Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
Jó éjszakát!
  2018-01-27 23:48:40, szombat
 
  Mindenkinek



 
 
0 komment , kategória:  Jó éjszakát!  
Januári alkony
  2018-01-27 23:44:22, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Hónapok, hónapokról versek  
Ilyenkor januárban
  2018-01-27 23:42:51, szombat
 
  Csoóri Sándor: Ilyenkor januárban

Ilyenkor januárban,
amikor kinyitott borotvával
rohangálnak a szelek az erdők között
s a be-beszakadó hóban
négykézláb vonszolja magát a Nap is,
mindig a télben elesett katonákra gondolok.
Ott feketednek egymás után
az összegyüremkedett fehérségben,
mint menekülő kocsikról
ledobált csomagok.
Nem kellenek már senkinek.
Nem kellenek már a kárhozatnak sem.
Karácsony elmúlt,
az óév elmúlt,
az élet elmúlt
s a haza helyén egy irgalmatlan bombatölcsér.

Ilyenkor januárban,
mikor a keletre szálló varjúk
recsegő jégcsapoknak röpülnek neki a láthatáron,
mindig elindulok én is
az elbitangolt halottak útján.
Sínek kísérnek hosszan
és Ukrajna sebe kísér,
ágyúlövések és Oroszország,
elüszkösödött szájak
a katyusa-golyókkal átluggatott levegőben,
zsákok,
melyekre vérrel írtak,
templom-kupolák,
melyekhez agonizáló szemek menekültek.

Ilyenkor januárban,
mikor meghosszabbodnak az utak
idegen alföldeken,
de bent lerövidülnek a halál felé,
mindig elfelejtem, hogy valaha éltem is,
hogy húsom elevenebb volt,
mint a dinnye húsa,
elevenebb, mint a karmoló fáké
s fejemen, a jégrücskös katonapokróc helyett,
még nyári lombok is csuszkoráltak.
 
 
0 komment , kategória:  Hónapok, hónapokról versek  
Télen
  2018-01-27 23:40:47, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
Téli napfény
  2018-01-27 23:39:08, szombat
 
  Szabó Lőrinc: Téli napfény

Mikor, még csak az ablakon át,
a kezemre idenyal,
felbámulok rá, úgy emel, hív
a sugaraival:
januári, de máris oly jó,
oly érthetetlen,
mint gondolat nélkül a vágy
a szerelemben.

Mint gondolat nélkül a vágy,
forrón és testtelen
ömlik körül, úgy visz, cirógat,
és oly esztelen:
rózsaszínben lobog a hús
belső feketesége,
s hálám, mint tüköritta fény,
csap vissza az égbe.

Óh, minden hogy aranylik, árad,
s mily csókba gyúl!
Hogy robban! robbant! Óh, milyen jó!
S mennyire új!...
Dehogy új!...Csak jó! Csak jó! A legjobb!
az örök, a régi!...
Százezer éve napimádó,
aki érzi!
 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
Nincs Cím
  2018-01-27 23:34:02, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Hónapok, hónapokról versek  
Téli verőfény
  2018-01-27 23:30:19, szombat
 
  Tóth Árpád: Téli verőfény

Mit ablakom körülfog vén kerettel,
megfrissül most az únt, szomorú táj,
víg napsugár pingál aranyecsettel
az ócska képen és restaurál:
a régi Mester megkopott művét
ragyogni szítja most az új lazúr,
e vén világba zárt örök szívét
feldobogtatja nékem most az Úr.

Egy ócska házon a rőt téglakémény
most ég felé bíbor kedvvel feszül,
az égbe szökken víg erotikával
s az édes levegőbe idvezül.
A lanka dombok telt, kerek vonalja
kigömbölyül szelíden a leples, tiszta hóra,
hűs paplana alatt a dús föld, mélyen alva
most szívja kebleit tán duzzadóra.,

Jó volna a mezőkre futni mostan
ugy-e szívem, bánat beteg bolondja?
torkomból, melyből vér hördült pirossan
hurrák skárlát szökőkútja bugyogna.
Két fáradt, bús karom a ragyogásba fúrnám:
e két karon, mely az égbe ível,
e két feszülő, lüktető csatornán
a boldog magasságba folyni fel!

Csitt! megvakult a fény, oda a részeg percek,
sötét lett a szobám, csönd, alkonyi ború.
Szívem körül zsebórám hallom: tünődve perceg
vagy tán szivembe bent a bú, a régi szú?
Fázom s lomhán megülök a kályha mellé bújtan,
hát ma se sikerültél szent életöröm?
Sírnék s ökölbe görbül tehetetlen az ujjam
s tenyerem húsát vájja a kínlódó köröm.
 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
Téli barlang
  2018-01-27 23:28:21, szombat
 
  Babits Mihály: Téli barlang


I.

