|
2018-03-17 09:38:33, szombat
|
| |
| |
Link
Levegő, föld, víz és tűz. Ennek a négy elemnek az erejét használták fel az indián gyógyítók az egészség megőrzése érdekében.
Az észak-amerikai indián törzsek gyógyító tudású férfijai és asszonyai az évszázados hagyományokban és a természetben hisznek. Úgy tartják, hogy az, aki összhangba kerül a természeti erőkkel, rendszeresen figyel a belső hangjára, és komolyan veszi a test, a szellem és a lélek egységének fontosságát, megóvhatja az egészségét.
Tűz: töltődjön fel!
Az indiánok elképzelése szerint a tűz az az erő, amelyik mindent életben tart, biztosítja számukra a meleget és a fényt, valamint összekapcsol bennünket a kozmosszal. Üljön le egy égő gyertya elé. Érezze a meleget, és félig behunyt szemmel figyelje a tüzet! Képzelje el, ahogy minden egyes belégzéssel egyre jobban és jobban elárasztja belülről a melegség, a kilégzések során pedig a test hője kifelé áramlik.
Közben koncentráljon a kívánságaira: képzelje el, miként ragyogja be a tűz fénye ezeket a vágyakat. Kérje meg, hogy adjon Önnek elegendő energiát a tervei megvalósításához. Ez a rövid meditáció egész napra feltölti majd erővel!
Víz: felejtse el a negatívumokat!
Ez a folyékony elem az érzelmeinkhez, a fantáziánkhoz és az álmainkhoz kapcsolódik. A víz nemcsak a testünket tisztítja meg, de az érzelmei életünket is. Próbálja ki zuhanyozás közben! Képzelje el, miként lélegzi be a víz energiáját és frissességét, miként fújja ki magából a terhes gondokat, és hogyan mossa le magáról a negatívumokat szappanozás, majd tusolás közben Ha szeret szaunába járni, ajándékozza meg magát egy igazi indián ceremóniával! Ehhez előzetesen tisztítsa meg a helyiséget szárított zsályából készült füstölővel. A ráhangolódás érdekében néhány percre hunyja be a szemét, és próbáljon meg "belülről" is megnyugodni. A szaunában tilos beszélgetni! Ezután képzelje el, amint minden nyomasztó érzése távozik és elillan a pórusain keresztül. Utána tisztának és könnyűnek érzi majd magát, de pihenjen legalább fél órát, hogy a vérkeringése helyreálljon. Fontos, hogy két nappal korábban már ne igyon alkoholt!
Levegő: megtisztítja a szellemet
Levegőre főleg az agyunknak van szüksége, hogy megfelelően tudjon teljesíteni. Az indián sámánok ezért kapcsolták össze az agyat, a szellemet és az értelmet ezzel az elemmel. Minél tisztább és frissebb a környezetünkben lévő levegő, annál jobban érezzük magunkat, és annál könnyebben tudunk tisztán gondolkodni. Megfelelő légzéssel pozitív irányba befolyásolhatjuk a szív-és keringési problémákat vagy az asztmát, de a félelmek és a stressz leküzdésében is segít. Ha valami nyomasztja, hívja segítségül a levegő energiáját, és ligetben, erdőben tett, rövid séta közben próbálja ki a következő gyakorlatot!
1.Lépés: Tudatosan lélegezzen be, érezze, hogyan árad befelé a levegő, kitisztítva a fejét. Közben számoljon el négyig
2.Lépés:Számoljon ismét négyig, ezalatt fújja ki a levegőt, közben pedig engedjen el minden egyes negatív gondolatot!
3.Lépés: Ismét lélegezzen be, közben pedig figyelje, könnyebbnek érzi-e magát. Képzelje le a fejét egy nyitott ablakú házként, ami lágy szellő jár át.
4.Lépés: Látja, miként fújja ki a szél a port a házból? Addig folytassa ezt a gyakorlatot, amíg teljesen tisztának nem érzi a fejét!
