|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2018-01-25 19:57:42, csütörtök
|
| |
| |
Bétheli köszöntő
A bétheli kapun megint beléptem,
és mint a fenyők az út két felén,
régi emlékek úgy léptek elém.
Valahol kedves, akácos utcán,
ahol először sütött rám a nap,
áll egy öreg ház. Ismerős falak.
De új bútorok és idegen arcok,
idegen virágok az udvaron,
néznék, ahogyan idézem, akarom
a régi bokrokat, a régi fákat,
a régi ízt, a régi színeket,
a régi kicsiny, szőke gyermeket.
Új szülőházam, Isten háza, Béthel,
milyen jó, hogy mindig visszavársz!
A kút, a kapu, a fenyő, a ház,
a falimondás és a futórózsa,
minden mint régi jó barát, köszön,
és úgy borít el az emléközön,
mint virághullató fák fehér szirma...
Itt, itt viharzott az a küzdelem...
Itt, itt vívott meg Krisztus velem...
Itt, itt sugárzott fel nekem! Hívása
beteg szívemnek békét adott!
És... és most újra Béthelben vagyok.
Szent ez a hely! Annyi esdő imádság,
bűnbánó, drága könny szentelte meg!
Ó, áldó énekkel köszöntelek,
új szülőházam, Isten háza, Béthel!
Krisztus hívott. Ő vár. Ő van jelen.
Ő újít most szövetséget velem.
Régi emlékek szép sziromhullása,
és testvérarcok mosolygása vár,
amikor visszahívsz, mert itt a nyár,
hajlik, fehéredik a rozs kalásza:
seregeljünk csak égi alkura!
Munkást keres az aratás Ura!
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-01-25 18:46:21, csütörtök
|
| |
| |
Hannibál tüze
Krisztus előtt 218-ban Hannibál karthágói király a magasan fekvő Col de la Traversette hegyszoroson kelt át az Alpokban, és onnan letekintett a hatalmas római birodalomra, amelynek elpusztítására indult.
Izzó gyűlölettől hajtva vezette rongyos seregét lefelé a hegyoldalon. Mielőtt azonban a dicsőségért hadba szállhatott volna, le kellett győznie az útjában álló utolsó akadályt - egy hatalmas sziklát, ami a völgybe ékelődve elzárta az utat. Lehetetlen volt a seregnek harci- és társzekerekkel átkelni a szoroson, hacsak a sziklát ki nem mozdítják a helyéből, és félre nem teszik az útból.
Próbálkozásaik, hogy csákánnyal és kalapáccsal széthasítsák a sziklát, kudarcot vallottak. Az áldozatok és varázsigék sem vezettek eredményre. Elkeseredésében és türelmetlenségében Hannibál felkiáltott:
-Égessétek meg!
Hullafáradt serege számára ez a valóságtól elrugaszkodott parancs őrültségnek tűnt. Ezt Hannibál sem gondolhatta komolyan.
Ennek ellenére pár órán belül kidöntött fatörzseket halmoztak fel a szikla körül, hogy ezzel táplálják a tüzet, amelyre Hannibál parancsot adott. Amint a fákat elhelyezték, a katonák meggyújtották a tüzet, és megigézve nézték, ahogy a lángok pokollá varázsolják a szikla környékét. Végül, nem tudván ellenállni a hatalmas hőségnek, a szikla egy fülsiketítő durranással megadta magát, amibe beleremegett az egész völgykatlan. Az áthatolhatatlan szikla kettévált. Hannibál és serege leereszkedett Rómáig, és a világtörténelem folyása ezzel örökre megváltozott.
Alkalmazás: Sokan úgy gondolják, hogy a rossz embereket képzéssel, fejlett környezettel, magasabb életszínvonallal vagy különleges programokkal meg lehet változtatni jó irányba. Bármennyire is hasznosak lehetnek ezek a dolgok, csákányok és kalapácsok csupán, amelyek csak karcolásokat ejtenek egy hatalmas sziklán. Az emberi szív megváltoztatására egyedül Isten képes. Bizonyos értelemben, amikor Krisztus evangéliumának jó hírét terjesztjük (vagy amikor Krisztus nevében szolgálunk másoknak), az emberek szívét rakjuk körül tűzifával, melyet a Szentlélek ereje lángra lobbant, hogy belülről kifelé haladva változtassa meg az embereket.
