|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2018-04-22 14:35:24, vasárnap
|
| |
| |
Túróczy Zoltán: Ma még tiéd minden...
Még ma tied körülötted minden,
Adhatsz belőle, adj hát kinek nincs,
Mert jön egy nap talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.
És nem lesz tied többé semmi sem,
Tollad, virágos párnád másra vár,
Mit maga köré épített egy élet,
Nem lesz több, mint összeomló kártyavár.
Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Embertársadhoz, ki szenved, szomorú,
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.
Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
Harmatként hulljon szerető szavad,
Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad
És soha többé szóra nem fakad.
Ma kezed még erős, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,
Ma törölhetsz verejtéket, könnyet:
Óh most segíts, ha teheted.
Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy, hogy ősz lesz, tél vagy kora nyár,
Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg soha többé már.
De ma még tied körülötted minden,
És adhatsz, adj hát annak, kinek nincs.
Hisz jön egy nap talán nem sokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.
Csak az lesz tied, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér.
A tett, a szó, mit szeretetből adtál
Veled marad, s örökre elkísér.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tőletek kaptam |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-22 14:17:42, vasárnap
|
| |
| |
Drága Fény-Test-Véreim, akikkel kéz a kézben eljutottunk idáig!
Mutassuk meg mi, Magyarok a Szeretet erejét a világnak! Öleljük át EGY-MÁSt, ragyogjon a Fényünk, áradjon szét szép Kárpát-hazánkon, majd ölelje át drága Földanyánkat, hatoljon a Belső Földbe, áradjon az ott élőkre, és végül sugározzon ki az Univerzumba, kösse össze az Eget és a Földet, kapcsolódjon az Égiekkel, a Felemelkedett Mesterekkel, az Angyalokkal, Arkangyalokkal, Őseinkkel és a szeretett Csillagtestvéreinkkel! Az arany szeretet-fényt kövesse a Hála rezgése!
Hála és köszönet!
A választásokat használták ki a gonosz erők, hogy polgárháborút robbantsanak ki, így pusztítva el a magyarok felét, mint ahogy a Nyirkai jóslat előre jelezte. Most nem sikerült, mert a Magyarok Istene közbelépett. Még lesznek tüntetések, ezért életbe vágóan fontos, hogy sugározzuk a szeretetet, meditáljunk, imát mondjunk.
Ne félj, Magyar! A Kárpát-haza isteni védelem alatt áll, nem történhet bajunk, csak tegyük a dolgunk!
Hála! - A Magyarok Istene közbelépett
Hála az Égnek,
Hála a Földnek,
Hála a Magyarok Istenének,
Hála szeretett Jézuskánknak,
S imádott Ukkónknak!
Hála a jóságos angyalseregnek,
Hála drága Csillagtestvéreinknek!
Hála a hős Őseinknek
És a Felemelkedett Mestereknek!
Hála és köszönet a Világmindenségnek!
Hogy idáig jutottunk, csodálatos álom!
Úrrá lett a Fény ezen a világon.
Végső csapást akart mérni mireánk
Az elképesztőn gonosz hatalom.
A Magyarok Istene
Ezt már nem nézhette,
Közbelépett:
népét immáron megvédte,
Kiknek van Szent küldetése.
Így vált a harag békességre.
Mert a Magyarok szép s nehéz küldetése
Lehozni a szeretetet e drága szépséges Földre.
Nem sikerült a harc.
Békésen megoldódott
Isten által a mi
Nem kicsinyke gondunk.
Irtsátok ki - mondták -
A magyarokat,
De a magyar gének
Kiirthatatlanok.
Miután Égi Atyánk
Akkor közbelépett,
A feldühödött tömeg
Végül békére lelt.
Visszakaptok mindent,
Ami visszajár,
Mondotta Ég-Atyánk,
Sok-sok éve már.
Most ismét elhangzott,
S felragyog a Napsugár.
Új Aranykor hajnalán.
A Szeretet arany szárnyon száll.