Föld: erősíti a testet
Hány lépést tett meg ma? Biztosan lényegesebben kevesebbet, mint az elődeink, akiknek kilométereket kellett gyalogolniuk. Pedig testük még mindig ugyanezt a mozgásmennyiséget igényli. Ha sokat ülünk, gyengül a vérkeringésünk, feszültnek érezzük magunkat, és minden apróságra idegesen reagálunk. Az indiánok elképzelése szerint ilyenkor a Föld-elem nincs egyensúlyban. Hogy ezt elkerülje, amikor csak teheti, iktasson be egy-egy rövid sétát. Az is jót tesz, ha nyújtó gyakorlatokat végez. Álljon egyenesen, emelkedjen lábujjhegyre és kezdjen el egy helyben járni. Közben lélegezzen egyenletesen, mindkét kezét emelje a feje fölé és kulcsolja össze! Ezután egyenes tartással lassan hajoljon előre, közben a talpát tegye a talajra. Meg tudja érinteni a kezével? Meglátja, idővel egyre lazább lesz, és végül már a homlokát is hozzá tudja majd érinteni a lábához! Belégzéskor egyenesedjen ki és nyújtózkodjon felfelé. Négyszer ismételje meg a gyakorlatot. Élénkíti a vérkeringést, elűzi a fáradtságot és segít ellazulni.
Mielőtt az asztalhoz ül...
Az indiánok szerint minden, amit megeszünk, a föld ajándéka, így egészséges ételekkel a Földelemet erősíthetjük magunkban. Nemcsak az a fontos, mit veszünk magunkhoz, hanem az is, hogyan!
Helyes kombináció:
Egyes élelmiszereket nem szabad együtt fogyasztani: Ilyeneket például:
1. a keményítőtartalmú ételek (burgonya, rizs, tészták) hússal, gyümölccsel, sajttal és édességgel. Legjobb, ha zöldségekkel fogyasztjuk.
2. Húst vagy halat tejtermékekkel, édességgel vagy gyümölcsökkel.
Ezeket is inkább zöldséggel egye!
3.Citrusfélék tejtermékekkel.
Alapanyagok: Törekedjen arra, hogy hazai származású zöldségeket és gyümölcsöket egyen!
Csökkentse a hús-, az alkohol - és az édességfogyasztást, ezek ugyanis savat képeznek! Ideális esetben az általunk elfogyasztott ételek 80%-ának zöldségnek és gyümölcsnek kellene lennie.
Olvass tovább: https://embers-eg.webnode.hu/news/indian-gyogymod/
A sámánok
A sámán szó a mandzsu-tunguz saman, haman szóból származik, jelentése tudó, tudós. A bronzkorban alakult ki a nomád életmódot folytató népek között. Kissé megváltozott formában, de tovább élt az állattenyésztő, növénytermelő népeknél. A sámánt egy közösségen belül nagy tisztelet övezi, mert tud kommunikálni a szellemekkel, gyógyító, lélekvezető, térben és időben távoli dolgokat tud látni, ezen kívül költő, énekmondó és előadó; mindez társadalmilag megkülönbözteti a többiektől. Hivatásának következtében mentesül a vadászat, halászat és termelési munkák alól, ezért a közösség feladata, hogy ellássa őt. A sámánizmus a természet tiszteletén alapuló ősi hiedelemrendszer, kapcsolatban áll az animizmussal, amely minden élőnek és élettelennek lelket tulajdonít, és a totemizmussal, mely a nemzetség őseként állatot tisztel. Nem tekinthető különálló vallásnak, mert nincs filozófiai és morális rendszere.
A sámánisztikus világkép szerint a világmindenség hármas felosztású: a középső világban élnek az emberek, itt ered a Világfa, Életfa is, mely összeköti a három világot. A felső világot a fa lombkoronája jelképezi, általában több szintű, itt vannak az istenek, jó lelkek, a bolygók és a csillagok. A fa gyökérvilága az alsó régió, ez a rossz lelkek, valamint a középső világgal együtt a szellemek lakhelye. Ez a világkép tehát függőleges, létezik azonban vízszintes elképzelés is, mint pl. a szibériai evenki népeknél. Itt a felső világot reggelinek, az alsót pedig éjszakainak nevezik. A kettő között van a középső világ. Mindezt egy hatalmas folyó köti össze. A sámán beavatása háromféleképpen történhet: öröklődéssel, tanulással és belső elhivatottsággal. Öröklődéssel a halott táltos lelke vagy az úgynevezett táltos betegség öröklődik, vagyis a sámán foggal, hajjal, tíznél több ujjal vagy több csonttal születik. Tanulás esetén az illető önként jelöli magát, ilyenkor a szellemek tanítják vagy az öreg sámán választja ki utódát. Belső elhívás esetén álmában megjelenik egy szellem, és kezdetben kedvező ajánlatokat tesz a hivatás elfogadásának érdekében. Általános jelenség, hogy a jelölt nem fogadja el hivatását, ezért a szellem kínozni kezdi. Ha továbbra sem enged, a szellem halálra is kínozhatja. Ha elfogadja, akkor következik a sámánbetegség, amely alatt a sámán több napig eszméletlenül fekszik étlen-szomjan. Az eksztatikus élmények általában a következő szertartássémát követik: szenvedés, halál, feltámadás. A beavatási álmok a következő témákat tartalmazzák vagy egyet, többet belőlük: a test feldarabolása, melyet a belső szervek és zsigerel megújhodása követ; égbeszállás és párbeszéd az istenekkel vagy szellemekkel; alvilágjárás és beszélgetés a szellemekkel és a halott sámánok lelkével. A beavatás alatt szerezte meg a további tevékenységét nagyban befolyásoló segítő szellem jóindulatát (segítségét).
