|
2018-03-21 21:48:20, szerda
|
| |
| |
Hosszú de érdemes elolvasni...
Nem állt le hazánk legszomorúbb mutyija- folytatódik a pszichiátriai betegek kiköltöztetése
Hiába a lakossági ellenállás, a szakma tiltakozása, a politikai bukta, tovább erőltetik a kitagolást, azaz a pszichiátriai betegek kiköltöztetését az otthonukként szolgáló kastélyokból, kúriákból. A kormányzati elképzelés szerint ezután a felügyeletre szoruló betegek a lakók szomszédságában fognak élni, a felújított ingatlanokkal pedig majd lesz valami...
Továbbra is körbelengi a mutyiszag azt az uniós forrásokat felhasználó, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) által kezelt, Intézményi ellátásról a közösségi alapú szolgáltatásokra való áttérés fejlesztése - intézményi férőhely kiváltás című programot (EFOP-2.2.2-17), amelynek a lényege, hogy az értelmi fogyatékossággal élő személyeket, és skizofrén betegeket kitagolnak apró településeken erre a célra kisajátított lakóotthonokba.
A program eredeti elképzelése szerint az 50 főnél nagyobb létszámú intézmények lakóit kisebb, 4-6-12 fős otthonokba költöztetik támogatott lakhatás keretén belül, és bár a közösségbe való integrálásra egyébként vannak Nyugat-Európában pozitív példák - az Európai Unió ezért is biztosít 85 milliárd forintnyi forrást erre a célra -, azonban ez csakis ellenőrzött és kidolgozott folyamat eredményeként, a szakmával, a betegekkel és természetesen a lakossággal egyeztetett módon történhet meg. Mivel nálunk ezek nem valósulnak meg, félő, hogy a kitagolás mögött egyszerű kastélymutyi húzódik meg.
Csakhogy értsük, egy 2011-es adat szerint 15 ezer fogyatékos személy és 8 ezer körüli pszichiátriai beteg él nagyjából 100 intézmény mintegy 160 telephelyén (átlagosan 140-en egy épületben), jellemzően egykori kastélyokban, kúriákban.
S hogy működik mindez a gyakorlatba?
A Zala megyei Felsőrajkon tavaly februárban döntött úgy a képviselő-testület, hogy 3 ingatlant átad erre a célra az EMMI-nek, azonban erről a szándékról nem tájékoztatták a falu lakosságát. Április 5-én aztán kénytelenek voltak összehívni egy lakossági fórumot, azonban ott sem sikerült tisztázni a helyzetet, olyannyira hogy információink szerint
sokan még most is úgy tudják, hogy idősotthont terveznek létrehozni a Felsőrajkon.
Két intézményt váltanának ki a faluba történő integrálással. Az egyik a Zala Megyei Fagyöngy Egyesített Szociális Intézményhez tartozó búcsúszentlászlói rendház (erre a projektre 630 millió forintot szánnak), míg a másik a Zala Megyei Szivárvány Egyesített Szociális Intézmény székhelyintézménye Magyarszerdahely település szélén (Elek-kastély), 498,75 milliós projektköltséggel.
Jellemző a kitagolás átgondolatlanságára, hogy a pályázatban megjelölt 3 felsőrajki ingatlanban ugyan feltüntették a szennyvízszolgáltatást,
a valóságban azonban az egész településen nincs, a szennyvízberuházást a 2018-as évre tervezi az önkormányzat.
Szintén nem szolgálja a betegek érdekét, hogy a kijelölt ingatlanok oldalán nincs járda, hogy messze van a bolt, a háziorvos, a védőnő, miközben 1 kilométeres körzetben működik egy szarvasmarhákkal és egy baromfikkal foglalkozó telep is.
Jelezték a bajt a minisztériumnak
A településen élők több levélben is jelezték az EMMI-nek, hogy sem ők (december 17-én volt egy helyi népszavazás, amelyen 96 százalékos volt a nemek aránya) nem akarják, hogy a közösségükbe folyamatos kezelésre szoruló betegeket költöztessenek, sem pedig a körülmények nem alkalmasak arra, hogy ez megtörténjen. Az EMMI-től, pontosabban a felelős Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságtól azonban érdemi válasz nem érkezett.
