|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2018-04-20 09:27:09, péntek
|
|
|
Nyugdíjas imája.
Hosszú szolgálatnak nyugalom a vége,
amikor elértem, felnéztem az égre
hála az Istennek most már megpihenek
nem parancsol senki, magam ura leszek.
Nem lesz többé nekem zsarnokom az óra,
nem pislogok félve a nagymutatóra,
nem kell olvasgatnom mikor üt és hányat
nem kell odahagynom a jó meleg ágyat.
Csak akkor kelek fel, amikor jólesik,
az egész háznépem kívánságom lesik
etetnek, itatnak s vakarják a hátam
ezt a boldog időt, jaj de régen vártam.
Rám virradt az első nyugalomnak napja,
feleségem így szólt, hallja e kend apja:
itt rám villantotta gyanúsan a szemét,
hát most már igénylem fele segítségét.
Elvégre nekem ezt esküvel fogadta
de hát amíg szolgált, nem volt foganatja,
már egy kis pihenés, énrám is rám fér
meglátja nem sok ez, s azután ráér.
Ezelőtt feleség, háziállat s gyermek
én nálam mindnyájan hamarabb felkeltek,
most már négy órakor a házba nem férek
azon a jogcímen, hogy most már ráérek.
Feleségem eddig sohasem volt bajban
még a jövés- menés sem fogott ki rajta,
amióta végleg eljöttem nyugdíjba
minden nap más bajok mutatkoznak rajta.
Emiatt kell nekem legkorábban kelni,
emiatt kell nekem a piacra menni
emiatt vár rám ezer féle dolog
sokszor a szemem, már alig-alig forog.
Amikor szolgáltam, megkímélt mindenki
még a gyermeknek sem volt szabad mukkanni,
most már mindenkinek szabaddá lett a tér
itt is az a jogcím, az öreg már ráér.
Éjjel ha a cica elnyiffantja magát
így szól feleségem, ihol van a kabát
bocsásd ki öregem, várd is meg, Te nem félsz
majd lepihensz azután, Te legjobban ráérsz.
Hogyha üzletekbe vagy piacra megyek
utolsó vásárló biztosan én leszek
elfáradok bele, olyan sokszor kérek
de hát leintenek, várjak, én ráérek.
Ha meg elülhetnék jönnek az unokák,
szilaj borzas fiuk, maszatos kislánykák
mind az én nyakamba ömlenek szegények
cibálnak s tűrnöm kell mivel, hogy ráérek.
Én édes Istenem! Hátha már ráérek
én üljek azért is, akit elitéltek?
Hol volt ez a sok baj idáig megbújva?
pont csak arra vártak, hogy menjek nyugdíjba.
Mindennek meg van a maga nehézsége
na ha majd meghalok, megpihenek végre.
Csakhogy álmot láttam, ami megmutatja
mi vár odaát, a szegény nyugdíjasra.
A menny kapuja előtt, ott áll egy nagy sereg
fele bosszankodik, fele meg kesereg.
Kérdem, miért áll kívül ennyi szellem utas?
rá mondja egy bakter, ez itt mind nyugdíjas.
Van itt kérem olyan, aki kétszáz éve
kóborog idekint s vár a bemenésre,
mert ha az ajtóig némelyik el is ér
Péter így mordul rá, : kend nyugdíjas, ráér
No, ha valamikor még újra születek
tudni fogom már, hogy mitévő legyek.
Leszek taligás, vagy örök vándor utas
Akármi, csak éppen ne legyek nyugdíjas.
Nagy Kálmán nyug.máv.altiszt.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2018-04-20 09:13:39, péntek
|
|
|
Török Zoltán
Egy kisnyugdíjas megfagyott
Egy kisnyugdíjas megfagyott.
Halott, holott élhetett volna még,
bár van belőlük így is épp elég.
Nem ér egy újsághírt se meg.
Hogy élt, vagy holt egyre megy.
