|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 36
|
|
|
|
|
|
2018-06-24 14:55:38, vasárnap
|
| |
| |
Nézd a fákat kedves,
mind, egy külön élet,
hűvös lombjuk között
pici madárfészkek,
melyek úgy ringanak
a hajladozó ágon,
mint vízharmat cseppje
a kizsendült fűszálon.
Halkan lépkedj, nagyon halkan,
mókus szalad az árnyoldalban,
jaj, de fürge, apró lába,
sosem érnénk a nyomába,
pedig milyen szép és jó is lenne,
ha nem félne a közelembe.
Gyere fussunk, ott egy pázsit,
közte színes pipacs látszik,
melynek szirmán eső nyoma
s benne, ázott virágpora.
Mennyi ledér kis pillangó,
kecses szárnyú, táncot ropó,
szivárványon átmosolygó,
nyáralkonynak csókot adó.
Hajoljunk le mind a ketten,
látod még a szél sem rebben,
eltűntek a bús-fellegek
s így lett a nap újra kerek.
Hallgassunk hát lágy muzsikát,
a természet szívdallamát,
melynek tiszta-vizű forrás álma,
tündérkertek palotája
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-24 14:50:20, vasárnap
|
| |
| |
Kun Magdolna
Sok éven át nem tudtam, milyen a szerelem.
Milyen, ha a félénk kezek, megérintik egymást.
S milyen, mikor testünk a távolból is átélheti,
Az elcsókolt vágyéjszakák kék lepedő álmát.
Valahogy mindig elkerült az-az ismeretlen érzés,
Mely égig tud emelni, és szélszárnyakat adhat.
Sosem hittem, hogy van olyan különös szívritmus,
Melynek lüktető dallama másik szívre hallgat.
Sokszor néztem sötét éjben egy tündöklő csillagot,
Ahogy merészen megbújt a sápadt holdfény alatt.
S ilyenkor arra gondoltam, talán így kell szeretni.
Hűen őrködni ott is, hol csak álmodozni szabad.
Már megismertem az égi csodák ritka tüneményeit.
Az életre késztető ébredések apró mozdulatait.
Azokat a gondolatokhoz simuló időtlen perceket,
Mit akkor érzünk igazán, ha szeretünk valakit.
Elfutnak a szálló évek, és mindig lesznek emberek,
Kiknek lelkében sosem égnek fellobbanó tüzek,
Hiába keresik sok-sok éven át azt a kék madarat,
Csak távoli képzelet marad, hogy ilyen érzés lehet.
Én már boldogan fogok indulni a leghosszabb útra.
Nekem már odaát is szólni fog a kék madár hangja,
Mert, aki egyszer meghallotta földöntúli énekét,
Az ott az égben is örökké azt a szép muzsikát hallja.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-24 14:47:57, vasárnap
|
| |
| |
Kun Magdolna
Föld porából emeltél fel, hogy én is legyek valaki.
S tudjam, szeretni is lehet, ezt a satuba zárt lelket,
Mit minden szálló homokszemcse tűzként égetett,
Mikor a rátaposó lábak nyomán néha könnyet ejtett.
Mit láttál meg akkor bennem, magam sem tudom,
Hisz nem látszódott fény sem, kérges felszínemen.
Talán azt vetted észre, ami ott bensőmben rejtőzött,
Csak életvágya sosem látszott a homoktengerekben.
Sok-sok bakancs zúzott, tépett a hosszú évek alatt.
S a fájdalmas vágás sebhelyét senki meg nem látta,
Mert nem volt ennek az elhagyott útszéli gyomnak,
Sem gondozó kertésze, sem pedig hűséges gazdája.
Lassan tokot vontam magam köré. Látszólagos viaszt,
Miről hittem megvéd majd minden jeges szélvihartól,
De hiába emeltem magam mellé védelempajzsokat,
Ugyanolyan vesztes maradt a kudarcba fúlt harctól.
De te jöttél. Felemeltél. Új célt adtak reményszavaid.