A sámán szertartásainak a célja a rosszakarat kiküszöbölése vagy a jó indulat, támogatás elnyerése a természetfeletti erőktől. A szertartások alkalmával elengedhetetlen, hogy a sámán a révületbe, az eksztázisba kerüljön, ennek két formája van. A megszállott eksztázis (passzív) esetén a sámán intenzív lelkiállapotba kerül, mert a sámán testét egy szellem veszi birtokba. A másik formája pedig az utazó eksztázis (aktív), ilyenkor az életfunkciói minimálisra csökkennek, a sámán lelke elhagyja a testét. A sámánok az eksztázis eléréséhez különböző segédanyagokat használnak, pl. dob, pszichedelikus növények. A dob az egyik legfontosabb kelléke a sámánnak. Ez kör, néha ellipszis alakú, melynek külső, belső részét is jelképek díszítik. A dob ütemes verése hozzásegíti a sámánt a révülés eléréséhez. Mikor a sámán lelke utazik, a dob szimbolizálja az állatot, a dobverő pedig az ostort, ha vízen utazik a dob a csónakot, a dobverő pedig az evezőt jelképezi.
A sámánok a szertartások alkalmával mindig rituális köpenyt viseltek, amely a segítő szellemet jelképezte, általában egy állatot, ami lehetett madár, szarvas, medve stb. A fejdísze is szarvasagancsból készült, vagy egy olyan szalagból, amelyekbe tollakat tűzött. Vas szarvaspaták, madárkarmok, medvemancsok alkották a lábbelit; ezek is szimbolikus jelentésűek. Elmondhatjuk, hogy mai fogalmakkal élve a sámán pap, filozófus, sebész, mágus, botanikus és pszichológus is egyben.
Az ősmagyar sámánizmus
A magyarok honfoglalása előtti időkről nincsenek hitelesnek tekinthető adataink, konkrét információink a származásunkat illetően. Köztudott, hogy a honfoglalás kori időkben a magyarok pogányok voltak, a vallási vezető szerepkörét a táltos látta el, ami a sámán magyar megfelelője.
Az ősmagyar sámánizmusra jellemzők voltak a fentebb leírt tulajdonságok. Valóban kapcsolatban állt az animizmussal, hiszen embereknek, állatoknak, tűznek, ligeteknek stb. mind lelket tulajdonítottak a magyarok. A totemizmus ugyancsak jellemző volt a magyar világképre: a magyarok egy ősmadártól, a turulmadártól származtatták magukat - ezt bizonyítja az Emese álma című monda is. Diószegi Vilmos kutatásai szerint a magyar sámánok gyógyítók, jósok, lélekvezetők stb. voltak, mint ezt látni is fogjuk lennebb. A magyar táltos beavatása kétféleképpen történhet: öröklődés vagy belső hívás útján. A leendő táltos születhetett fölösleges csonttal, foggal, több ujjal vagy burokban. Már kisgyermekkorában érezhető volt különleges tulajdonsága: csendes, visszahúzódó gyerek volt, korához képest erős és látomások gyötörték. Ha hét éves koráig a szellemek ellopták a fogát vagy a fölösleges csontját, akkor nem lehetett sámán, ellenkező esetben a többi táltos elvitte tanulni. Néhol vizsgát is kellett tennie, meg kellett mássza a világfát, amelyet egy fa vagy egy létra jelképezett.
