Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Magambanézés
  2018-02-23 20:04:37, péntek
 
  Magambanézés

Tudom hogy minden hiábavalóság
Hogy mindig vesztes fél maradok én
Hogy utolér a nagy bizonytalanság
Az egyedüllét mint fekete rém,
Tudom hogy végzet balsors vagy kudarc sem
Tud változtatni e bús tételen
Hogy minden minden hiábavalóság
Mit elérhetne két üres kezem.

Vajon Jézus ki hűséges küzdőtárs
Mikor mellém áll hogy segítene
Mit gondol rólam amikor szívemnek
Bús lázadását figyeli szeme
Nem fáj-e Néki amikor panasszal
Veszem az élet vad ütéseit
És nem látom a milliók szívének
Kegyetlen vérző nyitott sebeit.

Tudom hogy minden hiábavalóság
Csak egy cél van mit látni érdemes
Ezért a célért bűnbocsánatot nyer
Ki Istenének nagyot vétkezett.
Szeretnék szállni csillagok felett ha
Megdöbbent mások nyitott nagy sebe
Szeretném hogyha miattam nem fájna
Jézus szent szíve soha sohase!

Kárász Izabella
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Két kisbaba egy jászolban
  2018-02-23 17:26:15, péntek
 
  Két kisbaba egy jászolban


1994-ben két amerikai misszionárius Oroszországba utazott az orosz tanügyminisztérium kérésére, hogy Biblián alapuló erkölcstant tanítsanak az állami iskolákban. Elkezdtek tanítani iskolákban, majd nemsokkal később felkérték őket, hogy tanítsanak erkölcsöt elítélteknek, tűzoltóknak, rendőröknek, üzletembereknek és árva gyerekeknek. Abban a nagy gyerekotthonban ahol tanítottak körülbelül 100 fiú és leány volt. A két misszionárius a következő élményükről számoltak be a későbbiekben amiben részük volt a gyerekotthonban : ,,1994 karácsonya közeledett és itt volt az ideje, hogy ezek az árvagyerekek most először halljanak a karácsony hagyományos történetéről. Beszéltünk nekik Máriáról és Józsefről, meg az ő útjukról Betlehembe. Arról, hogy nem volt szoba számukra a vendégfogadóban, s ezért az istállóba mentek, ahol megszületett a kis Jézus és jászolba helyezték. A gyerekek csodálkozva hallgatták a történetet. Látszott rajtuk, hogy minden egyes szót igyekeznek meghallani és megőrizni. Csupa fül és szem volt minden gyerek. A történet elbeszélése után adtunk minden gyereknek három kisdarab kartonpapírt, hogy azokból készítsenek egy jászolt. Továbbá minden gyereknek adtunk egy kis négyzet alakú papírt amit sárga szalvettából vágtunk ki és amit Amerikából hoztunk magunkkal, mivel színes papírt nem lehetett a városban találni. Követve az utasításainkat a gyerekek elkészítették a kartonpapírból a jászolt, majd vékony csíkokra felhasogatták a sárga papírt - ami a szalmát jelképezte - és a jászolba helyezték. Kis négyzet alakú szövetdarabokat - amiket egy amerikai hölgy elviselt hálóingéből vágtunk ki aki eldobta azt amikor elhagyta Oroszországot - használtunk fel takarónak. Egy vékony műanyaglapból pedig amit Amerikából hoztunk, minden gyerek kivágott egy babaformát és azt a jászolba helyezték és betakarták a takaróval. A gyerekek igyekeztek összeállítani a jászolt, miközben én közöttük jártam, hogy ha kell segítsek nekik. Minden rendben volt addig, amíg nem értem el az egyik asztalhoz ahol a kis Misa ült. Egy 6 éves kisfiú volt és már befejezte munkáját. Amikor rátekintettem a kisfiú jászlára amit készített, meglepődtem, mivel két baba volt a jászolban. Gyorsan, hívtam a fordítót, hogy kérdezze meg a kisfiút, miért van két baba a jászolban. A kisfiú összekulcsolta kezeit, rátekintett elkészített művére és elkezdte nagy komolysággal előadni a történetet. Bámulatos volt, hogy ez a kisfiú korához képest és hogy csak egyszer hallotta a karácsonyi történetet milyen pontosan el tudta mondani a történetet... egész addig amíg ahhoz a részhez érkezett amikor Mária behelyezte a kis Jézust a jászolba. Akkor Misa elkezdett rögtönözni. Kigondolta a saját befejezését a történethez és ezt mondta: 'És amikor Mária behelyezte a kisbabát a jászolba, Jézus reám nézett és azt kérdezte, hogy van-e hol lakjak. Erre én elmondtam, hogy nincs se anyám, se apám, úgyhogy nincs hol lakjak. Jézus azt mondta, hogy maradhatok vele, hogy lakhatunk együtt. Erre én azt válaszoltam neki, hogy bár szeretnék vele lakni, ez mégsem lehetséges mivel nekem nincs semmi ajándékom amit adhatnék neki. Azonban én nagyon szerettem volna Jézussal maradni, ígyhát továbbra is azon gondolkoztam, hogy mit tudnék neki ajándékként adni. Az jutott eszembe, hogy esetleg ha melegbe tartanám őt, az jó ajándék lenne. Megkérdeztem tőle: 'Ha melegbe tartalak az eléggé jó ajándék lesz?' Azt válaszolta: 'Ha melegbe tartasz, az lesz a legjobb ajándék amit valaki valaha adott nekem.' 'Ígyhát én befeküdtem a jászolba és akkor Jézus reámtekintett és azt mondta nekem, hogy vele maradhatok... mindörökre.'
Amikor a kis Misa befejezte történetét, az ő szemei könnyben úsztak és lefolytak arcán. Kis kezeibe temette arcát, fejét lehajtotta az asztalra és egész teste rázkodott a sírástól. A kis árva talált valakit aki soha nem fogja elhagyni, aki soha nem fogja becsapni, aki soha nem fog rosszul bánni vele. Talált valakit aki mindig, örökre vele lesz, vele marad." S így fejezte be a misszionárius a beszámolóját: ,,Megtanultam, hogy nem az számít, hogy mivel rendelkezel az életben, hanem hogy ki van az életedben".
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Mindent az Úrnak!
  2018-02-23 11:51:13, péntek
 
