|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2018-04-30 15:01:41, hétfő
|
| |
| |
Vallomás
A lelkem úgy viszem ma Hozzád,
ahogy a kévét csűrbe hozzák:
egyszerűen.
Kitárom előtted. Te látod,
ki úgy szeretted a világot!
S Igéd üzen,
hívogat és vár. Megyek, Uram.
Ködös, kanyargós életutam
Hozzád vezet.
A múlt ösvényeit bejárva
keres fel Téged most az árva
emlékezet.
A lelkem, Uram, csupa vétek,
benne sustorgó szenvedélyek
s rejtett erő -
de lelkem, Uram, csupa bánat,
s e fojtott, könnyű, bús alázat
engesztelő.
A lelkem, Uram, csupa szándék,
lendülő lángolás, ajándék
mindenkinek!
És lelkem, Uram, szárnyszegetten
a porba hull és visszaretten:
Miért? Kinek?
A lelkem, Uram, mint kísértet
visszhangozza e halk miértet
s éjbe zuhan,
de szomjazza az éjszakán át
újult fény hajnalhasadását:
Téged, Uram.
Ez hát a lelkem, ím, kitárván
kezedbe rejtem félve, árván.
A Te kezed
védi, borítja, mint a sátor,
mint Golgotán is halni bátor
szent szeretet.
Meggyóntam mindent. Titkom nincsen.
Gyóntam, mert úgyis tudtad, Isten.
Akaratod
s az életet már megértem én,
tudván: mérhetetlenül szegény
s gazdag vagyok...
Csűrödbe rejtem árva lelkem,
könnyes és kincses asztagom,
a magam terhétől szegényen
s a Te kegyedtől gazdagon.
Siklós József |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-30 14:37:55, hétfő
|
| |
| |
III. Rész
Az Isten szerinti férfi mint közszereplő
6. Barátok
Azokban az években, amikor a férfit a párválasztás, a karrierépítés, a családalapítás, vagy anyagi helyzetének megszilárdítása köti le, olyan nagy nyomás nehezedik rá, hogy teljesen háttérbe szorulnak azok a célkitűzések, amelyeket egykoron a barátaival dédelgetett. A férfiaknak szükségük van barátokra, de felnőtt életük jelentős részében annyira nem figyelnek a barátság ápolására, hogy a végén talán nem is tudják, vannak-e egyáltalán igaz barátaik.
Barátság a gyülekezetben
A keresztyének hisznek az emberi kapcsolatokban; ezért védelmezik a családot és szívesen befogadják az idegeneket. Szomorkodnak a barátság hiányán, és kritizálják mai kultúránkat, mivel lekezelően bánik a témával. Mindezek ellenére az egyház meglehetősen tisztázatlan módon áll a barátsághoz. A gyülekezetek tagjai azért szoktak összejönni, hogy "közösségben" legyenek egymással; ugyanezt a "barátkozás" kedvéért csak ritkán teszik meg. Ha az egyház történetére gondolunk, azt látjuk, hogy a "lelki vezetés" mindig kiemelt szerepet kapott, amelynek során a lelki vezetők (mentorok) végezték az új hívők (novíciusok) tanítványozását. Arról a kölcsönös irányításról viszont, amit barátok tudnak egymásnak nyújtani, szinte soha nem esik szó. Nem nehéz megtalálni az okát, hogy miért merült feledésbe a barátság mint a szeretet egyik formája. Ha Jézus tanítása alapján összevetjük a barátságot (filia) és a felebaráti szeretetet (agapé), megérthetjük az egyház viszonylagos közönyét.
- Az agapé nem személyválogató, egyaránt vonatkozik minden felebarátra vagy idegenre; a filia viszont személyválogató, és csak bizonyos személyeket részesít előnyben.
- Az agapé mindenkire kiárad, aki az "útjába kerül"; a filia csak azoknak a keveseknek jár, akik céltudatosan keresztezik az útját.
- Az agapé általános érvényű, és senkit nem utasít el; a filia kizárólagos, és sokaknak nemet mond.
- Az agapé forrása és példája Isten szeretete; a filiáé az emberi vonzalom.
- Az agapé isteni, meg nem érdemelt szeretet; a filia a számára kedves személy iránti vonzalomra épülő emberi szeretet.