Belső elhívás esetén a fentebb már említett sámánbetegség kezdte kínozni (a táltos elrejtezett). Hoppál Mihály kutatásai szerint álmában a szellemek feldarabolták, hogy megszámolják fölös csontjait, és kipróbálják, hogy lelke a testétől valóban el tud-e válni. A szibériai népeknél meghalt a sámánjelölt, ha nem volt fölösleges csontja - vagy megválthatta emberéletekkel. Egy jakut sámánnak például öt csontja hiányzott, ez azt jelentette volna, hogy öt családtagja kellett volna meghaljon. De a sámán inkább lemondott és megvakult. A betegségtől kezdve a táltos immár rendkívüli képességek birtokosa lett. Az ,,ember anyagi léte az állat anyagi lététől függ, a természetfölötti erőket megszemélyesítő szellemek is jórészt állat alakúak. Éppen ezért a sámán minden tevékenysége hangsúlyozza az állati eredetet" - írja Diószegi Vilmos. Öltözéke a táltos segítőszellemét jelképezte: legtöbbször madarat, ritkábban szarvast.
A táltos dobjának Y-típusú fogója volt, mely Tejutat jelképezte. A bőrt 12 helyen erősítették hozzá a kerethez, ez a 12 csillagképet szimbolizálta. A dobot különböző szimbolikus ábrákkal díszítették. Napjaink emlékezetében is élénken él még a sámándob emléke és sokszor a szitával párosul, ami a gyermekversekben is előfordul: Adjon Isten lassú esőt, / Mossa össze mind a kettőt; / Szita-szita péntek, / Szerelem csütörtök, / Dob szerda.
A szertartások alkalmával elengedhetetlen, hogy a sámán eksztázisba kerüljön, amit a magyarok révülésnek hívnak. A szertartásokon a családfők vettek részt, akik a táltos jurtájának fala mentén helyezkedtek el. Ilyenkor sámán mindig rituális öltözékben jelent meg, dobjával és illatos növények füstjével érte el az önkívületi állapotot. Az eksztázis során egy fa törzsébe vágott lépcsőfokok megmászása jelképezte égi útját. A szertartások célja a gyógyítás, jóslás, áldáskérés volt.
A magyar táltosok között is léteztek jók és rosszak is (fehérek és feketék), ezek gyakran viaskodtak egymással bika alakjában, de előfordult, hogy kerekek, lángok vagy csődörök alakjában. Mindennek célja az időjárás jóra vagy rosszra fordítása volt. Mindig tudták előre, hogy hol, mikor, milyen alakban és kivel fognak viaskodni.
Az indián sámánizmus
A samanizmus uralja a vallási életet, vagy a legfontosabb része annak. Mivel általában minden fiatal férfi alávette magát a látomáskereső rítusnak, vagyis egy saját segítő szellem keresésére indult, ezért mondhatnánk minden indián sámánizált egy kicsit. De nem mindenki vállhatott sámánná, mert csak a sámán volt képes a szellemek segítségével a természetfeletti erők közvetlen megtapasztalására.
Mint általában minden kultúrában, úgy az indiánoknál is a sámán fő feladata a gyógyítás, ezért orvosságos embernek is hívják, de emellett ő szellemi vezér, jós, költő, énekmondó, előadó, a vadászszertartások vezetője, vagyis az ő feladata, hogy fenntartsa a világrétegek közti harmóniát. A harmónia alapelv, mely minden indián társadalom gyógyítási módjában visszatükröződik, ám kultúránként eltérő megfogalmazásban. A pimák és a navahók szerint ha helyesen él az ember, betart minden előírást, tudja, hogy mit lehet tenni és mit nem és ennek megfelelően cselekszik, akkor jó egészségnek fog örvendeni. A beavatás történhet spontán módon vagy szándékos kereséssel. Spontaneitásról beszélhetünk, akkor, ha egy halott sámán lelke vagy az ún. sámánbetegség öröklődik, ilyenkor a gyerek foggal, hajjal vagy tíznél több ujjal születik (fölös csonttal), vagy akkor, ha a jelöltnek álmában megjelenik egy szellem, és kezdetben kedvező ajánlatokat tesz a hivatás elfogadásának érdekében. Tanulás esetén az illető önként jelöli magát, ilyenkor a szellemek tanítják vagy az öreg sámán választja ki utódát, ezt nevezzük szándékos keresésnek. A suszvap indiánoknál a sámánt állatok avatják be, akik majd a védőszellemei lesznek. A még szűz serdülő fiúnak izzasztókunyhót kell építenie, éjszaka a gőzben tisztul, táncol, énekel, addig, amíg a védőszellem meg nem jelenik, és segítségét fel nem ajánlja. Később az állat megtanítja saját nyelvére is. A paviotszo indiánoknál a halott sámán jelenik meg az illető álmában és tanítja.
