|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 19
|
|
|
|
|
|
2018-06-27 17:52:47, szerda
|
| |
| |
Kun Magdolna
Csak a mama mellett lehettem hős, akkor hihettem,
hogy én lehetek az a rettenthetetlen,
kit az élet, és a sors nem igázhat le,
mert elpusztíthatatlan bennem a lélek ereje.
Hisz ezt az erős lélekerőt az-az asszony adta,
kinek elárvult könnyem szelíd arcát mosta,
s ki éjszakánként, nappalokként úgy vigyázott rám,
mintha én volnék az ütem szívdobogásán.
Mert ez az asszony úgy szeretett engem,
mint ahogy szeretni tud egy érző, igaz ember,
kinek vágyva- vágyott életcélja csupán annyi volt,
hogy ajkamra zárja a boldogság-mosolyt.
Mióta ölelgető égi keze odaátról int,
boldogság-mosoly már ajkaimon sincs,
csak könnyeimnek száma az, mely változatlanul
fakeretes fényképének üvegére hull.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-27 17:52:02, szerda
|
| |
| |
Kun Magdolna
Csak ültél Anyám némán az ajtó figyelve,
mikor kattan a zár, és én mikor lépek be,
hogy fejet hajtsak előtted megszégyenülten,
mert most is, mint mindig későn érkeztem.
Csak ültél némán, s könnyed hullattad,
miközben igazi fájdalmad, visszafojtottad,
hogy meg ne lássam soha szelíd szemedben,
milyen érzés sírni az éji csendekben.
Csak ültél és hűen vártál, reggel, délben, este,
mindegy hogy éj volt, vagy éppen napfelkelte,
te csak vártál anyám, vártál rám rendületlenül,
mint kinek az akarata sohasem gyengül.
Te tudtad, hogy az anyák mind-mind ilyenek,
visszafogják könnyeiket, és nem keseregnek,
nem mutatják fájdalmukat, sem szenvedésüket,
mert szívükben végtelen a gyermek-szeretet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-27 17:51:19, szerda
|
| |
| |
Kun Magdolna
Miért van, ha meglátlak, fejet hajt az idő,
és olyanná válok, mint egy kiskamasz,
ki az első csókot tanulja, az első bókot várja
a virágzó park nyárfáinak lombjai alatt.
Miért van, hogy melletted kortalan az élet,
a legszürkébb nap is színes, árnytalan,
és a legsivárabb mező is aranykalászt hullat,
mikor lépteim, lépted nyomdokában van.
Miért hallom szívverésed égi muzsikának,
mikor szívem ott dobban meg bordáid felett,
s mondd, miért nehezül el mélyemben a tudat,
ha lenge kendőt lobogtatva búcsút integetsz.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-27 17:50:47, szerda
|
| |
| |
A szeretet és a béke külön-külön nem használható.
Nem élhetjük át a szeretet ölelését, amíg lelkünkben
békét nem teremtünk.
Gerald G. Jampolsky
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 6. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-27 17:50:09, szerda
|
| |
| |
Kun Magdolna
Ha végső alkonyba zuhanna a nap,
hol nincs szenvedély sem érzelem-dús vágy,
ringassa álmaim emlékpillanat,
melyben örökök a csókos éjszakák.
Ha csillagport tapos kihunyó lelkem,
és nem simul rá több földi boldogság,
adjon vigaszt majd mindaz a szép bennem,
mi hervadatlanul szívemben tanyáz.
Ha szavam sem ölt már jelmezbál ruhát,
s minden gondolatom sírban csendesül,
szálló sóhajomban nyíljon még virág,
mibe holtvilágom beleszenderül,
mert ahol virág van, élet is akad,
mely porrög hantomon rózsákat fakaszt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-27 17:49:25, szerda
|
| |
| |
Kun Magdolna
Ha majd átlépünk az égbolt felhőkapuján,
s az éjcsillagok átfénylik fekete ruhám,
ölelj magadhoz, és táncolj velem kedves,
érezzem odaát is vágyakozó tested.
Mert én tudom, hogy az a túlontúl világ,
visszhangként zsongja a zene ritmusát,
s mindaddig, míg az, visszhangzással dobban,
időtlenül keringőzöm ölelő karodban.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-27 09:55:31, szerda
|
| |
| |
Kun Magdolna
Hajlékony testem, mint a szélben susogó nád,
Olyan lágyan ringatja álmaid bűvölő varázsát
S olyan féltve vigyázza felcsillanó könnyeid,
Mint szemed kék színének észvesztő vonzását.
