|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2018-05-16 18:08:55, szerda
|
| |
| |
Lényegtelen János
Az Út Vége
A lét emlékeit
A múlt szikláiba vájjuk.
S bukott angyalok
Vigyázzák álmunk.
Nincs időnk,
Elfogy az út,
A szakadék felé
Taszít a múlt.
Zuhanunk, húz a mély,
Nem látjuk már a célt.
Elengedve az élet kötelékét
Várjuk a lelki békét.
Mit igaznak hittünk,
Álom volt csupán.
Minden, miért küzdöttünk,
Semmivé vált.
Csupasz lélekkel állunk,
És a számadásra várunk.
A mérleg nyelve billen,
Visszaút már nincsen.
Zuhanás, különös ragyogás.
Vakító fény, szemvillanás.
Zuhanunk, hív a mély.
Elnyel minket a sötét.
Keressük a fényt,
Egy új reményt.
De csalódnunk kell,
Minket a sötét nyel el.
Forrása: Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2018. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
390 db bejegyzés |
| e év: |
4440 db bejegyzés |
| Összes: |
50420 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 60
- e Hét: 3496
- e Hónap: 14510
- e Év: 120654
|
|
|
Offline
