|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 28
|
|
|
|
|
|
2018-04-08 22:45:24, vasárnap
|
| |
| |
,,A hálaadással a keresztyén közösségben úgy áll a helyzet, mint egyáltalán a keresztyén életben: a nagy ajándékot csak az kapja meg, aki a kicsit is hálával fogadja. Mi azonban nem adunk hálát a mindennapos ajándékokért, s így magunk akadályozzuk meg, hogy Isten a nekünk elkészített nagy lelki ajándékokat ideadja. Úgy véljük, nem szabad megelégednünk a szellemi megismerés, tapasztalás, szeretet nekünk adatott csekély mértékével, s szüntelen csak a nagy ajándékok után kell kapdosnunk. Majd panaszkodunk, hogy nincs olyan bizonyosságunk, nincs olyan erős hitünk, nincsenek olyan gazdag megtapasztalásaink, mint amilyenekkel Isten más keresztyéneket elhalmozott, és siránkozásunkat még kegyességnek is véljük. A nagy dolgokért könyörgünk, s közben megfeledkezünk arról, hogy Isten mindennapos, csekély (ám igazából mégsem csekély!) ajándékait megköszönjük. De hogy is bízhatná Isten a nagy dolgokat arra, aki a keveset nem akarja hálásan fogadni tőle? Ha elmulasztjuk, hogy nap mint nap hálát adjunk azért a keresztyén közösségért, amelyben élünk, még akkor is, ha ott nincsenek nagy megtapasztalásaink és semmilyen érezhető gazdagságunk, viszont annál inkább bővelkedünk erőtlenségben, kishitűségben, nyomorúságokban; ha hálaadás helyett csak panaszkodni tudunk Isten előtt, amiért minden olyan silány és csekély és mélyen alatta marad elvárásainknak - akkor megakadályozzuk, hogy Isten a Jézus Krisztusban valamennyiünknek elkészített gazdagság mértéke szerint növelje közösségünket. Ez különösen érvényes arra a gyakori esetre, amikor lelkészek és buzgó gyülekezeti tagok panaszkodnak a gyülekezetükre. Egy lelkésznek sohasem szabad a gyülekezetére panaszkodnia, sem az emberek, sem pedig Isten előtt; nem azért bízatott rá az a gyülekezet, hogy Isten és az emberek előtt a maga igazának bizonyosságában pereljen velük. Aki elveszíti bizalmát abban a gyülekezetben, amelybe Isten őt helyezte, mielőtt panaszt emelne ellene, vizsgálja meg önmagát: vajon nem a saját elvárásait akarja-e Isten összetörni? S ha beigazolódik, hogy így áll a helyzet, akkor adjon hálát Istennek, amiért megengedte, hogy ilyen megpróbáltatásba keveredjék. Ám ha arról győződik meg, hogy másként áll a helyzet, akkor is óvakodjék attól, hogy Isten gyülekezetének vádlójává legyen; inkább a saját hitetlensége miatt panaszkodjék; könyörögjön, hogy Isten adja meg neki tulajdon fogyatkozásainak és különleges bűneinek felismerését; imádkozzék, nehogy őt kárhoztassa Isten a testvérei miatt; saját vétkének felismerésében járjon közben a testvéreiért; tegye a dolgát és adjon Istennek hálát."