A létminimum alatt
maradt nyugdíja rég.
Borra s kenyérre épp elég.
Egy kisnyugdíjas megfagyott,
halott. Haját a dér belepte,
mint sok-sok káposztalepke
fehérlik szikrázón a jég,
a kis szobában szerteszét.
Lakása pince, s ablakán
megkésve olvaszt zúzmarát
a decemberi bágyadt napsugár.
Link
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2018-04-20 09:08:14, péntek
|
|
|
Szuhanics Albert
Eljövendő nyugdíjas éveimről
Délibáb lett a nyugdíjas korom,
elérni azt, most már hogyan fogom?
Minden évben távolodik tőlem,
nyugalmazott sosem lesz belőlem?
Negyven felett múlt éveim száma,
mikor léptem munka világába.
Közelednek a nyugdíjas évek,
ám most ettől vissza kell hogy lépjek.
Fél évtized jött rá tollvonással,
de még addig megnyújthatják párral.
Akár hetven is lehet belőle,
már nem várok jobb hírt én előre!
Gilgamesként füvét ifjúságnak
felkutatom... titkát e világnak!
Lemegyek az víz alá is érte,
te is kaphatsz, ha majd neked kéne.
Hajam kinő, izmaim dagadnak,
nagy kezeim szerszámot ragadnak.
Dolgozom majd hetvenig, mint robot,
szívem, mint egy svájci óra... dobog!
Hétvégeken a diszkóba járok,
s meglehet, hogy focistának állok.
Válogatott leszek hatvan felett,
s egykettőre a Reálban leszek.
Mire nyugdíj üthetné a markom,
atlétaként folytatom a harcom.
Lefutom a postást száz méteren,
s megérdemelt nyugdíjam felveszem.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2018-04-20 09:04:00, péntek
|
|
|
Pálné Lele Ilona
Szegény nyugdíjas
Magyarnak magyar az ostora,
"úrnak" a szegény a bocskora,
nyüvi mindig, nyúzza, tapossa,
a testét és lelkét szorítja.
Ha eljön majd a megvénült év,
a szakadt bocskor az őszbe lép,
megizzadt évei gyümölcsét,
gyógyító zsebekbe szórja szét.
Lelkének lakója a bánat,
teste a fájdalom világa,
"ura" szőtt szemfedelet rája,
útján csak gaz és tüske várja.
De szívébe hordja nagy kincsét,
mit "úrnak" kezei el nem ér,
mit megtartott magának mindvég`,
a hatalmat, mely neve emberség.
Az emberség kenyeret nem ad,
de lelkünknek tápláléka az,
mit az "úr" még nem kóstolt soha,
azért ily gonosz az ostora.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2018-04-20 08:58:04, péntek
|
|
|
Török Stenczer Enikő
Nyugdíjas Napra
- ISTENEM! Csak egy érintő kezet kérek!
Rohan az élet, s én nagyon félek.
Félek, hogy mit hoz majd a holnap,
Megmaradok-e tisztának, jónak?
Félek, hogy marad-e még könnyem,
S hitem, hogy mindezt szavakba öntsem?
Kulcsolhatom-e kezeim imára,
Lesz-e még erőm a napi munkára?
Könyörgök hozzád Istenem,
Segíts át a nehéz éveken!
És így szól az én Uram hozzám:
- Látod a fényt, ott a hegyek ormán?
Amott már kiderült az ég,
Szivárványszínekben káprázik és kék.
Ne félj, hisz melletted vannak, kik szeretnek,
Van hát értelme az életednek.
Unokák szeme tele csillogással,
Ha téged látnak!
Gyerekeid is szeretettel várnak,
Gondolatban ők a bajban is melletted állnak.
Akkor is, ha látszólag nincs idejük rátok,
Szeretetük talán így is láthatjátok.
Elszóltja őket a munka és az élet,
De ugye milyen jó érzés, mikor hazatérnek?!