Wayne Rice |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-01-25 17:35:37, csütörtök
|
| |
| |
"Isten szentsége félelmet ébreszt bennünk, de ez a félelem nem az a fajta egészséges félelem, amelyre a Biblia biztat, hanem a rettegésben gyökerező, bénító érzés. Túlságosan nagy nekünk Isten. Túlontúl félelmetes a számunkra. Súlyos elvárásokat támaszt velünk szemben. Titokzatos Idegen, aki fenyegetést jelent a biztonságunkra nézve. Remegünk és inogunk a jelenlétében. Vele találkozni a legnagyobb megrázkódtatás lehet a számunkra."
- R. C. Sproul |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-01-25 17:32:17, csütörtök
|
| |
| |
"Istennél senki sem idegenebb a számunkra. Nincs, aki jobban különbözne tőlünk, hiszen Ő szent, mi pedig nem vagyunk azok."
- R. C. Sproul |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-01-25 17:30:43, csütörtök
|
| |
| |
"Halandó teremtményekként félelmek sorának vagyunk kitéve. Hajlunk a szorongásra, és sokunkat fóbiák gyötörnek."
- R. C. Sproul |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-01-25 17:29:17, csütörtök
|
| |
| |
"Bármily félelmetes is a halál, vele találkozni semmi a szent Istennel való találkozáshoz képest. Ilyenkor ugyanis teremtett voltunk teljes súlya a nyakunkba szakad, és szertefoszlik a mítosz, amit addig talán elhittünk magunkról, miszerint félistenek vagy kisistenek vagyunk, akik örökké élhetnek."
- R. C. Sproul |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-01-25 17:26:06, csütörtök
|
| |
| |
"A halál eszünkbe juttatja, hogy teremtmények vagyunk."
- R. C. Sproul |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-01-25 17:24:04, csütörtök
|
| |
| |
"Isten jelenlétében tudatosul bennünk leginkább, hogy teremtmények vagyunk. A Korlátlannal találkozva rögtön ráébredünk a magunk korlátaira. A Végtelennel találkozva intenzíven tudatosul bennünk önnön végességünk. Az Örökkévalóval találkozva nem kérdés többé létünk ideiglenes volta. Az Istennel való találkozás megsemmisítő szembesülés az ellentétekkel."
- R. C. Sproul |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-01-25 09:56:55, csütörtök
|
| |
| |
Emlékezés 1998 március idusán
Drága Nagyapám, nem ismertelek.
Milyen öröm lett volna látni téged,
beszélgetni veled!
De amikor én megszülettem,
Te négy éve sírban pihentél.
S most már hiába kérdezlek,
kérdéseimre nincsen felelet.
Hová lett az a régi mente,
féltve őrzött, drága kincsed?
Mennyi emlék ébredt fel benned,
ahányszor szemed rátekintett!
Féltetted, hiszen nagyon megkopott.
S hogy ki ne dobja kedves feleséged,
emlékedtől meg ne fosszon téged,
elrejtetted jól a méhesben,
ahol még sokszor elővetted
múltat idézve, míg az évek
elsuhantak feletted.
Aztán mögötted maradt Nikla.
Tamásiban raktatok fészket.
Itt pihensz a családi sírban,
ahol én most múltat idézek.
48-as honvéd Nagyapám,
olyan drága nekünk az emléked!
S ma, 1998 március idusán
Istent áldjuk érted.
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2018. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
562 db bejegyzés |
| e év: |
6903 db bejegyzés |
| Összes: |
35918 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 420
- e Hét: 13994
- e Hónap: 25869
- e Év: 213671
|
|
|
Offline
