|
2018-03-16 16:18:45, péntek
|
| |
| |
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Istenemhez
Atyám, most hozzád jöttem,
templomomba szépen felöltöztem.
Letérdelek, imára kulcsolom kezem,
hálát adok, megköszönöm életem.
Mint az értetlen, úgy éltem én,
eltékozolva ajándékaidat,
s nem hallottam a hangodat.
Köszönöm, hogy felébresztettél,
oltárodhoz odavezettél.
Megmutattad a poklot, a mennyet,
a negatív erőket, hogy mire képesek.
Áldalak, hogy visszaadtad magamat,
látásomat, hallásomat, világomat.
Utat, mely a sötétségből kivezetett,
s a fény felé fordítottad tekintetem.
Magadhoz emeltél, Uram!
A szunnyadó kotta dalra fakadt,
a fekete szín bíborvörösre váltott,
mutattál nekem egy új világot!
Viaszbábu testemre színeket festettél,
megitattál, szívvel, lélekkel szerettél.
Sokszor akartam feladni,
de Te így szóltál - Nem! Felkelni!
Most én akarok felkelni, Uram,
nálam még ez a virradat.
Hagyd élni az életem,
hisz mindent csak most értékelek.
Borostyánleveleket szórok lábad elé,
felnyitottad a szemem, bennem a Szeretet él!
Az ecsetet kezembe adtad, festek,
és minden tőlem telhetőt megteszek,
hogy vásznamon az Élet jelenjen meg.
Végszóra majd elmondod nekem,
szépen sikerült-e megjelenítenem.
Fohászkodom hozzád, letérdelek,
Adj még, Uram, erőt nekem!
Forrása: Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
Offline
