|
1/8 oldal
|
Bejegyzések száma: 71
|
|
|
|
2018-06-16 17:42:24, szombat
|
|
|
Kun Magdolna
Csak azok az emlékek fénylenek
örökélénkségben,
melyeknek nem hagyunk időt arra,
hogy színtelenné tegye őket
az idő homálya,
ezért sose bánjuk azt, ha valami
idő előtt véget ér,
mert mindig a befejezetlen
történetnek van,
bűbájos tündérmesékbe illő
álomszép varázsa.
|
|
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
2018-06-16 17:40:31, szombat
|
|
|
Kun Magdolna
Csak szavak maradtak belőled,
s néhány elsóhajtott gondolat,
mit csókok őriznek, csókok vigyáznak
a nyarakba virágzó park fái alatt.
Csak néhány lopott ölelés maradt,
s azok a távolba ernyedő kezek,
amik letörölték fáradt homlokomról
a verítéket gyöngyöző időéveket.
Csak sistergő vágy maradt lépteid után,
hamuba porladt halkult szívnyomok,
miket mély sebbel vérzett könnyeim éle
és sáros iszappá áztatott.
|
|
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
2018-06-16 17:38:39, szombat
|
|
|
Kun Magdolna :
Azon a nyáron rózsák nyíltak
utcákon és tereken,
azon a nyáron enyém volt
a legboldogabb szerelem.
Enyém volt a szív,
mely áldott, ölelt, szeretett,
mindaddig míg le nem hulltak
a sárgult őszi levelek.
Mikor tél lett, jéggé dermedt
minden egyes rózsatő,
s nem maradt csak szép emlék,
az-az örök nyári szerető.
|
|
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
2018-06-16 17:35:36, szombat
|
|
|
Kun Magdolna :
Mikor ágyam köré kúsznak
az éjszakai árnyak,
s az égen lámpásként világlanak
a neonfényű csillagok,
ráhajtom párnámra fejem,
s mint egy magára hagyott árva
arra gondolok,
vajon miért nincs a két világnak
olyan összekötő hídja,
amelyen át rohanhatnánk
a fényes túloldalra,
akkor, ha a bennünket felemésztő
elkönnyezett hiányérzet,
szívünk minden ép részét már
szilánkokká zúzta.
|
|
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
2018-06-16 17:28:20, szombat
|
|
|
Kun Magdolna
Hideg a szív,
hideg az ágy,
hideg az élet,
ha nincs olyan társ,
kihez odabújhatnánk
egy szelíd ölelésre.
Ki ölében ringatna,
szép szóval becézne,
ha átázott párnánkon
megcsillan olykor,
kicsordult könnyeink
tükörfényű éke.
|
|
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
2018-06-16 17:25:47, szombat
|
|
|
Kun Magdolna :
Havas lett a régi vár, az út, a fák, a táj,
mindent-mindent belepett, mit kibontott a nyár.
Most fehér lepel ringatja az emlékpadokat,
melyekre a ködpihék könnyként hullanak...
Félek nagyon tél, hisz tőled mindig fázom,
hiába öltöm magamra bélelt nagykabátom,
már nem melegíti át, fagyott szívem zugát,
amelyre a jégcsepp pára ráálmodta magát.
Nem tudom jön-e még csalogányos tavasz,
amiből a madárhangok nyarat olvasztanak,
ami úgy perzseli meg hókristályos lelkem,
hogy égető tűzlángja nyarat ébreszt bennem.
De hiszem hogy úgy lesz, mint ahogyan mindig,
a friss tavaszi szelek majd hóvirággal hintik
az olvadó földrétegek kemény rög-porát,
hogy újra virágzóvá váljon ez a vén deres világ.
|
|
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
2018-06-16 17:19:48, szombat
|
|
|
Kun Magdolna
A legnagyobb bizalom
talán az lehet,
mikor embertenyérbe helyezed
védtelen szívedet,
mikor bízván hiszed azt,
kit szeretni vélsz,
olyan biztonsággal járó
otthon-menedék,
ahová akkor is hazatérsz,
ha kénköves tűz hamvassza
lépted erejét.
A legnagyobb fájdalom
talán az lehet,
mikor betűk formájában
búcsút intenek,
mikor úgy dobnak el,
mint egy színehagyott rongyot,
melynek könnyező szélein
sírásnyom hagy foltot.
|
|
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 2. |
|
|
|
|
|
2018-06-16 16:55:30, szombat
|
|
|
Kun Magdolna
Vigyázd csillagom,
hisz az még ott ragyog,
ahol a többi ékes-fényes,
már halványan lobog,
mert az én messzi lángom,
oly nagy hévvel ég,
hogy vulkántűzzé forrja
az érzés melegét.
Tudom,
számtalan csillag van,
mely túlontúlra fénylik,
de csak az én sugaram ér el
szíved közepéig.
|
|
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
2018-06-16 16:53:49, szombat
|
|
|
Kun Magdolna
Gyere fuss velem játsszuk azt, hogy élünk.
Játsszuk hogy minden percet önmagáért féltünk.
S ha tudatunk megérzi, mily csodás dolog merni,
nem lesz soha semmi, mi el fogja ezt venni.
Reggel, ha bódító csókodtól vágyódva ébredek,
s két szemed tükre is könnycseppet rejteget,
akkor tudom miért van a határtalan szeretet;
miért ad a szerelmed napról napra szebbeket..
Mikor gyűrött lepedőnkön ott látszik az élet,
s izzadt testünk nyomában ezer illat éget,
érzem- megfásult szívem még ezer tettre képes;
hisz, ha mámorral dobban, nem lesz olyan vétek,
mi elvehetne tőlem addig amíg élek.
|
|
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
1/8 oldal
|
Bejegyzések száma: 71
|
|
|
|
2018. Június
| | |
|
|
ma: |
10 db bejegyzés |
e hónap: |
672 db bejegyzés |
e év: |
5306 db bejegyzés |
Összes: |
34510 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 1090
- e Hét: 3902
- e Hónap: 20583
- e Év: 129227
|
|
|