- Dietrich Bonhoeffer - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-08 22:42:28, vasárnap
|
| |
| |
,,Isten gyűlöli az ábrándozást, mert gőgössé és követelőzővé teszi az embert. Aki álomképet alkot magának arról, hogy egy közösségnek milyennek kell lennie, az elvárja Istentől, a másik embertől és önnönmagától is, hogy álma valóra váljék. Az ilyen ember a maga elvárásaival csatlakozik a keresztyének közösségéhez, maga szab törvényt, s aszerint ítéli meg testvéreit, sőt Istent is. Szemrehányóan, örök vádlóként jár-kel a testvérek körében. Úgy tesz, mintha a keresztyén közösség megalkotása az ő feladata volna, s az ő eszményének kellene az emberek között egységet teremtenie. Ami nem a szája íze szerint történik, az neki kudarc. Ha vágyálma szertefoszlik, úgy éli meg, mintha a közösség omlott volna össze. Így száll perbe először testvéreivel, azután Istennel, s végül kétségbeesésében önnönmagával. Mivel Isten előre lerakta közösségünk egyedüli alapját, s Jézus Krisztusban már egy testté forrasztott bennünket össze, nem követelőzve, hanem mint hálás elfogadók lépünk be a többi keresztyénnel való közösségi életbe. Hálát adunk Istennek azért, amit cselekedett velünk. Hálát adunk azért, hogy testvéreket ad nekünk, akik az ő elhívásának, megbocsátásának és ígéretének fényében élnek. Nem azon panaszkodunk, hogy Isten ezt vagy azt megtagadta tőlünk, hanem hálát adunk azért, amit naponként megad. S vajon nem elég-e, amit megadott nekünk: hogy testvéreink vannak, akik bűnben is, bajban is az ő irgalmának áldása alatt élnek velünk együtt? Vajon lehet-e olyan nap egy keresztyén testvériség életében, még a nehéz, bajjal terhes időkben is, hogy Isten ajándéka kevesebb volna ennél a fölfoghatatlanul nagy ajándéknál? Vajon még ahol az életközösséget bűnök és viszályok terhelik, nem testvér-e ott is a vétkező testvér, akivel együtt Krisztus Igéje alatt állok, s vajon nem lesz-e vétke is újra meg újra csak alkalom arra, hogy hálát adjak, amiért ő is, én is az Istennek Jézus Krisztusban kijelentett egyedüli, megbocsátó szeretetében élhetünk? Vajon nem a testvéremben való nagy csalódás órája válik-e így éppen a javamra, hiszen ráébreszt arra, hogy soha egyikünk sem nyerhet életet a maga szavaiból és cselekedeteiből, hanem csakis abból az egy Igéből és abból a nagy Tettből, amely valósággal összeköt minket: a bűnök bocsánatából a Jézus Krisztusban? A keresztyén közösség napvilága ott ragyog fel, ahol az álomképek homálya szertefoszlik."
- Dietrich Bonhoeffer - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-08 22:37:47, vasárnap
|
| |
| |
,,Számtalanszor előfordult, hogy egész keresztyén közösségek fölbomlottak, mert létük egy eszményből táplálkozott. Éppen a komoly keresztyénnel eshet meg igen könnyen, hogy amikor első ízben lép közösségre testvérekkel, már határozott elképzelése van arról, miképp kell a keresztyéneknek együtt élniük, s ezt az elképzelést szeretné megvalósítani. Isten kegyelme azonban nem sokáig engedi, hogy vágyálmokkal áltassuk magunkat. Isten a valódi keresztyén közösség ismeretére akar bennünket elvezetni - ezért kell keservesen csalódnunk a többiekben, általában a keresztyénekben, s ha minden jól megy, saját magunkban is. Isten merő irgalomból nem engedi meg, hogy akár csak hetekig is ábrándok között éljünk, nem engedi, hogy a lelkesítő élmények öröme elbódítson. Mert nem a lelki izgalmak istene ő, hanem az igazság Istene. A keresztyén közösségnek meg kell mérettetnie a csalódásban, a csalódás minden keserűségében, hogy azzá lehessen, aminek Isten előtt lennie kell, s hitben ragadhassa meg a neki adatott ígéretet. Minél előbb érkezik el a csalódás órája, annál jobb - az egyénnek és a közösségnek egyaránt. Ám az a közösség, amely az ilyen csalódást nem viselné el, amely a pusztulásra ítélt eszményképhez ragaszkodik, máris elveszítette a maradandó keresztyén közösség ígéretét, s előbb-utóbb föl kell bomolnia. A keresztyén közösségbe becsempészett mindennemű emberi ábránd a valódi közösség útjában áll, s össze kell törnie ahhoz, hogy a valódi közösség megmaradjon. Aki a keresztyén közösségről alkotott álmát jobban szereti, mint magát ezt a közösséget, az minden őszinteség, komolyság és odaadás mellett is csak a keresztyén közösség elrontója lesz."
