|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2018-05-30 10:56:00, szerda
|
| |
| |
Vendégségben egy századosnál (ApCsel 10 r.)
Pogány százados vágyik üdvösségre.
Hívatja Pétert, Izráel fiát.
Együtt értik meg: Krisztus által Isten
minden nemzetnek üdvösséget szánt!
Siklós József |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-30 10:51:19, szerda
|
| |
| |
Találkozás (ApCsel 9,1-22)
Ádáz gyűlölettel Damaskus felé tart.
- Mért üldözöl, Saul? - S már foglya a Fénynek.
- Én vagyok Krisztus, akit üldözöl!
S a porból már - Pál apostol éled.
Siklós József |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-30 09:09:24, szerda
|
| |
| |
Itt mérd le emberségedet...
(Verses riport a dunaalmási református
gyermekgyógyintézetről)
E házról írni gyenge és
kevés a szó, a toll.
Itt vívódik s ölelkezik
a menny és a pokol.
*
Itt száztíz gyermek létezik,
hogy él, nem mondhatom.
Sorsuk felett együtt lebeg
ítélet s irgalom.
Száztíz gyerek! (vízfejűek,
bénák, némák, vakok)
hajbókol, nyáladzik, sikong,
s mint a majom, vakog.
Van, aki ha füvet talál,
nekiesik a legel,
majd könyékig torkába nyúl
és így böfögi fel
amit evett, s kérődzik is
kisborjúként szegény.
Hogy torkába ne nyúlhasson,
béklyó van a kezén.
Van, akinek végtagjait
ketrec-rácshoz kötik,
mert lerágja saját húsát.
Így marad évekig.
A másiknak szeme helyén
nincs szem. Örökre vak.
Kis ketrec a tanyája egy
húszéves fiúnak.
Ott fekszik, mint egy göngyöleg
s onnan ki nem kerül:
keze-lába béna. Soha
fel nem áll, fel nem ül.
Van, aki sugárfertőzéstől
lett vak, magzat-korán.
Fonnyadt lombú csemeteként
szárad egy kisleány.
*
Napjában négyszer pelenkázzák
őket, s ez sem elég.
A kínos tisztaság felett is
úr lesz az ürülék.
A mosodába is benéztem
egy pillanatra csak:
mint vágóhídi bélüzemben,
lökött vissza a szag
s a nehéz gőz. Nagy gépek és
kezek dolgoztak ott.
Hogyan bírnak az asszonyok
itt ki egy műszakot?
Hát még a "vécéző" szobák?!
Padok köröskörül
s likjaikon egy-egy szegény
félhülye gyermek ül,
várnak báván, türelmesen,
míg kiürül belük,
s ha eljött a könnyebbülés,
ez napi örömük.
*
Mit mondjak még?... Szülő sehol,
s ha van, se jön ide,
jobb távolabb. Ha jön, ha lát,
megszakadna szíve,
(mely tán most a megnyugtató
halálhírért remeg?)
Apátlanul, anyátlanul
teng ez a sok gyerek.
Nekem is nehéz a szívem.
Úgy sajgok, mint a seb.
Öt gyermekem van. Épek és
szép egészségesek.
De hát ezek? ... Mért lettek ők?
sorsukban mi a jó?
Tán irgalmasabb volna egy
végső injekció?
(Hiszen egy őrült hatalom
milliókat megölt,
kiktől, ha élnek, igazabb
és szebb lenne a föld)
Mi ez a pár száz (vagy ezer)
roncs, idétlen gyerek,
kikből nem lesznek soha már
épkézláb emberek?...
A látvány már istentelen,
vad indulatba hoz
s pogánykodó szemem előtt
felrévül Tajgetosz.
*
De látnom kellett: életük
mégsem reménytelen.
Hozzám jött egy s a szeme kért:
- simogasd meg fejem.
Apjának hitt? Szagolgatta
a nyakkendőm, kezem,
s hogy simogattam, felvirult
arcán az értelem.
Fényes tükörként ragyogott
szeme, a néma kút,
látszott, hogy bármily nyomorult,
mégis: örülni tud!
Örömre szomjas, s csöppnyi kis
szeretet már elég,
hogy tündököljön benne is
szépségével az ég.
Egy simogatás, kézfogás,
játék, alma, csoki,
új ruha, - vagy ha látogatni
érkezik valaki,
úgy mosolyog, ragyog a sok
gyámoltalan gyerek,
hogy meghatottan hirdetem:
van, miért éljenek!
Van értelme az életüknek,
bár mind csupa selejt:
talán az, hogy sorsuk felett
legyen, ki könnyet ejt,
vagy döbbenj rá, hogy itt lehetnél
te is, vagy gyermeked,
hogy érezz értük felelős
szülő-szeretetet,
s keresd fel őket, leld meg a
szívükhöz az utat
és édesítsd meg legalább
egyetlen napjukat.