2018-04-20
Fény-öleléssel:
Mariann
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Égi üzenetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-22 13:58:22, vasárnap
|
| |
| |
Petőfi Sándor: A MAGYAROK ISTENE
Félre, kislelkűek, akik mostan is még
Kételkedni tudtok a jövő felett,
Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség
Őrzi gondosan a magyar nemzetet!
Él az a magyarok istene, hazánkat
Átölelve tartja atyai keze;
Midőn minket annyi ellenséges század
Ostromolt vak dühhel: ő védelmeze.
Az idők, a népek éktelen viharja
Elfujt volna minket, mint egy porszemet,
De ő szent palástja szárnyát ránk takarta,
S tombolt a vihar, de csak fejünk felett.
Nézzetek belé a történet könyvébe,
Mindenütt meglátni vezérnyomdokát,
Mint a folyóvízen által a nap képe,
Áthuzódik rajta aranyhíd gyanánt.
Igy keresztüléltünk hosszu ezer évet;
Ezer évig azért tartott volna meg,
Hogy most, amidőn már elértük a révet,
Az utósó habok eltemessenek?
Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet,
Mert káromlás, róla ilyet tenni fel,
Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet
Ily gunyos játékot gyermekeivel!
A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke,
S büntetéseit már átszenvedte ő;
De erénye is volt, és jutalmat érte
Még nem nyert... jutalma lesz majd a jövő.
Élni fogsz, hazám, mert élned kell... dicsőség
És boldogság lészen a te életed...
Véget ér már a hétköznapi vesződség,
Várd örömmel a szép derült ünnepet!
Pest, 1848. április
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tőletek kaptam |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-22 13:44:09, vasárnap
|
| |
| |
Marton Pál: Égi ítélőszék
Fent a felhők felett az Ég magasában
Örökös napfényben egy ragyogó vár van.
Szivárvány a fala, a teteje végig
A tornya felér a legmagasabb égig.
Öröktől fogva áll e fényes palota,
Földi szem idáig nem láthat el soha.
Itt mérik az időt egy perc egy évezred,
De kezdete és vége a végtelenbe terjed.
Az égi palota legragyogóbb terme
Napsugár-szőnyeggel van beteregetve,
S a teremben szemközt a nagy emelvénnyel
Hatalmas könyv előtt maga Clió székel.
Nemzetek és népek élete és sorsa
Be van írva abba, hófehér lapokra.
Dicsőséggel szerzett s vértől ázott képek
Itt búsongó gyászdal, amott hősi ének.
Nagy ítélőszék van összehíva mára
Jönnek már a bírák csillogó talárba'.
Legelöl az elnök, maga a zord Végzet,
Közvetlen utána az Igazság lépked,
Aztán a Szeretet követi őt halkkal,
Végül Mars hadisten és a Békeangyal.
Fellépnek a fényes magas emelvényre
Int az elnök, - s Clió ígyen kezd beszédbe:
“Égi ítélőszék! Vádolok egy népet,
Amely ősi jussát s mindent elfecsérelt
És a többi nép közt rongyossá lezüllött
S honszeretet helyett politikát űzött!
Fegyelmet nem ismer, összeférhetetlen,
Ma butaságig tűr, - holnap vad, kegyetlen.
Pazarló és léha, a versenyben renyhe,
Szalmaláng csak minden lelkesedés benne.
A lelke mélyén meg csupa önzést látok,
Örök gyűlölködés rajta ősi átok,
Hogy jobban gyűlöli honfitársát, vérét,
Amiként számtalan esküdt ellenségét. -
Pártoskodó, lusta, konok és munkátlan,
Irígy és törtető, hitetlen, hálátlan,
Még most is veszekszik, bűnét másra tolva
Mikor a hazája széthullt darabokra.
Íme ez a kép a jelenkor magyarja!
Hiába volt e népnek annyi hőse, nagyja,
Nem hallgatott rájuk, - de sőt megkövezte, -
S inkább demagógok frázisait nyelte!
Feljegyeztem mindent! - A számadást várom.
Betelt már a mérték, - túl sok van rováson.
Nincs helye a földön hitvány nemzedéknek,
Töröljétek le a térképről e népet!"