- Dietrich Bonhoeffer - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-08 22:33:15, vasárnap
|
| |
| |
"Csakis Jézus Krisztus által vagyunk testvérei egymásnak. Én magam azáltal vagyok felebarátom testvére, amit Jézus Krisztus elvégzett értem és bennem; felebarátom azáltal lett testvéremmé, amit Jézus Krisztus elvégzett érte és benne... Krisztus közösségében nem azért testvér a másik, mert kegyes lélek, mert őszinte szívvel, testvéri lelkülettel közeledik hozzám, hanem azért testvér, mert Krisztus megváltotta, bűnét megbocsátotta, hitre és örök életre elhívta. Amilyenek önmagunkban vagyunk - legyünk bármilyen mély érzésűek, bármilyen jámborak -, nem vethet alapot közösségünknek; testvériségünk csak azon alapulhat, amik Krisztusra nézve és neki köszönhetően vagyunk. Közösségünk csak abban áll, amit Krisztus vitt véghez mindkettőnkkel; s ez nemcsak közösségünk alapítására igaz - mintha idő jártával e közösség még valamivel gyarapodhatnék -, hanem a jövőben is, mindörökre igaz. Felebarátommal csak Jézus Krisztus által van és lesz mindig is közösségem. Minél hitelesebb, minél mélyebb a közösségünk, annál jobban háttérbe szorul közöttünk minden más, annál elevenebben ragyog közöttünk egyes-egyedül Jézus Krisztus és amit ő véghezvitt. Csak Krisztus által tartozunk egymáshoz, ám Krisztus által csakugyan egymáshoz tartozunk mindenestül és mindörökre.
Óvakodjunk hát attól, hogy zavaros érzésekkel valami többre vágyódjunk! Aki többet akar, mint amit Krisztus létrehozott közöttünk, az nem keresztyén testvériségre vágyik. Az ilyen ember különleges társasági élményekre vágyik, melyek nem adattak meg neki másutt; zavaros, tisztátalan vágyakat hoz magával a keresztyén közösségbe. Ezen a ponton fenyegeti a keresztyén testvériséget legtöbbször már a kezdet kezdetén a legnagyobb veszély, a szívig ható mérgezés: hogy a keresztyén testvériséget összetévesztjük a vágyaink festette jámbor közösséggel, s a keresztyén testvériség Lélek szerinti valóságát összekeverjük a jámbor lelkek természet szerinti vágyakozásával a társakkal élt közösség után. A keresztyén közösségben minden azon múlik, hogy az első perctől fogva világos legyen egyrészt: hogy a keresztyén testvériség nem eszménykép, hanem isteni valóság; másrészt: hogy a keresztyén testvériség nem pszichikus, hanem pneumatikus valóság."
- Dietrich Bonhoeffer - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-08 22:29:36, vasárnap
|
| |
| |
"Amikor Isten megkönyörült rajtunk, amikor Jézus Krisztust mint testvérünket jelentette ki előttünk, amikor szeretetével megnyerte magának a szívünket - akkor kezdett minket a testvéri szeretetre oktatni. Amikor irgalmasságot mutatott irántunk, egyszersmind megtanított a testvéreink iránti irgalmasságra. Amikor ítélet helyett megbocsátásra méltatott, akkor egyszersmind késszé tette arra, hogy testvéreinknek megbocsássunk. Amit Isten mivelünk cselekedett, azzal tartozunk immár mi magunk is a testvéreinknek. Minél többet kaptunk, annál többet adhatunk, s nyilvánvaló, hogy minél szegényebb bennünk a testvéri szeretet, annál kevésbé élünk Isten irgalmasságából és szeretetéből."
- Dietrich Bonhoeffer - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-08 22:25:11, vasárnap
|
| |
| |
"Mindegyikünknek megvan a maga Siralom völgye. A völgy egyeseknek sekély. Másoknak olyan mély, mintha nem lenne belőle kiút. A saját völgyeim nem különlegesek... csupán olyan völgyek, amelyeken én mentem keresztül. Mit teszünk, amikor a fájdalom rátelepszik az eltervezett gyönyörű ösvényre?
Az emberek különböző módon fogadják a fájdalmat. Sok általam ismert asszony úgy fojtja el fájdalmát, hogy tagadja annak létét vagy élvezetekkel (alkohol, kábítószerek, vásárlás, szerelmes regények, televízió és még sorolhatnám) némítja el. Mások úgy próbálják elűzni, hogy állandóan arról beszélnek. Egyik módszer sem hozza el a kívánt szabadulást, és Istent sem dicsőíti.