*
Ne küszködjék magára hagyva
néhány fehér ruhás
angyali nő. A mosolyuktól
lesz otthonná e ház.
A kezük nyomán patyolat-
tiszták ágyak, szobák,
csókkal csitítják, aki sír,
sohasem mostohák.
Szelíden vigyáznak gáttalan
ösztöneik felett
s együgyű játékra tanítják,
akiket még lehet.
Életük oltáron elégő
áldozat, s lebegő
illatától lesz derűsebb
s tisztább a levegő.
Ami lever, s mi felemel,
mi rút, s mi égi szép,
megrendítően együtt van itt
a pokol és az ég.
Rázzon fel ez a szeretet,
s e borzalom.
Itt mérd le emberségedet,
Társadalom!
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-30 07:32:33, szerda
|
| |
| |
"Mivel pedig már sok idő telt el, és a hajózás kezdett veszélyessé válni, mert a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette őket: Férfiak, úgy látom, hogy ez a hajózás nemcsak a rakománynak és a hajónak, hanem a mi életünknek is ártalmára és nagy kárára lesz." (ApCsel 27,9-10)
Életed egy elképzelt part, kitűzött cél felé hajózik. Valamit szeretnél elérni. Talán egy jobb állás, családi boldogság, nyugdíj, talán a csendes, zavartalan öregség az az óhajtott part. Miközben ez a cél lebeg a szemed előtt, Isten, aki jól látja életed útját, és szeret, figyelmeztetést küld, föleszméltet. Akadályok, nehézségek lépnek föl, szembe fúj a szél, sok bajjal, vesződéssel zajlik életed.
Mivel már sok idő telt el így az életedből, most az Ige által azt üzeni: ez a hajózás egyre veszedelmesebb, keresd inkább, amíg lehet, a menedéket nyújtó biztos révet. Ne gondold, ha közben csalóka déli szél kezd lengedezni, és enyhülni látszik a szorongató helyzet, hogy most már uralod a helyzetet, és úgyis eléred választott célodat. Meglásd, váratlanul, hirtelen lecsap a viharos szél, megindul az ár, s te mindenestől a habok martalékává leszel. Az ár elsodor, a vesztedbe rohansz, elnyel a kárhozat örvénye.
A KERESZT TITKA * Jézus halála arról beszél nekünk, hogy senkinek az élete nem érhet révbe, senki sem törhet át a halál mélységein, csak az ő karjai között. Messze ragyog, és fennen hirdeti a nagy intő jel, a golgotai kereszt, hogy bár halálos veszélyekkel teljes az élet, van egy megtartó, biztos menedék. Oda menekülj!
* Az Úr nélkül hiába minden erőfeszítés - Jn 21,1-14
Szikszai Béni |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-30 07:15:25, szerda
|
| |
| |
Az imádkozó Pap
"Mindenha él, hogy esedezzék érettük..." Zsidókhoz írt levél 7,25
A Zsidókhoz írt levél az Újszövetség világosságában magyarázza az ószövetségi szertartásokat. A papnak, aki áldozott, áldozati vérrel kellett bemennie a szentélybe, illetve az oltárról vett tűzzel és tömjénnel, hogy azt az illatszerfüstölő oltáron meggyújtsa. Mialatt az oltárról felszálló füst betöltötte a szentélyt, a főpap meghajolt Isten előtt, hogy esedezzék. Ezt teszi Jézus a mennyben Atyja trónja előtt. Imádkozik. Állandóan esedezik azokért, akiket az Atya Neki adott, hogy részesüljenek abban az üdvösségben, melyet Ő elkészített. Azt olvassuk, hogy mindenkor könyörög értük. Azaz még akkor is imádkozik, amikor azok nem is tudnak imádkozni, vagy ha a lélek elszunnyadt, úgyhogy nincs többé gondolatunk, ha nem találunk szavakat, hogy beszéljünk. Fohászkodik, ha mi nem merünk többé imádkozni. Ő könyörög, valahányszor mi már nem merjük kezünket összekulcsolni, és szemünket behunyni. Ő imádkozik, amikor mi képtelenek vagyunk rá, mert súlyosan vétkeztünk. Mindig van Szószólónk a mennyben, aki azért imádkozik, mert értünk áldoztatott. János azt írja levelében: "Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is" (1Jn 2,1.2).
D. Rietdijk |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2018. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
358 db bejegyzés |
| e év: |
6903 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 8234
- e Hét: 19945
- e Hónap: 49257
- e Év: 237059
|
|
|
Offline