A beavatási álmok meghatározó élménye a testi feldaraboltság átélése volt, valamint égbeszállás és párbeszéd az istenekkel vagy szellemekkel; alvilágjárás és beszélgetés a szellemekkel és a halott sámánokkal. A szertartásoknak mindig van egy jól meghatározott okuk, ilyenkor elengedhetetlen, hogy a sámán révületbe, eksztázisba kerüljön, melyet bizonyos eszközök használatának segítségével ér el. Növények kivonatait, füstjét is használták a tudatállapot módosításához. Carlos Castaneda Don Juan tanításai (A tudás megszerzésének jaki módja) című könyvében is olvashatunk ezekről a pszichedelikus növényekről: ,,Don Juan, egymástól függetlenül és különböző alkalmakkor, háromféle hallucinogén növényt használt: peyote-ot (Laphophora williamsii), csattanó maszlagot (Datura inoxia, illetve D. meteloides) és egy gombát (talán Psilocybe mexicana). Az amerikai indiánok már az európaiakkal való találkozásuk előtt ismerték e három növény hallucinogén tulajdonságát. Hatásuk miatt ezeket a növényeket széles körben használták örömszerzés, gyógyítás, varázslás és egyfajta eksztázis elérése céljából." Ugyanakkor a dob ütemes verése is hozzásegítette a sámánokat az önkívületi állapothoz. A dob általában tojásdad formájú, bőre rénszarvas-, jávorszarvas- vagy lóbőr. A felszínét rajzok díszítik, amelyek általában a világmindenséget ábrázolják. Lehetnek: természeti képek, Nap, Hold, Csillagok, állatok, növények, emberek, eszközök vagy vonalas, sugaras, geometrikus alakzatok is.
Az észak-amerikai sámánoknak inkább jelképes szertartás öltözetük van: sas- vagy másféle madártollak, egyfajta csörgő vagy egy kis dob, zacskók hegyikristályokkal, kövekkel és más varázstárgyakkal. Ritkábban, de vannak szertartási öltözékek is, az apacsoknál például a sámánoknak van egy rombusza, egy varázskötele és egy szertartási kalapja is. A sámánt, amikor beteghez hívták, gyógyítását a betegség okainak kiderítésével kezdte. A betegség oka lehetett egy tárgy, amely bekerült a testbe, vagy a lélek elvesztése. Az első esetben el kell távolítani a harmóniát megbontó, a bajt okozó tárgyat. A másodikban meg kell találni a beteg szökevény lelkét, és vissza kell hozni. A gyógyítás során elengedhetetlen az eksztatikus képességek alkalmazása; a szertartás szükségképpen magába foglalja a szellemek megidézését. Az ártalmas tárgyak lehetnek kavicsok, pirinyó állatok, bogarak, amelyeket a gonosz szellem vagy boszorkány a gondolat erejével helyezi be a testbe. A lélek elvesztésének okai lehetnek álmok, amelyek a lélek szökését idézik elő, holtak, akik nem tudják itt hagyni a földi életet; vagy maga a beteg lelke, amely túl messze csavarog a testétől.
A szertartásokra általában éjszaka, a beteg házánál kerül sor. A paviotszó indiánoknál a sámán egy tolmács kíséretében vagy egy táncosnővel érkezik meg a szertartás helyszínére. A szertartás közös pipázásból, éneklésből áll, majd a diagnózis felállítása után (esetenként ez eksztatikus képességek alkalmazását igényli) közös tánc következik a tűz körül. De olykor a sámán meditációba mélyedve keresi a baj okát, pl. az acsumavi indiánoknál. Az észak-amerikai indián sámánok szertartásai nagy vonalakban hasonlítanak. Ezzel szemben ritkábbak a látnok- és időjárás-varázsló szertartások.
Olvass tovább: https://embers-eg.webnode.hu/news/indian-gyogymod/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Egészségünk érdekében |
|
|
|
|
|
Offline
