|
2018-06-13 17:27:34, szerda
|
| |
| |
Papp Gyula
Gyülekeztek a hívek
és (persze) az ilyenek is, mint én,
a szeretet ünnepén.
Lelkünk szeretetre hangol,
vártam
az Úr majd hozzánk hajol.
Merengtem
valami leltár készítésén,
mit nem tettem az idén?
Ehelyett felrémlett,
mennyit temettem,
kiket elragadott a halál.
Feleségem, nagybátyám
és keresztanyám.
A templomban ültem.
Vártam,
hogy kezdődjék
az Istentisztelet.
Egyre inkább átjárt a hideg.
Gondoltam, kitárom a lelkem.
Magához ölel majd az Isten,
mint vizet a szivacs,
felszívok valami ihletet,
és majd engem is átitat,
ahogy áthömpölyög
fölöttem az áhítat.
Ehelyett sugallat gyanánt,
valami teljesen mást...
hogy rosszul van elrendezve a világ.
Elmondom azt is, hogy azért,
mert rendező elve
a valamit valamiért.
Azt hiszem perverz gondolat,
pont Igét hirdetett a pap.
Tanácstalanná váltam,
és vártam
a karácsonyi hideg éjszakát
és a Megváltó szavát.
Forrása: Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
Offline
