|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2018-03-12 17:08:19, hétfő
|
| |
| |
.Mikszáth gyerekkorában közvetlen kapcsolatban állt a szlovákokkal, olyannyira, hogy képes volt különbséget tenni az egyes nyelvjárások között. A szlovákokkal szemben megértő, jóindulatú és szívélyes volt. Értékelte munkaszeretetüket, ami egyértelműen tetten érhető például a Seprűs tót című elbeszélésében. ,,Mikor a lesti tótok mind hazagyűlnek, akkor lesz a közmondás szerint a világ vége. Minélfogva nyilvánvaló, hogy a világ örökkétartó, mert a lesti tótok sohasem lesznek otthon mindnyájan. (Ugyanis munkát és megélhetést keresve szerteszéledtek az országban.) [...] Szalad a világ minden dolga szanaszét, mint az összetört tál cserepei. Ide tótok, drótozzátok meg, hadd legyen még együtt, úgy, ahogy volt, egy darabig." A drótozást Mikszáth szinte a szlovákok küldetésének gondolta: ,,A gondviselés leleményes. Az összetört tányérokra kigondolta a drótos tótokat."
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-12 15:57:12, hétfő
|
| |
| |
Kinek akarunk megfelelni?
A másoknak való megfelelés valójában már gyerekkorunkban megjelenik az életünkben, és valamilyen mértékben ott is marad, bármit is próbálunk tenni ellene. De ez a bizonyos mérték természetesen személyenként változó. Van, aki egyszerűen képtelen önmagát adni mások előtt, van, aki pedig arra nem képes, hogy másnak mutassa magát, mint amilyen valójában.
Kinek próbálunk megfelelni? A szüleinknek, a tanárainknak, a barátainknak, a munkatársainknak, a főnökünknek, és persze a rólunk kialakult képnek, vagy annak a képnek, amit szeretnénk magunkról másoknak mutatni. Mert azt gondoljuk, hogy attól sikeresebbek lehetünk, attól jobban fognak szeretni bennünket. Ezért sminkelünk, vesszük a drága, ,,trendi" dolgokat, igyekszünk mindig úgy viselkedni, ahogy szerintünk mások elvárják tőlünk. De mindenkinek vannak olyan pillanatai, amikor egyszerűen túl fáradt ahhoz, hogy másnak mutassa magát, mint amilyen. Vagy olyan életszakaszban van, amikor annál sokkal fontosabb dolgok foglalkoztatják, mintsem van-e rajta pirosító vagy szájfény. Mert könnyebb és egyszerűbb önmagunkat adni...
Az élet szép és mindig tartogat számunkra meglepetéseket. De nem mondhatjuk, hogy könnyű lenne. Sokszor mi magunk sem könnyítjük meg, amikor ragaszkodunk ártalmas rossz szokásainkhoz. Úgy sodródunk az élettel, hogy alapvető dolgokat nem veszünk észre és az egyszerű igazságokkal nem foglalkozunk. Talán azért, mert félünk feltárni azokat és nem ismerjük fel azt, hogy ha elfogadnánk ezeket, akkor könnyebbé tehetnénk az életünket? Nézzük, hogyan is segíthetünk magunkon:
Mindenki, akit szeretünk, egyszer meg fog halni.
Ez most biztos kegyetlenül hangzik, de akiket ismerünk, azok nem lesznek örökké velünk. Sokan egyfajta nyugtalanító megbánást éreznek, amikor elmennek a szeretteik. Szülők, nagyszülők, barátok - sose tudhatjuk, mikor veszítjük el őket.
Az emberi kapcsolataink a legfontosabbak életünkben és muszáj ápolnunk őket.
A legtöbb ember a tökéletes partnerről ábrándozik. Aki egyből ledönti őt a lábáról, akivel kézen fogva andalog a naplementében és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. De vajon milyen hatása van kapcsolatainkra annak, ha partnerünk nem tud megfelelni a bennünk élő képnek? Ez persze nem jelenti azt, hogy egy siralmas kapcsolatban kell élnünk és el kell fogadnunk minden áron azt, akivel élünk, de azt igen, hogy minden kapcsolatért dolgozni kell.
Gondoljunk a házasságunkra úgy, mintha az egy művészi alkotás lenne: te és párod vagytok a szerszámok, az eszközök, és együtt kell dolgoznotok azért, hogy a vásznon egy csodálatos alkotás jöjjön létre. Úgy nem lehetünk boldogok, ha azt várjuk, hogy festmény fesse meg saját magát.
Az élet egy játék.
Miért kéne úgy élni az életünket, mintha tojáshéjon lépkednénk és mindig aggódnánk valami miatt? Ez az élet a miénk. Tanulunk belőle és tapasztalatokat gyűjtünk. Hát akkor miért is ne tekinthetnék rá úgy, mint egy játékra? Találjuk ki mit szeretnénk az élettől, tanuljuk meg a játékszabályokat és lépkedjünk felfelé, szintről-szintre. Soha nem érhetünk el semmit és nem lehetünk sikeresek, ha félünk játszani. Mint ahogy profi focista se lesz senki, aki nem teszi be a lábát a futballpályára.
Egyszer minden véget ér.
Ez nagyon hasonlít az első pontra, csak kicsit nehezebb észrevenni. Tény, hogy semmi nem tart örökké. Csak rövid ideig vagyunk fiatalok, aztán megöregszünk. Szerelmesek leszünk, aztán kiábrándulunk vagy elveszítjük azokat, akiket szeretünk. Élünk, majd meghalunk. Oly sok ember élt már előttünk, oly sokan szeretettek, voltak már sikeresek, aztán elbuktak és a végén meghaltak. Emlékeztessük magunkat arra, hogy mi sem vagyunk mások. Ahelyett, hogy depressziósak lennénk emiatt, érezzük magunkat hálásnak, és feljogosítottnak arra, hogy boldogok lehetünk. Ha a dolgok örökké tartanának, akkor mi tenné különlegessé őket? Az idő és a vég teszi a dolgokat értékesekké. Értékeljük őket és legyünk hálásak minden apróságért, amit az élet ad nekünk.
Szerző: Szőlősi Tímea.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2018. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
246 db bejegyzés |
| e év: |
3311 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2362
- e Hét: 5398
- e Hónap: 14581
- e Év: 67289
|
|
|
Offline