Isten más választ ad a fájdalomra. Válaszát a Zsoltárok Könyvében találjuk meg... Isten bebizonyította nekem, hogy fájdalmamban áldást akar adni."
- Linda Dillow - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-08 22:22:27, vasárnap
|
| |
| |
"Felismertem: azzal, hogy végigszáguldok az életen, bizonyos mértékig leértékelem a körülöttem levőket és az engem érő élményeket nem igazán értékelve, milyen fontosak és jelentősek ezek az életem számára abban a pillanatban; nem vállalva a felelősséget, hogy becsesnek tekintsem ezeket az Istentől rám bízott ajándékokat, és jól bánjak velük. Ahelyett, hogy tárt karokkal fogadtam volna a kiváltságot, hogy áldás lehetek a férjem, a gyerekeim, a barátaim és mások számára, szép csöndben azt közöltem velük: szeretném, ha megváltoznának és felgyorsulnának, sürgősen valaki mássá alakulnának át; valaki olyanná, aki jobban megfelel annak, amit én szeretnék, amire szükségem van; szeretném, ha előresietnének egy olyan helyre, ahol boldogabbá tennének, mint most vagyok.
Ez voltam én. Mindig előretekintve a következő pillanatra, a jövő hónapra, a következő eseményre, alig hagyva lehetőséget magamnak arra, hogy teljes mértékben és örömmel részt vegyek abban, ami éppen aznap várt rám.
És ahogy az utolsó falatot is lenyeltem a desszertből azon a találkán, amely életem egyik legdöbbenetesebb felismeréséhez vezetett, rájöttem, hogy ennek az érzésnek neve is van: elégedetlenségnek hívják. Felbukkan a te ajtód előtt is, akárcsak nálam; alig várja, hogy beléphessen, és kényelembe helyezze magát. Ám ahelyett, hogy elvétve, rövid látogatásokra érkezne, ez az utálatos betolakodó nem hajlandó távozni, szétpakolja a cuccait mindenfelé, még olyan zugokba is, amelyekről azt hitted, hogy bezártad előtte. Eljön. Nálad időzik. Megfoszt az éveidtől. Aztán mire észbe kapsz, már el is szalasztottad az út örömeit, a nehézségek leküzdéséből eredő növekedést, az emlékteremtés édes, élvezetes élményét.
Merengésemből felocsúdva lepillantottam a tányéromra. Már nem maradt több falat. Csak egy kis csokiöntet körben, és pár sütimorzsa, icipici tejszínhab pöttyökkel. Új elszántsággal kapartam össze mindet, hogy semmit ki ne hagyjak ebből a fenséges ízélményből. Mmmmm! Megérte a fáradságos munkát. Ugyanolyan finom volt, mint a legelső falat.
Örülök, hogy semmit nem hagytam a tányéromon.
Megfogadtam, hogy többet semmit nem hagyok ki az életemből."
- Priscilla Shirer - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-08 22:19:59, vasárnap
|
| |
| |
"Ahogy azt előre láttam, megint megvertek. Az ágyban zokogva Isten kezébe helyeztem az életem. Még akkor sem kételkedtem az ő szeretetében. Ösztönösen tudtam, hogy gondot visel rám, és hamarosan ki fog szabadítani engem ebből a pokolból. Mindig is hittem, hogy nem rak rám nagyobb terhet, mint amit képes vagyok elhordozni. Enyhíteni tudja a próbát azáltal, hogy elviselhetővé csökkenti a szenvedést. Még a verések is kevésbé fájtak, amikor eszembe jutott, hogy Isten velem van. De ezen az éjszakán mégis kétségbeestem. Uram, tudom, hogy szeretsz engem, de ez túl sok! El tudnál vinni engem innen? Kérlek!"
- Doris Van Stone - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-08 22:18:34, vasárnap
|
| |
| |
"Uram, bárcsak lenne valahol egy nyugodt hely, ahol eltölthetném az éjszakát!"
- Doris Van Stone - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 28
|
|
|
|
2018. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
293 db bejegyzés |
| e év: |
6903 db bejegyzés |
| Összes: |
35932 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4173
- e Hét: 10419
- e Hónap: 39731
- e Év: 227533
|
|
|
Offline