Olyan bátorságra késztettél a sok-sok szenvedés után,
Hogy úgy éreztem, sosem lehet többé olyan akadály,
Mit érted, értem s kettőnk szerelméért, át ne ugranám.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-24 14:43:57, vasárnap
|
| |
| |
Tudod, szemed a tükröm. Az az én gyönyöröm.
Bármikor belenézek, csak szépet látok benne.
Olyan édes fahéjillatú szerelmes mámort rejt,
Melynek láthatatlan erejétől megtisztul az elme.
Mennyi vágy teli szenvedélyt takar pilláid éjszíne
S mennyi apró csillag fénylik némán körülötte.
Mennyi igéző ábrándok valóságképei látszódnak,
Hogyha kezem féltőn belesimul forró tenyeredbe.
Könnyeim pergő cseppjeire igazgyöngyöt fűzöl,
Mitől szebben csillog, mint a legragyogóbb ékszer,
Mert, ha szemembe nézel minden-minden más lesz,
A fagyott föld is tavaszt ébreszt szíved melegével.
Tükröm leszel mindörökre. Lélekben nyílt kristály.
Élettől viruló áldás, mikor hozzád fohászkodom.
Sejtelmesen tündöklő meg-megújuló pillanatvarázs,
Mikor ölelésre tárt karjaimat nyakad köré fonom.
Érzéssel vigyázlak. Varázslatos mesévé álmodlak.
Értékálló hűség leszel, miben szeretet lesz lényed.
Cserébe csak arra kérlek soha, de soha, ne feledd el,
Nincs és nem lesz más ember, ki így szeretne téged.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-24 14:32:21, vasárnap
|
| |
| |
Ma esőt sír a felhős ég.Könnyét szórja rád!
Besározza cseppjeivel a fehér hó nyomát.
Könnyű tested eláztatja a kiásott gödörben,
S elrabolja legszebb álmod- a tavasz illatát.
Ma úgy érzem, veled száll súlytalan lelkem.
Régi házunk kertjét is mély csend járja át.
Nem él már ott semmi, amit valaha szerettél.
Fagyott ágon nem hajtanak lila orgonák.
Rózsaszirmot szórnék törékeny kis testedre,
Hogy ne fázz, míg nem jön a nyári virulás.
S ha majd tikkasztó hőségben zöldül az élet,
Hűs szélként simítanám szíved ritmusát.
Ne félj mama a sötétségtől, fogom én a kezed.
Úgy vigyázok rád, mint te, annak idején,
Mikor mindennél jobban félve hozzád bújtam,
Míg csillagjait ragyogtatta a hideg téli éj.
Nem tudom, most hol jársz, azt sem, milyen ott.
Várnak-e rád fények és vár-e rád nagyapám.
Körbevesznek-e régi barátok, kedves rokonok,
Vagy egyedül kell lépdelned az égi lajtorján.
Megyek én is nem sokára. Várjál rám mama.
Viszek színes sugarat, mit összegyűjtök neked.
És szívkoszorúba fonom az összes réti pipacsot,
Hogy újra gyönyörködjem szépségében veled.
Még gondolkozom azon, mit szerettél nagyon.
Felidézem a feledésbe merült homályos képet,
S ha megtalálom közöttük a legélénkebbet,
Kincsként viszem el, mint legszebbik emléket.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-24 14:14:30, vasárnap
|
| |
| |
Már nem tudom nyári szél borzolta-e hajad,
Vagy ősz ölelte arcod, mikor felfénylett az ég,
Csak azt tudom a könny szemeimbe szaladt,
Ahogy két kezedbe simult egy fehér női kéz.
Kacagásod hallottam. Pár sejtelmes suttogást,
Mit a göndör fürtű hajszálakba belecsókoltál.
S én elhitettem magammal, nem fáj a csalódás,
Pedig már akkor is égetett a szívfájó dobbanás.
Integettem neked, mintha mi sem történt volna,
Mintha nem éltünk volna át boldog perceket,
És hamis mosolyba gyűrtem a fájó emlékeket,
Hogy ne lásd soha rajtam, mitől szenvedek.