Ha jó szóval, mosolyogva közelednek hozzád,
Én is látom olykor elégedett orcád.
- Nyisd ki hát szívedet, nyisd ki a világra,
Éld a napjaidat szelíd-boldogságba,
Járja át a lelked az igaz szeretet,
Legyen Áldott egész további életed!
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2018-04-20 08:47:30, péntek
|
|
|
Radnóti Attila Endre
Nyugalmazás
Csendesen pislákol. A fényét még gyűjti.
A nap erőtlenül az éjszakát űzi.
Bujkáló felhők közt megvillan sugara,
amik gyűrt dunnaként sétálnak alatta.
Cseppnyi asszonyka ül az ágyának szélén,
mosolyog a szája, arca kedves, szerény.
Megfáradt kezeit zavartan tördeli,
nem találja helyét. Pedig ő keresi!
A kakas már jelzett, hangosan rikoltott.
- Hallgass vagy megfőzlek! - Az asszony kiáltott.
- Nem kell már ébresztő, ráérek felkelni! -
Dohogva elindul s kávéját megfőzi.
Konyhában párjával kortyolja kávéját,
és félve felhozza most a kakas témát:
- Apjuk! Úgy gondoltam, a kakast levágom!
- Szeretem a combját. Én ugyan nem bánom!
Nem hallik` több szó, a früstököt elköltik,
csendesen megvannak, amíg napjuk telik.
Estére az ura az asszony mellé ül,
simogatja arcát és csendesen derül.
- Ne vágd le a kakast és ne is haragudj!
Ne figyelj rá reggel, inkább tovább aludj!
Jönnek az unokák! Van belőlük alom.
Ne aggódj percet se! Úgysem lesz nyugalom!
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2018-04-20 08:41:56, péntek
|
|
|
M. Laurens
MAGYAR NYUGDÍJAS
Petőfi Sándor lába-nyomában
Mosolyom rég lelohasztva
Fogsorom csak, rágó tartja,
Rágó tartja bíz, két marok:
Én magyar nyugdíjas vagyok!
Doktorhoz járás az élet.
Ha nincs pénzem, csak remélek.
Gyógyszerárak nekem nagyok:
Én magyar nyugdíjas vagyok!
Látom már az alagutat,
S fizetem a végső utat.
Hülyének néznek, s szívhatok:
Én magyar nyugdíjas vagyok!
A fészkes fenének éljek?
Köröttem lelki szegények
És mégis írok, olvasok:
Én magyar nyugdíjas vagyok!
Túrót se ér tudományom,
Gyógyszereim felzabálom,
Húst csak álmomban rághatok:
Én magyar nyugdíjas vagyok!
Nem törődöm a gatyámmal,
Lyukas zsebbel, más hasával,
Mert kibírom míg meghalok:
Én magyar nyugdíjas vagyok!
Emlékemben, kis hazámban,
Pick szalámit is zabáltam...
De zsebre-vágtak a nagyok:
Én magyar nyugdíjas vagyok!
Link
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2018-04-20 08:26:18, péntek
|
|
|
"Csak akkor ítélj, hogy én ki vagyok, ha egyszer tudni fogod, Te ki voltál."
Markovic Radmila - Tavaszi gondolatok
Miben rejlik a tavasz varázsa?
Szebb mosolya virágaimnak?
Madárének, madárfütty, csivitelés
vidámabban nekem zenél?
Mi az ami lélekben felemel?
Eddig sok tavaszt megértem,
még többször észre sem vettem,
csak úgy ment közben örültem,
egyedül a meggyfám bódította szívem...
Amit nagyon szeretnék,
megérni még sok tavaszt,
leselkedjen ablakom alatt,
ablakomban csiripeljenek madarak.
Link
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2018. április
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
234 db bejegyzés |
e év: |
3311 db bejegyzés |
Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 375
- e Hét: 1382
- e Hónap: 9250
- e Év: 51195
|
|
|