|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2018-02-02 18:58:58, péntek
|
| |
| |
Mészáros Zsolt (MeZso)
Muszáj?
Muszáj enni, inni, aratni és vetni,
nevetni és sírni, néha megpihenni.
Muszáj tenni-venni, valahogy megélni,
dolgozni, remélni, hinni és szeretni.
Tudom, akad olyan, pénz húzza a zsebét,
a legnagyobb gondja, merre nyaralhat még.
Nekem sajnos, csupán csekk húzza a zsebem,
én meg csak pislogok, hogy miből fizessem.
Muszáj nekünk mindent szótlanul lenyelni,
birka módjára a pusztában legelni?
Pásztoraink pedig gyarapodnak nagyon,
muszáj végignézi, ahogy nő a vagyon?
Muszáj a királytól alamizsnát kérni,
vagy e sok muszájtól el lehetne térni?
Muszáj remélni, hogy lesz még jobb is erre,
muszáj hinni benne, élni fog e nemzet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-02-02 18:50:20, péntek
|
| |
| |
Schweighardtné Pataki Zsuzsanna
A hagyaték
Egyszer majd minden feleslegessé lesz,
Mit évtizedek alatt gyűjtögetsz, őrizgetsz.
Ide-odaraktad hosszú évek során,
Takargattad féltve, de mi lesz azután?
Hová lesz a nagyszülők fényképe,
Milyen jó is volt felnézni a képre!
Ez meg itt egy kedves, régi kis terítő...
Anyu varrta. Mire gondolt, míg varrogatta ő?
Számtalan apróság - csipke. Ö horgolta,
Talán éppen, mikor kisbabáját várta...
Egyszer majd minden feleslegessé lesz!
Aki örökli, majd mindent elrendez...
Tudja e mesét, mely a dolgokról szól,
Lesz-e, aki a kérdésre válaszol?
Könyvek, újságkivágások, egy kis hamutartó,
Ki tudja, hogy honnan, kitől való?
Egy étel receptje, egy régi sütemény,
Ízek, illatok, a konyhában egy edény,
Egy szép levesestál... egy ebéd emléke...
Lesz, ki felidézi? Lesz, ki emlékezne?
Egyszer majd minden feleslegessé lesz.
Az örökös majd mindent idetesz, odatesz.
Tárgyakat, mit hagytunk egyszer, valamikor talán
Megőrzi.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-02-02 18:31:32, péntek
|
| |
| |
Buri Alexandra
Álarc
Új napra ébred megint a magány,
Bár az ágy mellettem nem üres.
Arcomon mosoly sincs, halvány,
Az éjjel is fagyos, többé nem tüzes.
Gondolataim elkalandoznak kissé,
Miközben kezem a sötétben kutat.
Érzéseim hogy tegyem semmissé?
S miért nincs bennem bűntudat?
Álarcom végül megragadom
- Te régi, kedves, hű barát! -
Önnön magam megtagadom,
Hogy fenntartsam látszatát
Annak, ki már rég nem vagyok.
Álarcom mögé rejtem magam,
Csak meggyötört szívem sajog.
Derékban tör kettéadott szavam.
Reggelente ajkára csókot adok,
Mosolyommal valóságot szépítek,
S közben egy újabb téglát rakok
A várba, mit hazugságból építek.
"Nem mind arany, ami fénylik",
De hogy érthetné ezt bárki,
Kinek csak, mit lát, az rémlik,
De nem képes szívembe látni?
Tán tökéletesnek tűnik életem,
De mit látsz, csak egy színdarab.
Miről azt hiszed, az édenem,
Ott a pokol tüze belém harap.
Mosolyom mögé nem látsz,
De maszkom mögött könny csillant.
Nem tudod, mikor életemre vágysz,
A boldogság már messze illant.
Talán azt hiszed, ismersz engem?
De hidd el, csak áltatod magad.
Engem nem láthatsz meg bennem,
Ha tekinteted a felszínen ragad.
Ha figyelnél, látnád, ez csak látszat,
Tudnád, hogy bántanak a szavak,
S mikor éppen senki nem láthat,
Bizony sírok az álarcom alatt...
S mikor az éj emel falat körém,
A műmosolyt párnámba törlöm.
Elringat a vágy álmaim ölén,
Engem újra magamra öltöm.
A ma tükrébe néz a holnap.
Mitől is lenne az új nap más?
Arcomról maszkom sem olvad,
Nem állhat meg a forgatás.
Farkasszemet nézek veled,
Ennyi segítséget még adok,
De észre még így sem veszed,
Az álarc mögött én ott vagyok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-02-02 18:12:23, péntek
|
| |
| |
február 01. Berda József: Vizafogó
"...Mint idegen arc,
úgy bámul reám e vidék,
mintha csak intene:
nincs mit keresned többé e tájon!
Marnyica néni se mosogat már
nem sulykolja a beáztatott ruhát
a tavaszi parton:
meghalt ő is azóta, mint minden érzelmes
s mulandó szépsége e világnak,
mely nem jő vissza soha már,
akár a tündöklő ifjúság.
február 02. Weöres Sándor: A medve töprengése
Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél:
-Kibújás, vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!
Ha kibújok, vacogok,
ha bebújok, hortyogok:
ha kibújok, jót eszem,
ha bebújok, éhezem.
Barlangból kinézzek-e?
fák közt szétfürkésszek-e?
lesz-e málna, odu-méz?
ez a kérdés de nehéz!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-02-02 18:06:57, péntek
|
| |
| |
Sidló Márk (Aquaman)
Gondolat
Nincs olyan erő, mely világokat rombol,
Néha univerzumok születnek egyetlen szóból.
Szemek mögött mágia, a fiatalság kulcsa,
Aprónak tűnik, de a fénynek is van útja.