Lakás, óh pesti lakás, óh téli
barlang! most egyszer rajtakapom...
Még mult telemnek titkait éli
látatlanúl és hallgatagon.
Mert meg nem áll a kegyetlen naptár; -
de őrzi tavaszról a tavalyt
a zárt lakás, mint télen a kaptár
némultan őrzi a dermedt rajt.

Mily furcsa az ember, balga állat,
aki nyáron alszik, télen él. -
Fölrántom a villanyt. Unt fény, áradj!
barlang, ébredj! kezdődik a Tél.
Kel, rezzen az emlék, megzavart raj!
Zsibongnak a könyvek a falon.
Régi írás lepi az asztalt, jaj!
Fenyegetve csillan a telefon.

Óh mint irigylem a medve boldog
téli szédületét, az ázott
föld mellén, vagy a holtak oldott
életét, vagy a kicsirázott
magvat, hogy a jó lágy sárba vetve,
téli szállásra, faltalan és
ajtótlan, az új kikeletbe
s a végtelenbe vegyülni kész!...

II.

Míg az ember, az árva,
kizárva és bezárva
marad négy szük határba'.
Hideg falak védik meg,
hogy ne érje a hideg
és csufolják a könyvek
a polcokon egy sorban
sok nyelven és hangosan
zsinagóga zsivajban
emlegetve szépeket,
boldog messzeségeket,
messze-messze népeket,
kik lakozzák Ázsiát,
Pontust, Cappadociát
és Mezopotámiát.
De te, szegény, e sivár
skatulyába zárt bogár,
szomszédod' se tudod már.
S tán jobb volna, kedvesem,
nem is lakni sehol sem,
szállni földön és vizen,
csavarogni világba',
hálni réten, határba',
vándorcigány módjára,
ahol nem csuknak kövek,
nem csufolnak a könyvek,
hol a vágy nem zsibbad meg.

III.

Szállni, de hova? az egész föld nagyon kicsi már,
s ha a csillagokba röpülnénk, az is mindegy már:
magunkkal hordjuk mindenütt a falat, mely bezár,
vakabbak a bomló csiránál, s úgy ülünk a régi karszékben,
mint kiszakadt két láncszem a zeg-zugos Mindenségben:
elgurult és összeakadt, és e helyen megcsücsült szépen.
Csücsüljünk hát, jó így, kedvesem, horgonyt vetve egy kedves-ilyen
kis zátonyon, s hű tárgyak lassu éveit szürcsölve hiven
jól megfogózni a nagy Lánc e közeli szemeiben
s a szerény butorok mentén lassan az ős Lánc felé - mint
türelmes vak, asztaltól, széktől, amit legközelebb érint,
tapogatva indul a Hang felé, mely vibráló köde mélyén int -
vak-boldogan visszatalálni... A lélek ujja finom
mágus-ideggel suhan végig a síma Polituron,
megsejtve a holt tárgy-páncél mögött az örök-egy, rokon
életet időn és téren át; mert nincs min ő át nem hathat,
oly sikos és zárt keménység (mint szigorú sziklafalaknak
zárát megporlasztja hatalmas gyökér-ujja a magnak...)
 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
Halavány téli rajz
  2018-01-27 23:26:02, szombat
 
  Babits Mihály: Halavány téli rajz

Milyen fehér csöndesség ez!
Messze házunk télben ül.
Gyere az ablakhoz, édes!
Csókolj meg és nézz körül!
Süt a nap, elállt a hó már,
mégis pelyhek hullanak:
puhán, halkan, pehelymód száll
pillanat és pillanat.

Gyere, édes, az ablakhoz,
tekints szét az udvaron!
Nézd, a friss, a lágy, a vaskos
szőnyegen még semmi nyom!
Csak a kis szolgáló lába
rajzolódik halavány,
s elvész, mint a Szaharába
egy zarándok karaván.

Szalma közt fagyottan áll a
kert füzes mélyén a kut
intve dermedt jégszakálla
hogy az év, mint óra, fut.
Jertek apró, jertek sűrű
pillanatok pelyhei
jobban mint e szalmagyűrű
szívünk kútját védeni.

Milyen furcsa füstünk árnya
a túlsó tető haván:
mintha távol emlék szállna
rokon szívbe tétován.
Ki gondolhat ránk e csöndben,
míg körülvattáz a hó?
Titkos lánc nyúl át a földön
összekötve aki jó.
 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
Január
  2018-01-27 23:23:38, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Hónapok, hónapokról versek  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 360 db bejegyzés
e év: 2277 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4686
  • e Hét: 9267
  • e Hónap: 23172
  • e Év: 152879
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.