Te visszanéztél rám, és én visszanéztem rád,
Szemünk fényén ott perzselt a jól eltitkolt vágy.
Mert hiába játszottuk egymás előtt a derűs életet,
Mindketten elsirattuk a szárnyra kelt szerelmet.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-24 14:03:25, vasárnap
|
| |
| |
Egyszer találkozom veled az ezüstfolyó partján,
Ahol a forgó föld s a kéklő ég egymáshoz simul
S ahol a könnyű lenge nyári szél mindent elmesél
Mit a szív titokként őriz magában kimondatlanul.
Kis bárkánkat elringatják a nyugodttá vált habok,
Melyeknek fehér fodraira libben az alvó napsugár
S míg vágyainkat vigyázzák a felderengő hajnalok,
Mi fénycsillagként álmodunk a félhold bársonyán.
Mikor reggel felkelünk, egy szép szigethez érünk,
Ahol szelíd arcú érzések és gondolatok laknak,
S hol nincs senki, aki sejthetné, milyenek a könnyek,
Mert ott minden érző lélek a szív szavára hallgat.
Meglátod milyen boldog lesz minden egyes percünk,
Mert nem látszódik rajtunk már az évek nyomora
És nem kell félnünk többé a gyorsan tűnő időtől,
Hisz ez a hely marad a halhatatlanság örök otthona.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-24 13:50:54, vasárnap
|
| |
| |
Nekem, csak egy kérésem lenne,
egyetlenegy Anya nyisd ki újra,
azt a vetemedett fakaput,
mely a halál zárt ajtaja.
Én nem tudom, miért van,
hogy mennék-mennék haza,
oda, hol régi kötényillatod
a gyermekkor otthona.
Én, csak azt tudom, nagyon,
csak azt az egyet Anya,
hogy nélküled olyan vagyok,
mint egy kóbor, éhes kutya,
kinek vérző szíve táját,
közöny foga tépi,
mert hiába sírja el
a magány keservét,
nyüszítő hangját
csak a halál érti.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-24 13:41:09, vasárnap
|
| |
| |
Kun Magdolna
Mikor haldokló levelek várják
a véges lombhullást
és télre várva sírnak az egykor
délceg fák,
simíts meg kezeddel egy félig letört ágat,
s éld át vele te is az őszi elmúlást.
Mikor színtelen kép-emlékek lepik
a rozsdásodó avart
és megcsonkított gallyakból áll
a havat hozó világ,
keresd meg lelked tükörképén
azt a magányba fúlt sóhajt,
mely magáénak érzi,
az őszi sorvadást.
Ha már bús-téli érzés lesz az illanó álom
s az egykori nyárvarázs
tovasuhanó,
ne feledd soha, szirmot bont a tavasz,
de az ősz-virágtánca örök hervadó,
melyben kérésznyi életünk is
úgy sodródik el,
mint a széllel szálló lélek,
mikor menni kell,
át az ismeretlen hídon,
hol talán nincs tovább...
Hisz, ami itt marad belőlünk
az sem lehet más,
mint bakancsokkal megtaposott
levélroppanás.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-24 13:27:01, vasárnap
|
| |
| |
Akkor is visszahívlak, ha már elfordultál,
ha szürkeszínre váltott a zöldellő nyár,
ha lágyszó helyett pár kopott mondat jut,
s ha a fény az árnyékon végleg tovafut.
Akkor is szeretlek, ha érezni is fáj, mikor
könnyeimen átsuhan egy csillogó szempár
és hűvös pillantásától megremeg a térdem,
tudva azt, hogy életem nincsen kiért éljem.
Akkor is visszavárlak, ha már senki sem vár,
s ha álmom színes képzete rég tévúton jár.
Mikor remény sem marad, hogy visszatalálj,
egy érted dobbanó szív még ajtódban áll.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 36
|
|
|
|
2018. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
672 db bejegyzés |
| e év: |
5306 db bejegyzés |
| Összes: |
34577 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1052
- e Hét: 11294
- e Hónap: 20678
- e Év: 153232
|
|
|
Offline