Egyébként ez nemcsak helyben igaz, de jelenleg
a szétvert, alulfinanszírozott, humánerő hiányban szenvedő szociális ágazat sem kész arra,
hogy a nagy létszámú intézményekből több kisebb lakóhelyre költöztesse, és ott folyamatosan gondozza ezeket a betegeket.
Emlékezetes, tavaly tavasszal a jobbikos Rig Lajos egyszer már a parlament elé vitte a kitagolás kérdését. Tapolcai választókerületében ugyanis az új grófi réteg kisajátította volna a nyírlakpusztai Tarányi-kastélyt és a lesencetomaji Hertelendy-kastélyt - mindkettőben szociális ellátás, pszichiátriai betegek, és értelmi fogyatékkal élők gondozása zajlik. Egy ideig a környéken élők Nyírlakpuszta fölött folyamatos a helikopterforgalmat is tapasztaltak, valószínűleg nem a betegek látogatói vizsgálták a tájat a magasból.
A már megismert gyakorlat szerint a gondozók, a szakemberek, a betegek és a falvak lakóinak megkérdezése nélkül költöztették volna ki ezekből a nagy értékű, nemrég belső és külső felújításokon átment ingatlanokból is az ápoltakat a környező településeken kijelölt otthonokba. A döntésről utólag értesültek a helybéliek, ám a közfelháborodás végül keresztül húzta az ígéretes bizniszt.
Tiltakozott az érdekvédelmi szövetség is
Hogy ez nem egy mesterségesen gerjesztett hisztéria, azt jól mutatja, hogy 2017. április 4-én az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) levélben fordult az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához a 2021. december 31-ig 7500 ember kiköltöztetésével járó program miatt,
mert tapasztalatuk szerint a döntések meghozatalakor a legkevésbé sem az értelmi fogyatékos emberek érdekei érvényesültek.
Kiemelték, hogy nem jutott forrás a betegek felkészítésére, például arra a pszichés gondoskodásra sem, amely biztonságossá teszi egy sokszor évtizedek óta intézetben élő ember számára a kiköltözést, életformája, szűkebb és tágabb környezete teljes átalakulását. Az ÉFOÉSZ álláspontja szerint
az értelmi fogyatékossággal élő személyek lakóhelyének önkényes, különösen pedig felkészítés nélküli megváltoztatása nem csupán a lakóhely szabad megválasztásának sérelmét jelenti, hanem súlyosan veszélyezteti az egyéni autonómiájukat, magánéletükhöz, személyes biztonságukhoz, a saját életükre vonatkozó döntések meghozatalához való jogukat is.
A skizofrniában szenvedők helyzete még ennél is speciálisabb
A már említett Nyírlakon és Lesencetomajon is több mint 110 ellátott él, a többségük, körülbelül 75 százalékuk skizofrén, tehát hasadásos elmebajban szenved. Rajtuk kívül élnek még itt szenvedélybetegségben, vagy épp súlyos, öngyilkossági kísérlettel együtt járó hangulatbetegségben, depresszióban szenvedők - mesélte lapunknak Pintér Orsolya, a Csabrendeken élő, és a szintén veszprémi Kamond községben működő intézményben 30 éve dolgozó neurológus-pszichiáter.
A 150 beteg otthonát biztosító kamondi kúriát is 4-5 éve újították fel kívül-belül, így például korszerűsítették a fűtési rendszert, és kicserélték a vizesblokkot. Most hatan laknak egy szobában, amelyekbe új ágyakat tettek, és mindegyikben van egy tévé is. Az intézményhez tartozik egy veteményes, amelyen termelhetnek, de néhányan besegítenek a közeli természetvédelmi terület gondozásába is.
Megszokták egymást, és megszokták a helyet is
mutat rá a szakember a pszichés betegségben szenvedők esetében felmerülő egyik legfontosabb szempontra.
Ezen a ponton azonban Pintér Orsolya siet leszögezni egy rendkívül fontos tényt, ugyanis a társadalom döntő többsége egyáltalán nem érti, hogy mit is takar, ha valaki pszichiátriai betegségben szenved, milyen szükségletei vannak, sőt hajlamosak vagyunk őket egybemosni a fogyatékossággal élőkkel, pedig ennél nem is tévedhetünk nagyobbat.
