasamban. Így is, amikor végre kipréseltem négy-ujjnyi méhszájon keresztül, már nem volt hallható szívhangja. Nekem, viszont hónaljig megpattant az összes hajszálerem az emberfeletti erőlködéstől. Bevérzett a szemem is és a csodával volt egyenlő, hogy nem vakultam meg... De mindezzel nem is törődtem, mert kicsi lányom nagyon életrevaló- jól fejlődő kisbaba volt. Én, pedig lebegtem a boldogságtól.
Hatalmas erőt adott az anyaság... Akkorát, hogy betettem a hordozkába kicsi lányomat és bementem vele az iskolába, ahol már egy fiatal pályakezdő iskolatitkár dolgozott és feliratkoztam az 1974-ben érettségiző egyik osztály- névsorába! Nem árultam el senkinek, hogy mire készülök! Amikor eljött az írásbeli érettségi vizsga ideje, akkor azt mondtam, hogy: - ,,... vissza kell menni kontrollra a nőgyógyászhoz.".
*
Megírtam az írásbelit újfent 1974-ben is. Szerencsére teljesen új könyvvitel tanárok voltak a vizsgabizottságba beosztva azon a napon!
Így fordulhatott elő, hogy sikerült az érettségim.
Úgy, hogy valóban nem volt időm tanulni a kicsi baba mellett. Viszont, TUDTAM ANNYIT FELIDÉZNI az ELŐZŐ ÉVI TUDÁSOMBÓL, hogy SIKERESEN LEVIZSGÁZZAK KÖNYVVITELBŐL!
*
Csakhogy, amiért ez nekem pótérettségi volt, nem adhattak jobbat kettesnél!
Akkor, ennek is örültem. Olyan nagyon, hogy a büszkélkedés lett ismét a vesztem. I. bátya felesége - Hegedüs András., az 1956-os miniszterelnök féltestvére - pedig felkeresett minket és elkérte a könyvvitel füzetemet meg a kidolgozott tételeimet. Mondván, hogy ,,Kell lányának az érettségire." Mert, mihelyt megtudta ángyi, hogy hova járok iskolába, azonnal beiskolázták E-t is ugyanoda!
Ő 1975-ben érettségizett és, amikor kérdeztem, hogy hasznát vette-e a füzetemben lévő kidolgozott érettségi tételeknek, akkor E. csodálkozva mondta, hogy neki nem volt szüksége az én füzetemre és ő nem is látta azt!
Miután visszakaptam a füzetet, ezt is eltettem. Most, ennyi év után elővettem és bemásoltam róla 3 oldalt a blogom képtárába.
1.) http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=485837&aid=268641
2.) Az első tétel: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=485841&aid=268641_ _
3.) Az utolsó kidolgozott tétel könyvvitelből: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=485838&aid=268641
*
Ma már tudom, hogy sem ángyi nem hitte el, hogy képes voltam - egy évvel később, teljesen szabályos keretek között - leérettségizni!
*
LÁTHATOD TE IS, HOGY MENNYI ÁRMÁNY ÉS GONOSZKODÁS KÍSÉRTE VÉGESTELEN-VÉGIG a TOVÁBBTANULÁSOMAT és minden tevékenységemet!
*
Amikor a gyesről visszamentem dolgozni, nem értették kolléganőim, hogy ,,8 általánossal hogyan lehettem közgazdasági ügyintéző". Ezt is csak 15 évvel később tudtam meg, amikor kiléptem a cégtől, mert még akkor sem volt beírva az érettségim! Erről F. is tehetett, hogy hagyta...
Pedig, még jutalmat is kaptam, amikor bemutattam a bizonyítványomat!
Hogy nekem ez erkölcsileg milyen mértékben ártott, azt hiába is írom neked! Te ezzel úgy vagy, hogy nem is érdemeltem mást!
*
Már kezdtem tervezgetni, hogy feladom a tanítói pályáért való küzdelmet, miután megszületett második, majd három év múlva harmadik gyerekünk. Őket már F. is úgy fogadta, hogy éreztem: segít majd nekem titkos tervem megvalósításában. Titokban arra gondoltam, hogy szülők egy egész óvodára való gyereket és majd nevelem, tanítom őket.
*
Csakhogy, anya akkor kapott féloldali agyvérzést. És én minden áron a közelébe akartam költözni, hogy segíthessek. Ezt már leírtam az előzőekben részletesen.
*
*
,,Anya arany karóráját" én soha az életben nem láttam.
Amikor sikeresen levizsgáztam gyors- és gépírásból, kaptam tőle egy orosz női kis karórát fém karkötővel, aminek arany-színű futtatása van. Ezt azóta hordom. Már ezt is írtam korábban, hogy amikor be akartam adni a zaciba, nem vették be.
Találtam fényképet, melyen Ilus (keresztenyám) karján látható ez, vagy hasonló fém karkötős óra.
Ez a kép akkoriban készült, amikor apa lúgkövet ivott. Az mentette meg az életét, hogy a számomra elkészített tejet fölhajtotta. Ahogy elnézem a képen anya hibátlan pedantériával összeállított ruházatát és Ilusét, azt hiszem, hogy engem még Ilus szoptatott. A melle fölött ott van a pelenka...
Ő inkább néz úgy ki, mint egy kismama, mint a te anyád, akire anyakönyveztek. Ráadásul, sokkal nagyobb a hasonlóság köztem és Ilus között... Ez egy korábbi fotón sokkal jobban látszik. És anyát valóban nem zavarta ez az élethelyzet - akkor még...
