2018-05-29 21:04:22, kedd
|
|
|
Sorbaállással kezdődött az indulás.
Mi, az utolsó sorban menve
virággal a kezünkben,
ájtatos énekkel biztattuk magunk,
mintha ünnep lenne, tovább, tovább.
Nincs megállás, nincs maradás,
csak együtt menés és dalolás,
mert így kívánta
a szokássá fonnyadt hagyomány.
A vonuló csoport mégis szétbomlott.
Nem volt sem sírás, sem könnyhullás.
Kiesett kezünkből a hervadó virág.
Földre hullott, ott hagytuk.
Rátapostunk, mert azt sem tudtuk,
a csokorba kötve kinek és mit szimbolizál.
Véget ért a közös dalolás és lépésünkkel elkezdődött
a várva várt távozás.
Itt nincs tovább maradás, amúgy sem
tudjuk, holnap mi vár ránk.
Nincs többé biztatás, sem bölcs sem jó tanács.
Nincs első és utolsó sor,
nincs, aki dirigál, nincs aki kiabál,
ki áldást osszon ránk.
Áhitat nélkül, kezünket lógatva,
mosolygós, cinikus pofával
előre nézve megyünk tovább,
mint aki jó úton jár.
Ki tudja meddig és ki tudja hová,
mi csak baktatunk,
ahogy az ének korábban arra biztatott
tovább, tovább, csak tovább,
mert vissza nem jövünk soha már.
Álmok nélkül boldogan
semmit se keresve, semmit se siratva,
búcsú nélkül, az élet balján haladunk tovább.
Nem lettünk többé vén diák.
De egyikünk, hirtelen felkiált: Komám, eltévedtünk!
Nagy ez a sötétség!
A harsány kiáltásra nem állunk meg,
csak megyünk tovább.
New York
2018. május
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|