|
2018-04-15 16:34:35, vasárnap
|
| |
| |
Lados Regina
Halványuló remények
Az éjjel álmom volt, rettentő lidércnyomás.
Szépen indult, de rájöttem, ez valami más.
Fénybe öltözött, pompás kerub jött el értem,
szárnyaival átkulcsolt, szólt, már eleget éltem.
Egy kapuhoz röpített, gyémántfényű, égi zsilip,
azt mondta, ítéletet mondanak most reám ki itt.
Vártam, ó, de vártam! A találkozást, a mennyeit,
de csak álltunk, az angyal onnan tovább nem vitt.
Megváltóm, hol vagy? Színed elé mikor járulok?
Zár kattant, és tudtam, örökre egyedül maradok.
A pokol-látomásból ébredve azt kiáltozám:
segíts, Uram, hogy lesz így túlvilági hazám?
2016. április 7.
Forrása: Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
Offline
