|
2018-03-07 17:51:45, szerda
|
| |
| |
Miklós Attila
Az Édenkertben
Almafa alatt, az Édenkertben fekszem.
Mögöttem a hold, a Nap pedig szemben.
Itt asszony sétál, ott egy kígyó tekereg.
Van itt minden, amit én most úgy szeretek.
Minden a tied, fiam, minden, amit látsz.
De ne felejtsd el, Vanitatum Vanitas.
Mert lesz háború, és még több lesz tüntetés.
Ilyen az eredendő bűn és bűnhődés.
Az Édenkertben fekszem, rossz álmok jönnek.
Még jó, hogy itt macskagyökerek is nőnek.
Sok folyó vért láttok, rengeteg kis harcot,
hogy hogyan veszítjük el az egész placcot.
Készülj fel, fiam, az utolsó menetre.
Indulj hát most el, az édentől keletre.
És ne bontsd szét magad soha szerepekre,
mert elveszel, mint Káin és Ábel a rengetegbe`.
Forrása: Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
Offline