A skizofrénia oka ismeretlen, és még manapság is csak tüneti kezelés lehetséges, a betegek soha nem gyógyulnak meg. A betegség 20 és 30 éves koruk között alakul ki, felnőttkorban pedig visszafordíthatatlan folyamatok kezdődnek el. A betegségbelátásuk viszont nulla, így például felügyelni kell azt is, hogy rendszeresen szedik-e a gyógyszereket. A skizofrénia főtünete a gondolkodás alaki, tartalmi zavara:
téves eszmék irányítják a tevékenységeiket, és hanghallások kommentálják a tetteiket, vagy buzdítják őket cselekvésre
tudjuk meg a neurológustól.
Ezek az emberek nem tartják magukat betegnek - ad még betekintést a tapasztalataiba Pintér Orsolya -, ezért folyamatos felügyeletre szorulnak, de legalább az évek alatt megszokták az intézményt, a házirendet, az ápolókat - és egymást is. Ilyen körülmények között lehet őket konszolidálni.
Mélyek a sebek
A hírekből ismerhetünk hátborzongató történeteket, vagy a környezetünkből mindennapi drámákat - sajnálatos módon a skizofréniában szenvedő beteggel együtt élni rettenetesen nehéz, tönkreteszi a családi életet, a környezetét. Volt olyan eset, hogy egy téveszme miatt szétszerelte a beteg otthon a gázbojlert, mert sugárzókészüléket keresett benne meséli a szakember.
Azzal is számolni kell, hogy sajnálatos módon a skizofrénia okozta sebek olykor olyan mélyek, hogy a pszichiátriai intézetbe bekerülő betegek nagy részét soha sem látogatják meg a családtagjaik, és a többségük az intézmény falai közt hal meg, akár bekerülésük után több évtizeddel.
Ha ezeket az embereket kitagoljuk folytatja Pintér Orsolya -, akkor nyilvánvaló módon az új helyükön is meg kell valósulnia a folyamatos felügyeletüknek.
Csakhogy nincs erre elég ember az egészségügyben. Elképesztő módon Kamondon 150 főre 2 éjszakás nővér jut, és egyáltalán nincs utánpótlásuk.
Akik mégis itt dolgoznak, azok valóban elkötelezettségből teszik ezt, és persze azért, mert megszerették a betegeiket, de a fizetésük rendkívül alacsony. Így pedig hiába beszélnek munkahelyteremtésről. Ha nem lehet megélni a bérekből, akkor nem jönnek a fiatalok. Jellemző a kitagolás korlátaira, hogy Tapolca az elmúlt 4 évben támogatott lakhatással mindössze 3 fiatalt tudott befogadni, de ők is fogyatékossággal élők voltak.
A skizofrének legnagyobb baja, hogy egy irracionális világban élnek, nem tudnak alkalmazkodni, ebbéli nehézségeik még ezekben az intézményekben is előjönnek, hátha még kiragadják őket a megszokott környezetükből. Amíg a szimuláns betegnek mutatja magát, addig ők a betegség elején disszimulálnak, el tudják maszkírozni a tüneteiket hangsúlyozta a pszichiáter.
A skizofrénia, csakúgy mint a többi betegség, nem válogat - így Pintér Orsolya betegei között is van villamosmérnök, vagy épp vegyész - éppen ezért az ő véleményüket is ki kellene kérni arról, hogy el akarják-e hagyni azt a környezetet, amely az otthonuk volt mondjuk az elmúlt 20-30 évben. De erre nem került sor, mint ahogy a szakma véleményére sem voltak kíváncsiak a politikai döntéshozók. Pedig a kitagolást nagyon jól elő kell készíteni, nem elég egy-kettő-három év, erre sokkal több időt kell szánni.
Miközben 10-ből 9 ember nem tudja, mit is jelent az, ha valaki pszichiátriai beteg, elmaradt a helyi lakosság tájékoztatása, így nem csoda, hogy már a csabrendeki fórumot követően, miután pontosan megismerhették, hogy mi is vár rájuk, olyan mérvű ellenállás bontakozott ki, hogy a többi Veszprém megyei településen a minisztérium képviselői meg sem próbálkoztak közmeghallgatásokkal. Azonban a kormányzati programot ezt a szomorú mutyit - ennek ellenére sem fújták le, csak jegelik azt a választások utánra.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: HÍREK |
|
|
|
|
|
Offline