A barátságról szóló keresztyén könyvek közül néhány kitér a nehézségekre. Em Griffin úgy fogalmaz, hogy a potenciális barátok közötti szimpátiát "át- meg átszövi az egyre növekvő önbecsülés fonala". Egy barát olyasvalaki, aki mellett "jól érzem magamat". Griffin jól tudja, hogy keresztyén olvasóit ezek a gondolatok kicsit megzavarhatják. Ezért sorol fel olyan tényezőket, amelyek a barátok közötti pozitív érzéseket táplálhatják: közös tulajdonságok, együttműködés, külső megjelenés, szakértelem (de nem tudálékosság), megerősítés ("értékeljük azokat, akik értékelnek bennünket"), kölcsönös szívességek, hasonló képességek, háttér és érdeklődési kör. Griffin szerint az összekötő kapocs: "mindnyájunknak égető szüksége van önbecsülésre".
"A legtöbbünk lelke mélyén bizonytalanság él saját reakcióinkkal és életvitelünkkel kapcsolatosan. Ezért érezhetjük megnyugtatónak az olyan emberek közelségét, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak és éreznek. A szelektív kitárulkozás törvénye azt sejteti, hogy a meggyőződésünket, alapelveinket megkérdőjelezni látszó információkat nagy ívben elkerüljük. A barátság valószínűleg a legtisztább formája saját propagandánk megválogatásának. A hozzánk hasonló emberekkel létesített kapcsolataink segítenek abban, hogy jól érezzük magunkat a saját bőrünkben."
A barátság nemcsak jó érzéseket kelt; a barátok rossz hatással is lehetnek másokra. Tudniillik "ha valakinek azt mondom, hogy te a barátom vagy, ez egy másik embernek azt jelentheti, hogy te viszont nem vagy az". Ez a kizárólagosság, amit még önzésnek is lehetne nevezni, természetesen óvatossá teszi az egyházat a barátság kérdésével kapcsolatban.
C.S. Lewis pártolja a barátságot, mégis vannak fenntartásai. Megjegyzi, hogy a kölcsönös elfogadás és a közös látásmód közömbössé teheti a barátokat más emberek véleménye iránt. Egy önszerveződő baráti körben könnyen kifejlődhet a felsőbbrendűségi érzés, a tagok nagyképűvé válhatnak, akik arra büszkék, hogy képességeikkel, erényeikkel és gondolkodásmódjukkal messze a többiek fölött állnak. Mivel a közös meggyőződés erősítheti az embereket, ezért, amikor állást kell foglalni, a barátság szíthatja a tekintéllyel szembeni ellenállást, akár jó, akár rossz értelemben.
Végezetül a barátság a szeretet többi formájánál jóval átmenetibb. Az agapé egyszerre tudja táplálni kötelességtudatunkat és a Krisztus iránti szeretetünket. A családi szeretetkapcsolatok szociálisan is és fizikailag is motiválnak arra, hogy kimutassuk hűségünket, érzelmeinket. A barátságot kevesebb erkölcsi és lelki forrás táplálja. Ezért az egyház nem foglalkozik túl sokat a barátsággal, eltekintve a hűséggel és becsületességgel kapcsolatos, már-már elkoptatott példáktól. (folyt. köv.)
Dan Doriani |
|
| |
|
0 komment
, kategória: A férfi, akit Isten formál |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-30 14:02:37, hétfő
|
| |
| |
Zárt ajtók előtt
A kulcsom mindig
Kezemben tartom.
Zárt ajtók elé
Dobott a sorsom.
A kulcsom mindig
Nyitásra vár,
Tán majd csak pattan
A lakat, a zár...
S a páncélajtó
Könyörtelen.
Nem lépek én át
Rajta sosem.
Másoknak nyílik
Minden lakat,
S tárják előttük
A kapukat. -
Tán a kulcsomban
Hiba lehet?
Nem nyit a kulcsom,
A szeretet!
A kulcsom mindig
Kezemben tartom.
Zárt ajtók elé
Dobott a sorsom...
Több ajtón én már
Nem zörgetek,
Majd az utolsón
Átléphetek...
Siklós József |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-30 13:55:02, hétfő
|
| |
| |
"Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük, és az Úr Lelke dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket." (2Kor 3,18)
Akár tetszik, akár nem, a saját arcát mindenki jól ismeri. Hiába az elismerő szavak mások részéről, szeretnénk "legek" lenni: a legszebbek, legjobbak, legigazabbak. Idővel azonban egyre több szarkaláb jelenik meg a szemünk körül, a szánk köré mély ráncot váj a keserűség, tekintetünk réveteggé, mogorvává, búsongóvá, megfáradttá válik. Ifjúságunk álmai szertefoszlanak. Szidjuk az életet: "A mai nappal is rövidebb lett a földi kín" - mondogatjuk. S a kín, amit magunk körül látunk, illetve a bűn, ami bennünk él, a külsőnkön is otthagyja bélyegét. Csalódottságunk, kiábrándultságunk tulajdonképpeni oka az, hogy a Sátán elhitette, hogy jó emberek vagyunk, s akkorára növelt saját magunk szemében, amekkorák soha nem voltunk és nem is leszünk.