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=485824&sort=
*
*
A ,,barna zacskó teli pénzzel", meg apa karórája, ,,amit Zolinak ígért", engem soha nem érdekeltek és talán ezért van az, hogy tőled, most olvasok ezekről először. Ezeket valóban F-kal kellene megbeszélned! Sem nekem, sem gyerekeimnek nem kellett semmi olyan emberektől, akik engem nem tekintettek többnek, mint egy ,,kakukk-madár"!
*
Mindez hihetetlen számodra, mert a te agyad pont olyan anyagias rugóra működik, mint F-ké!
Akkor most jól figyelj!
Amikor le akartam mondani az örökrészemről, akkor F. kezdeményezte a pszichológiai vizsgálatomat! Ekkor elhatároztam, hogy írok egy MEGHATALMAZÁST, hogy járjon el helyettem a hagyatéki tárgyalásokon! Magyarul, összeeresztettelek benneteket: a két anyagiakon civakodó emberféleséget, hogy intézzétek el egymás-közt az egészet, de ENGEM HAGYJATOK KI BELŐLE!
Tettem ezt akkor, amikor sokszor annyi pénzem sem volt, hogy jegyet vegyek a buszra, metróra!!!! Úgy kellett pénzt kérnem F-tól, mint egy hülyegyereknek!
FÖLFOGOD VÉGRE? Rossz helyen reklamálsz!
Amit fölvettem a postán apának nyugdíjat, azt azonnal vittem neki és átadtam a saját kezébe, még, amikor élt!!! A halálát követően nem foglalkoztam semmivel, ami veled/veletek volt kapcsolatos! Próbáltam elfelejteni a tenger-sok ármányt és testi-lelki gyötrelmet!
Miért nem tudod F-ot csesztetni mindezzel?
*
Nekem már nem lenne semmi közöm hozzá, ha lett volna egyetlen-egy ember, aki önzetlenül befogadott volna, miután 2006-ban ELVÁLTAM!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=890471&aid=262513_
*
Azóta már el is költöztem egy alkalommal albérletbe. Csakhogy, kiszámoltam, hogy két hónap után már nem fogom tudni fizetni a rezsit, vagy a lakbért, mert csak az egyikre lett volna elég a nyugdíjam.
Az, aki már átélte, hogy milyen az utcán bolyongani egyes-egyedül ázva-fázva, annak a hajléktalanság rémével a lelkében kell tovább lenni, míg csak él! Ez vagyok én!
*
Olvasd, hogyan intézték el szegény Bóna Rezső Rudit!
""Bóna Rezső magyar állampolgárnak, a Köztársasági Érdemrend tulajdonosának két héttel később már nem volt hova hazatérni. Az önkormányzati hatóságok elvették az utolsó menedékét is - ezt követően az emberi ronccsá vált egykori szabadságharcos budai és pesti kapualjakban húzta meg magát éjszakánként, vagy a parkokban a többi csavargó között. Akit elfelejtettek eltemetni 1996 október végén, egy szokásos epilepsziás roham közepette, valamelyik kapualjban kirabolták a nincstelent, a támadók más érték híján ruhájától szabadították meg a vézna áldozatot. Így találtak rá hajnalban az arra járók. - A súlyos állapotban lévő embert a pszichiátriai vizsgálat után az elmegyógyintézetbe utalta a munkáját csak kötelességből végző orvos.""
*
Engem nem zártak börtönbe, hanem TÖRVÉNYEN KÍVÜL HELYEZTEK!
*
Mióta rájöttem, hogy valójában soha nem kerülhetek ki abból a CÉLKERESZTBŐL, ami végig kísérte az életemet - míg be nem vallja valaki az igazságot azokkal a röpcédulákkal kapcsolatban - egyre nagyobb nyilvánosságot harcolok ki magamnak... és a hozzám hasonló nehéz-sorsúaknak!
*
Mert, az is igaz, hogy bárkivel is hozna össze a sors, az bekerülne a titkos szolgálatok látószögébe miattam!!! Jó pár embert tettek ezért már eddig is tönkre, mire rájöttem, ha nem akarok senkinek rosszat, távol tartom magamat tőle.
Ennek már öt éve, hogy nem megyek sehova és nem keresem senki társaságát. Te, meg, mintha megérezted volna alaposan lecsaptál rám azt hívén, hogy végleg a padlóra küldhetsz!
HÁT NEM! Abból nem lesz semmi, mert nem fogom hagyni magamat!
*
*
*
9. RÉSZLET BG (Bóna Gabriella) LEVELÉBŐL, melyre az előző válaszokat írtam:
,,Ha már itt tartunk, hól van anya Arany órája, apa karórája, mert azt Zoli fiamnak ígérte. A pénz a szekrényben a barna zacskóban volt, tudod megmutatta apa a spórolt pénzét, nem volt kevés. El tudod képzelni akkor kapta meg a nyugdíjat és abból sem volt semmi. Én fizettem vissza apa nyugdíját amit felvettél, pedig mondtam, hogy vissza kell küldeni. Gondolkodj el ezeken. Megértő vagyok, de hülye nem."
*
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2018. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
18 db bejegyzés |
| e év: |
178 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 373
- e Hét: 650
- e Hónap: 9254
- e Év: 45195
|
|
|
Offline