  ,,Amikor Mózes befejezte a sátor felállítását, fölkente és megszentelte azt minden edényével együtt; az oltárt is minden edényével együtt. Fölkente és fölszentelte azokat." (4Móz 7,1)

Te szenteltél-e sátrat az Úrnak? Amíg föl nem épült a templom, addig a szövetség ládája a szent sátorban állt. A szent sátor mozgó templom. A mi szívünknek is egy ilyen mozgó szent hellyé kell lennie, Jézus lakhelyévé, az Úr templomává. Akkor hát így teszem fel a kérdést: Jézus otthona-e a szíved? Odaszentelted-e már Istennek templomul, vagy bűnök háza az, amelyben a bűn uralkodik? Isten igényt tart rád! Ha eddig nem tetted volna, még ma szenteld neki a szíved.
A szent sátor nemcsak ponyvából állt, hanem nagyon sok egyéb tartozékból is. Egyrészt sok dísze volt - szőnyegek, arany- és ezüst- díszek -, másrészt számtalan, az áldozatok bemutatásához szükséges edény volt benne, amelyeket mind odaszenteltek az Úrnak. A nép komoly áldozatot hozva gyűjtötte ezeket össze. Ki-ki odaadta, ami a legkedvesebb volt neki. Örömmel mondtak le róla, hogy az az Úrnak szenteltessék.
Ugyanez vonatkozik rád is: az Úr nemcsak a szívedet kívánja, hanem egész valódat. Testestől-lelkestől add magad neki. Feltétel nélkül. Csak az nyeri meg az életet, aki halálba tud adni mindent, amije csak van. Nem félig kíván az Úr, hanem teljesen, mert ő is odaadott neked mindent, amije csak volt, és neked kívánja adni a menny minden szépségét is, nem félig, hanem egészen.

MINDENT * Amikor ellenség szorongatta, Mária Terézia királynő összehívta a magyar nemeseket Pozsonyban, és tőlük kért segítséget. A nemesek kardjukat kirántva kiáltották: ,,Életünket és vérünket a királynőért!" Amikor azonban zabor kért tőlük, így szóltak: ,,Életünket és vérünket igen, de a zabunkat, azt nem!"

*Mindent az Úrnak! - 4Móz 7

Szikszai Béni
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Ének a cseresznyefáról
  2018-02-23 11:27:25, péntek
 
  Ének a cseresznyefáról

A cseresznyefáról szól az énekem,
ablakunkra árnyat sűrű lombja vet,
a cseresznyefán egy fekete rigó
bujkál az ágak mögött.

Repülnek az évek, sokszor hull a lomb,
de tavasszal újra tenger rügy fakad,
s a sziromhullásban állunk boldogan
virágzó ágak alatt.

Valamikor régen hárman álltak itt,
ámde kettejéről senki sem evett
mosolygó gyümölcsöt, így maradt csak ő
áldásul három helyett.

Hajdanán az udvar szebb volt, tágasabb,
keletről a napfény reggel érkezett,
azóta beépült, s kint rekedt a fény,
alig lát már ma eget.