Őszbe fordult éveinkre annyi szépség vár még.
Viruló tavaszvirág, vagy jégcseppbe zárt tél,
Hisz amíg szerelmes szíved szívem fölé hajlik,
Addig minden egyes sóhajtás kettőnkről mesél.
Várd velem a forró nyarat mikor újra él a világ
És a bódító csókokat, mitől fiatal lesz lelkünk,
Azt az édes reggeli mosolyt, mely ráolvad ajkadra,
Mikor minden tiltás ellenére fellobban a merszünk.
Éljük hátralévő perceinket fohásznak szánt imaként,
Melyben tűzlángú vágyunk sarkcsillaggá éled,
Mert ha világtalan éjjeleken nem villan fel lámpa,
Az majd fénycsóvaként világítja az éji sötétséget.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-27 09:48:47, szerda
|
| |
| |
Ez az Újév, áldás hozzon minden szegény házra.
S meghitt békességet, ott is ahol nincs még.
Ahol a szeretet fogalma, csak homályképben éled,
Mert a valóság élénk színét elnyomja a kétség.
Ma legyen, könnyes mosoly helyett sugárzó kacagás,
S annak csengő dallama jusson el minden fásult szívhez,
Melyben mindenki meghallja azt a rég várt muzsikát,
Minek bűvössé vált erejétől új reményt meríthet.
Ma minden szem, éji csillagfényként ragyogja az eget,
S tündöklő szépségükre hintsenek áldást az égi Istenek,
Hogy ne csorduljanak belőlük kövérnyi könnycseppek,
Mikor már minden érző igaz hitet a bánat elfedett.
Hozzon az Újév tengertavasz virága dús termést a földre,
Hogy ne legyen többé senki sem koldusszegény árva,
S ne üljön senki bánatarcán jégkristályos dermedtség,
Mely annyi szenvedést hoz néha erre a védtelen világra.
A boldogság kismadara röppenjen ma a házak ablakába
És szelíd énekével hódítsa meg a szürkeszínű éveket,
Melyekből oly sokszor hiányzik a mindennél többet érő
Sosem pótolható egyszerű érzés, mely az emberi szeretet.
Ma én is más irányból nézem a létholnapok gondjait
És a túl mélysötét szín helyett majd tűzszivárványt látok,
S annak fényét összegyűjtve, mint egy ékes csillagszóró ,
Gyémántszóval hintem rátok - Boldog Újévet kívánok!
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-27 09:41:11, szerda
|
| |
| |
Várlak majd, várlak, még nem tudom hogyan.
Talán könnyes szemekkel - talán boldogan -
lehet, hogy felveszem majd a legszebbik ruhám,
és dupla csókot kérek tőled minden csók után.
Várlak, ahogy senki sem vár - nyáron, télen át
ahogy szó teszi éber hanggá a néma éjszakát,
s ahogy a gondolatot serkenti a halkuló beszéd,
mikor felhevült indulattól már messze jár az ész.
Én csak várlak türelmesen, mint egy kisgyerek,
kit okossá vált felnőtt mamák csendre intenek,
ha néha túlkacagja önmagát, holtfáradtan, este,
mikor a szendergő álommanó magához ölelve
mosolyával altatja el s csillagfénnyel takarja be
a bíbor naplemente.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-27 09:36:39, szerda
|
| |
| |
Kun Magdolna
Mondd, tudsz-e majd szeretni éji szürkületkor,
Mikor a körülfonó félelem hint rám sötét árnyat,
S mikor a falak némasága szívemben rejti el
A könnyező imákba fogant börtönbe zárt vágyat?
Mondd, ölelnél-e téli fagyban, ha dideregve fázom,
És ajkamon a jégcseppek könny ízűvé válnak?
Csókolnál-e gondolatban felszakadó sóhajokként,
Melyek a lélekben lapulva még oltalmat találnak?
Követnél-e szerelemmel az álmok szigetére,
Hol a szóban rejtett gondolat is mosolygássá éled,
S a lávatűzként terjedő szenvedélyérzésben
A nem hamvadó lobogás tán sosem érne véget?
Ott lennél-e fényvándorként, a legutolsó percben,
Ha már a homályt sejtő égen csak ködfelhőket látni,
Mert a földre hulló csillagok közt a legfényesebbik
Egyszer féltő karjaidban fog szürke kővé válni?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 19
|
|
|
|
2018. Június
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
672 db bejegyzés |
| e év: |
5306 db bejegyzés |
| Összes: |
34593 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5565
- e Hét: 13136
- e Hónap: 35403
- e Év: 167957
|
|
|
Offline
