|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2018-03-09 23:10:19, péntek
|
| |
| |
Nagy Erzsébet
Kicsiny házikóban
Kicsiny házikóban kialszik a fény,
jó éjt: - oly édes álmot kívánok én.
Vörös már az ég alja est közeleg,
s gondolatban immár veled leszek.
Tündér álmot hintek szép kék szemedre,
s kék karommal féltőn átölellek.
Angyalok őrzik az igaz szerelmet,
amelyben az idő az, mely végtelen.
Elmúlik a nap, az év, s a hónap,
ám a szerelem lelkedben ott marad.
Minden este felnézek sötét égre,
hol vagy most Kedves:-súgom a felhőnek.
Amely eltakar, hogy ne lássam szemed,
ott szunnyad benne az egész életem.
Aludj Kedves:-szólok-szép álmod legyen.
Aludj Kedves, hogy légy friss holnap reggel,
arany napsugár melegíti lelked.
Szeretlek, a kín édes gyönyörével,
jó éjt, álmodban angyalok őriznek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-09 22:59:49, péntek
|
| |
| |
Kiss Dániel
A Hold története
Egyszer a Nap oly fáradtan kelt fel,
Majd egy kis felhőn fekve aludt el.
Így ment ez napokig és hetekig,
Majd végül nem maradt fent éjjelig.
Sötétség lett, mint valami pokol,
A Hold ekkor épp erre vándorolt.
Éjszakánként fenn az égen pihent,
Nappal meg ismét vándorolni ment.
Minden éjjel a magány miatt sírt,
Erről dúdolt, énekelt, dalt is írt,
Kottáját a csillagok alkották,
És a Hold rekviemjét dalolták.
Egyszer túl korán jött fel az égre,
Találkozott valakivel végre,
A Nappal, ki szintén magányos volt,
Aztán a két barát együtt dalolt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-09 22:52:54, péntek
|
| |
| |
Kormányos Sándor
Hold sarlóján
Takarót simít a sűrű csend
lebbenő álmok bársonya,
hold sarlóján ringatózik
a csillagfényű éjszaka.
Árnyak suhannak túl a fákon
a bokrok alatt tücsök zenél,
altatót hegedül az éjszakának
s vele dúdol a kósza szél.
Álom kering a hold körül
ruháján ezüstös fény ragyog
rádőlnek mind, s mint égi párnán
alszanak rajta a csillagok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-09 22:49:41, péntek
|
| |
| |
Mándy Stefánia
Csak csillag ő, csak látomás
A holdban él, a vízben él, halak, füvek között.
s csillagszemmel nézdegél a fellegek mögött.
Lágy hangját hosszan hallani, s az erdő megremeg,
Sas szárnyai, nád karjai befonják az eget.
Selyemhaját köd lengeti, és hogyha elmereng,
a szél fütyülve zengeti a lombos végtelent.
Csak csillag ő, csak látomás csak fény a tengeren,
sugárarcát nem látja más, de fellobog nekem.
És minden este rám ragyog, kék jácint mosolya.
Egyetlen tükre én vagyok, nagy ég, milyen csoda
Hogy holdban élt, hogy vízben élt gyöngy és göröngy között,
mégis eljött a kedvemért szívembe költözött.
És rajzolgatni álmaim, most mindig ott lakik
Kibontja éjem tájain szelíd virágait.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-09 22:28:33, péntek
|
| |
| |
Madách Imre: Utóhang
Mint nap derült reám
Arcád, felhőtelen -
Lassan halványodál
El ködnek lepliben.
És ámuló szemem
Könnyezve még kísér,
Midőn mint esti fény,
Már régen eltünél...
Helyetted éj vagyon
És fénylő csillagok,
Minden csillagban egy
Szentelt emlék ragyog.
Melyik, hölgy, a tiéd?
Én búsan kérdezem
Óh, mert már csillagod
Is alig ismerem.
S ha egy-egy csillagot
Látok, hogy elesett,
Megborzadok, nem-é
Volt az, nő, a tied;
S rólad, ki egykoron
Égő napom valál
Tán csak hulló csillag
Hoz hírt, hogy elbukál.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-09 22:21:18, péntek
|
| |
| |
A félelem úgy érzem nem hozzám való,
A magány, a sötét nem nekem való,
Az Éjszaka Vándora lettem én...
egy, kettő, három
Járom az utam sok éjszakán,
Névtelen arcok bámulnak rám,
Néha úgy érzem már semmitől sem félek,
Ha elakarom mondani azt amit érzek!
A félelem úgy érzem nem hozzám való,
A magány, a sötét nem nekem való,
Az Éjszaka Vándora lettem én,
Az Éjszaka Vándora lettem miattad én!
Kereslek az utca porában,
Üvöltve hívlak a város zajában,
Valaki mondta, hogy itt élsz közelemben,
De nem látom arcod, és nem hallom a hangod!
A félelem úgy érzem nem hozzám való,
A magány, a sötét nem nekem való,
Az Éjszaka Vándora lettem én,
Az Éjszaka Vándora lettem ma éjjel én!
S volt olyan nap mikor rám nevettél,
Később rájöttem, hogy nem is kerestél!
Az ördöggel játszva már boldog lehetnék,
Nem tudom mért pont Téged várlak én...
A félelem úgy érzem nem hozzám való,
A magány, a sötét nem nekem való,
Az Éjszaka Vándora lettem én,
Az Éjszaka Vándora lettem ma éjjel én!
Az Éjszaka Vándora lettem én...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-09 22:02:49, péntek
|
| |
| |
Az ember hajt az országúton, és meglát egy kígyót, mozdulatlanul az úttest közepén. A fickó megállt, és látta, hogy a kígyó megsebesült. Ezért hazavitte, ápolta, meggyógyította. Amikor a kígyó fölépült, kinyitotta neki a bejárati ajtót, hogy elmehessen. Ahogy a csörgőkígyó kifelé tekergődzött, megmarta a lábán. Mielőtt a méreg végzett volna vele, még odaszólt a kígyónak:
"Befogadtalak, etettelek, meggyógyítottam a sebeidet, és most azzal fizetsz, hogy megmarsz?" A kígyó megállt, és azt válaszolta: "Ez mind igaz. De mindeközben végig tudtad, hogy én kígyó vagyok."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2018. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
296 db bejegyzés |
| e év: |
1673 db bejegyzés |
| Összes: |
26622 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1521
- e Hét: 5921
- e Hónap: 20007
- e Év: 72565
|
|
|
Offline