Színekbe zárt tudás, a biztonság köpenye,
Minden kimondott szónak akad másodlagos szövege.
Végtelen kirakat, negatív rácsok rabja,
Ahol eltorzult öklök vágnak lyukakat a falba.
Gondolatok hatalmától erős az elménk egésze,
Mert minden tiszta ember saját magának zenésze.
Minden változik, de a galaxis bővül,
Az idő nem fordul, ha a szakáll őszül.
Fekete bőrönd, benne értékes áru,
Lelkek szökőkútja, ha a test már fásul.
Csuklyás asszonyok fognak súlyos ollót,
Nincs olyan erő, mely világokat rombol.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-02-02 17:48:37, péntek
|
| |
| |
Melinda Csiki
Sehol sincsen
Láttam a csendet, érzékeltem.
Hűvös, fehér volt, akár a tél.
Összenőtt szívem, elmém, testem.
Eltökélt tudatom kőpáncél.
Mögöttem múltbéli lábnyomom
derékba törte a torz világ.
Előttem semmi - csak álmodom -
hogy nap-est közti harcban virág
nyílik az éjeken. Csillagok
és hold az anyám, magzatpózban
fekszem az égen. Múlttávlatok
közelednek, s hozzám méltóan
fagynak hóba könnyeim. Emlék
sem bánt, elfeledtetett minden.
Mintha különös transzba esnék,
s a csend, a csendem sehol sincsen
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-02-02 16:52:48, péntek
|
| |
| |
Kovács Dániel
Ki vagyok én?
gondolkodom...
Mi az életem célja?
Teszem fel a kérdést magamnak naponta...
Tükörbe nézek és nem tudom, ki is vagyok,
nem sírok, de a szemem már nem is ragyog.
Ki vagyok én, egy empatikus ember,
vagy egy félénk srác, aki soha semmit nem mer?
Ki vagyok én, egy karizmatikus személy,
vagy egy határozott ember, akiben nincs már remény?
Melyik a valódi és melyik az álarc?
Miért dúl bennem állandó harc?
Más akarok lenni, mint aki vagyok,
vagy más vagyok belül, mint amit élek?
A magam börtönétől nap mint nap félek...
Karizmatikus személyiség titka a dominancia,
ha társul mellé egy kis elegancia.
De hogyan lehet valaki határozott és megfogó,
pszichopátia nélkül ez nem elfogadható?
Talán az egoizmus a kulcs, a gátlástalanság,
ha látja minden ember, az Ő élete nem rabság.
Hatalmas erő dúl bennem, de nem tárom napvilágra,
talán úgy kellene élnem, hogy ezt mind csak magamra szánva.
De ha nem járna a tökéletesnek tűnő ember szája,
vajon figyelne rá a világ buta birkanyája?
Szerintem nem...
Akkor ez a titka, egoizmusát folyton csak demonstrálja?
Komoly vagyok, de rám nem néznek fel,
olyan vagyok, aki senkinek meg nem felel.
Nem néznek fel rám, hiába a tehetség,
hatalmas az erőm, ehhez nem is fér kétség.
Nem is kellene ezzel foglalkoznom, csak keresem a választ,
hogy a társadalom kire néz fel, ki az, akit választ.
Lehet a biológia és a tudás nem is számít,
csak a szánk kell, ami rólunk álképet szállít?
Nem tudom a választ, csak jár az agyam,
még csak azt sem tudom, ki vagyok én saját magam...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-02-02 16:34:47, péntek
|
| |
| |
Ádám és Éva...
Isten megteremtette az embert, és elnevezte Ádámnak.
Ekkor Isten magára hagyta az édenkertben, de angyalait otthagyta, hogy időnként értesítsék Őt, ha szükséges.
Néhány nap múlva az egyik angyal értesítette Istent, hogy Ádám öngyilkos akar lenni, mert magányos.
Ekkor Isten megteremtette a nőt, és Évának hívta. Ádám elé vezette, és mondta neki, hogy mától, Éva a társa.
Néhány nap múlva az egyik angyal ismét szaladt Istenhez, hogy Ádám és Éva egyfolytában civódnak, és hol egyik, hol másik akar öngyilkos lenni, hogy szabaduljon a másiktól.
Ekkor Isten megteremtette a szexuális vágyat és Ádámnak ajándékozta.
Éva számára pedig az érzelmeket adta.
Ettől kezdve Ádám folyton szeretkezni akart, Éva pedig szeretetre vágyott.
Éva nem értette, hogy mit akar tőle folyton Ádám és mért olyan izgatott.
Ádám meg nem értette, hogy mért kell sétálgatnia Évával kézen fogva este, és virágot vinnie neki, ha azt akarja, hogy szeretkezzenek.
De Éva nem engedte magát másként, csak ha előtte elérte nála Ádám azt a bizonyos lelki állapotot, hisz enélkül a szeretkezés egyáltalán nem jelentett neki semmit.
Ádám viszont a szeretkezésért mindent megtett.
A nemi vágy olyan erősen ösztönözte, hogy a beteljesülés mindent megért neki.
De kezdett neki is örömet okozni a romantikázás, és az érzések néha őt is elragadták, ilyenkor örömét lelte, hogy kedveskedjen Évának, és sokszor csak úgy önzetlenül is megölelgette Évát, és csókolgatta, odabújt mellé.
Évát ez olyannyira meghatotta, hogy olykor már ő kezdeményezte a szeretkezést, és élvezni kezdte.
És innentől lettek igazi társai egymásnak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2018. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
278 db bejegyzés |
| e év: |
3311 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 179
- e Hét: 6595
- e Hónap: 15778
- e Év: 68486
|
|
|
Offline