Az Ige azonban Jézus arcát tárja elénk. Testvérem, nézd Jézus arcát: a Gecsemáné-kertben érted vívott tusa nyomait, a homlokába tűzött töviskoszorú vájatait, az arcát ért ütések kék-lila foltjait, a szomjúságtól kicserepesedett ajka repedéseit. Lásd Isten Fiát meztelenül, leplezetlenül, megcsúfoltan, elhagyottan. Hasonlítsd össze magad vele. Ő ott egy senki - te vagy-e még valaki? Ő egy embertorzó - te vágysz-e még szép lenni? Ő senkit sem kárhoztat - te miért sértődsz meg, ha a bűnöddel szembesítenek, holott akad még annál több is, súlyosabb is! Nézd Jézust, folytasd az összehasonlítást, és engedd, hogy rajtad is kiábrázolódjanak az ő mennyei vonásai!
ŐT NÉZD! * Az apró gyermek minden erejét megfeszítve igyekszik apja méteres léptei nyomába lépni. Egész testével próbálja apja mozdulatait utánozva eltanulni. "Hát te mit csinálsz?" - fordul felé az apja. "Én is olyan szeretnék lenni, mint édesapám!" - feleli nem kis büszkeséggel a hangjában.
Te is lehetsz olyan dicsőséges, mint Jézus!
* Láttassék meg bennem! - 2Kor 4,1-15
Szikszai Béni |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-30 07:05:41, hétfő
|
| |
| |
Hétköznap - Jézussal
Nem híg romantikát,
nem múló hangulatot,
nem szalmaláng-tüzet -
de azt kérem, Uram:
hűséggel, komolyan
járhassak mindig veled.
Hétköznapokon át
és súlyos terhek alatt
lépteim úgy vezesd:
legyen fénylő jelem,
hittel vállalt jelen,
utam, sorsom: a kereszt.
Hordoztad válladon,
vállaltad vasszögeit
s a töviskoronát.
S mert ott hullott a vér
énértem, bűnösért:
követlek mindenen át.
Húsvét titkát hiszem.
A véres, durva kereszt
tudom, nem vereség.
Ha itt időm letelt
s magába zár a föld:
fölöttem nyílik az ég.
Hétköznapokon át
és súlyos terhek alatt
bátran helytállni jó!
Örök életünk van,
így munkánk az Úrban
sosem hiábavaló.
Siklós József |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-30 06:58:09, hétfő
|
| |
| |
Mi a kincsed?
"A juhoknak nagy pásztorát..." Zsidókhoz írt levél 13,20
Magunktól nem tudjuk Isten akaratát cselekedni. A hit és megtérés nem a mi szántóföldünk gyümölcse. Képtelenek vagyunk bármi jóra, és hajlandók minden rosszra. Makacsak, nyakasak, ellenállók vagyunk. De a békesség Istene, aki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, megígéri, amit kíván. Neki mint a békesség Istenének van hatalma és akarata, hogy megadja, ami nekünk hiányzik. Figyeljünk Istennek erre a nevére: Ő a békesség Istene!
Levele végén az apostol azt kéri a Zsidókhoz írott levél olvasói számára: hogy a békesség Istene tegye készségessé őket minden jóra, hogy cselekedjék az Ő akaratát, azt munkálván bennük, ami kedves Őelőtte a Jézus Krisztus által.
Magunktól nem tudunk kedvesek lenni Isten előtt. Még a legjobb cselekedeteinket is beszennyezi a bűn. Sem a hitünk, sem a megtérésünk nem kedves Isten előtt, cselekedetünk is csak akkor kedves Istennek, ha az az Ő cselekedete.
Isten cselekedete arra készteti az embert, hogy Istent dicsőítse: Istené legyen a dicsőség mindörökké. Mert minden, amit Isten alkot, ujjongani fog az Ő dicsőségére. Az Ő cselekedetéért keressük a megtisztulást és az üdvösséget rajtunk kívül. Jézus Krisztus vére megtisztít minden bűntől, Ő az Üdvözítő!
Isten cselekedete által szövetsége és Igéje kinccsé lesz az emberben! Mi a te kincsed most? Ahol van a te kincsed, ott lesz a szíved is!
P. van Zonneveld |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2018. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
293 db bejegyzés |
| e év: |
6903 db bejegyzés |
| Összes: |
35893 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1053
- e Hét: 5897
- e Hónap: 17772
- e Év: 205574
|
|
|
Offline