...Mély csend támadt erre a kegyetlen vádra,
Rideg szigor ült ki a bírák arcára.
- Jaj ha mindez igaz, amit Clió állít -
- Jaj ha e súlyos vád ítéletté válik.
De lebben az ajtó - s a félelmes csendbe
Most a geszti Mártír lép be a terembe.
Oda tart egyenest a nagy emelvényhez,
S fátyolozott hangján halkan kezd beszédhez:
“Bírák! - Kik méritek nemzeteknek vétkét,
S tudjátok, hogy mi az igazságos mérték, -
Ne csak azt nézzétek mi a magyar máma,
Hogy széttörve-tépve ősi szent hazája!
Hisz a jelen - s mit egy emberöltő láthat
Örökkévalóság rövid perce már csak.
S magyarnak a vétke nem olyan nagy vétek,
Fölötte a pálcát hogy már eltörjétek. -
Hát az herdálta el ősi örökségét
Akit kiraboltak, kifosztottak végképp?
Akit letiportak, megejtettek csellel,
S évekig titokban mérgezték métellyel?
Ha hibázott népem, az nem volt gonoszság,
Hitvány álpróféták elbolondították!
Hiszékeny volt csupán, s ez a nagy hibája,
Hogy hitt Wilson ravasz, csábító szavába.
A kegyetlen önzés, bosszú és irígység
Nyugatot kelettel aljas frigybe fűzték. -
Szegény hazámat csak úgy tehették tönkre
S ma közös bűntudat tartja őket össze.
Vetélkedő rablók jó cimborasága
Ez volt elleneink erkölcsi palástja!
S tán hazám földjével fizessük meg nékik
Orgyilkos barátunk árulása bérit?
Mi küzdöttünk bátran, becsületben, hitben -
Örömöd volt benne Vitéz Mars hadisten!
Mikor lépre-csaltak s eldőlt szent határunk
Te szelíd Szeretet - Téged ott nem láttunk!
S aztán viaskodtunk hiéna-hadakkal,
S Te elkéstél onnan fehér Békeangyal!
Végül ránkszakadt a trianoni gazság,
Hol voltál Te akkor pártatlan Igazság?
Vagy tán a bűn nem bűn, ha a győző tette
Aki az ártatlant máglyára vetette?
Ha győz is a földön az ármány s gonoszság,
De itt fenn az Égben legyen hát igazság!
Minket csak a balsors lángostora vág csak,
Vér áztatja földjét Nagymagyarországnak!
Szűnjön meg a csapás! Bízva nézek rátok -
Nem kegyelmet kérek, - igazságot várok!"
...Menydörgéssé vált már a szónokok hangja,
Mely az ég felhőit szerte űzi, hajtja,
S amint felszakad a fehér fellegfátyol,
Magyarország látszik az ég magasából.
Feltűnik a gyászos Muhi puszta képe,
Távolabb Mohácsnak vérázott vidéke.
Amott sóhajtozik a majtényi róna,
Mintha visszhangjából tárogató szólna!
S feltűnik Aradnak véres golgotája,
Majd a geszti kripta álmodó magánya.
Csupa mérföldkő, mely a sors útját jelzi, -
Ezerszer fájdalmas emlék valamennyi!
S az elrabolt Kárpát komor zúgásában
Annyi néma bánat, fájó imádság van.
Rab székely rónákon zokogó szél támad,
S magyar álmok sírján lengeti a fátylat.
A komor bíróság halk tanácsba mélyed,
Mély halotti csendben megszólal a Végzet:
És mintha szemébe egy könnycsepp lopódzna,
Ítéletet mond ki - a védőhöz szólva:
“Vértanú halálod legyen hát a Váltság,
Lásd meg innen hazád új feltámadását.
S hogy megmutathassa méltó-e a létre,
Próbára bocsátjuk, - még egy ezredévre!"
Borosné Erzsikének köszönöm!
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tőletek kaptam |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2018. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
428 db bejegyzés |
| e év: |
6608 db bejegyzés |
| Összes: |
18436 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 615
- e Hét: 2867
- e Hónap: 7523
- e Év: 55116
|
|
|
Offline