A cseresznyefának sorsa mostoha:
fényesőre lombja sóvárogva vár,
s ég felé sietve nő, csak egyre nő,
hisz ott még van napsugár.

Már fejével újra fénybe érkezett,
már hegyén gyümölcse újra megterem,
hirdeti a boldog, termő életet,
mely áldott és végtelen.

A cseresznyefától megtanultam én:
fölfelé visz utunk, meddő életünk
úgy terem gyümölcsöt, hogyha fénybe ér,
célunkhoz úgy érkezünk.

Hogyha gyilkos árnyak elborítanak,
fölfelé igyekvő vágyunk lel utat.
A cseresznyefával így igyekszem én,
s meglátom majd az URAT.

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Minden kegyelemből van
  2018-02-23 07:58:41, péntek
 
  Minden kegyelemből van

Az áldások, amiket Istentől kapunk, kizárólag az Ő kegyelméből, nagylelkűségéből és jóindulatából származnak. Ez az ingyenes és ki nem érdemelt kegyelem, teljes egészében meg nem érdemelt kegyelem! Az embernek semmi joga nincs Isten irgalmára. Ingyen volt a kegyelem, mely az embert a föld porából formálta, mely életet lehelt belé, lelkével az istenképmásúság pecsétjét nyomta rá, és mindent alárendelt neki. Ez az ingyen kegyelem tart még ma is, általa van életünk, lélegzetünk és mindenünk. Mert semmink sincs - sem a létünk, tulajdonunk vagy cselekedetünk - amivel Istentől bármit is kiérdemelhetnénk.

John Wesley
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Az élő imameghallgattatás
  2018-02-23 07:45:49, péntek
 
  Az élő imameghallgattatás
Hanvay Marikának, Csabának, Lacikának


Emlékeztek? Teltek a hónapok,
s ti testvérkéért imádkoztatok
hárman minden este.
Kérésetek Isten szívét kereste.
S most, akit kértetek,
itt van, rátok nevet.
Mi volna más,
mint élő imameghallgattatás!
Még nem beszél semmit sem,
mégis azt mondja: Meghallgat az Isten!
Gőgicsélve biztat: Kérhetsz bátran!
Imádságot meghallgató Atyánk van!

És ha maholnap
idegen hangok gúnyolódva szólnak:
Imádság? Ugyan! Mi értelme!
- s szívetekben visszhangra lelne
a kérdés, ne nézzetek másra,
csak rá, az élő meghallgattatásra!
S Enikő minden mosolya segítsen
boldogan hinni: Meghallgat az Isten!

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Bemenetel a nyugodalomba
  2018-02-23 07:27:32, péntek
 
  Bemenetel a nyugodalomba

,,Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba." Zsidókhoz írt levél 4,3

A szombat nyugalmat jelent. Ha Ádám engedelmeskedik, akkor ő és minden ember az örök nyugalomba vitetett volna. Akkor Ádám is elmondhatta volna: Munkám elkészült, kiálltam a próbát. Gyönyörködve nézett volna vissza az ember erre a munkára. De a bűn miatt a megígért nyugalom elveszett. Eltűnt a nyugalom a szívünkből és a világból, melyben élünk.
Isten azonban új nyugalmat ígér. Krisztus a kígyó fejére tapos, és megszerzi Isten békességét. Az ígéret földjére, a Kánaánba való bemenetel ennek előképe volt. A hosszú pusztai vándorlás után Izrael bemehetett a nyugalomba. De nem mindenki ment be Kánaán nyugalmába, a többség hitetlenség miatt életét vesztette a pusztában. Ezzel kapcsolatban mondja az apostol, hogy csak a hívők mennek be a nyugalomba, melyet Krisztus megszerzett.
Ádámnak cselekednie kellett, hogy nyugalmat kapjon, de az ember bűnesete óta csak a hit útja maradt. A cselekedetre alapozott törvény nem hoz nyugalmat. A Krisztus általi békességet Istennel csak hit által nyerjük el.
Napjainkban nagy súlyt helyeznek arra, amit az embernek tennie kell. A hangsúly ezen van: válasszuk Jézust, legyünk készek Őt követni, tárjuk ki előtte szívünket, és adjunk helyet Neki életünkben. Az üdvösséget olyan kifejezésekbe burkolják, melyek a mi aktivitásunkra vonatkoznak. Holott nem azok mennek a nyugalomba, akik cselekszenek, hanem a hívők. A bűnös, aki hisz. Csak az az ember marad meg az Istenben való hitben, ami mint bűnös Krisztusban és Krisztus által megigazíttatik.

C. Harinck
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 490 db bejegyzés
e év: 6903 db bejegyzés
Összes: 35815 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1236
  • e Hét: 4138
  • e Hónap: 65807
  • e Év: 184899
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.