|
2018-07-27 11:40:09, péntek
|
| |
| |
Dáma Lovag Erdős Anna verse:
Csendes zokogás.
/Búcsú László öcsémtől/
Zokog a lelkem, fáj a szívem
Miért hagytál itt bennünket testvérem
Szerettél bennünket, ahogy mi is
Jó lelked volt, szeretett az isten is
Minden szó, csak gyenge vigasztaló
Szívünk fáj, nem ad megnyugvást a szó
Mindenkihez volt kedves szavad
Az elesetteknek megnyugvást adtad
Mosolyod, mely segített a fájdalmon túllépni
Nem lehet, soha, soha feledni
Tudom nem hallod már a zokogást utánad
A seb sem gyógyul, s óriási hiányod
Zokog a lelkem, fáj a szívem
Nem nyújt vigaszt semmi sem
Te voltál nekünk kis és nagycsaládodnak a fény
A rokonságot összefogó remény
S nem maradt más , csak az emlékezet
Utolsó ölelés és örök szeretet
Hull érted könnyünk zápora
Nem múlik emléked, jóságod Isten áldja
Búcsúzunk, s tudom búcsúzni fáj
Emléked velünk marad, drága öcsém, Lacikám
S leszállt az éj a Báger felett
Kedves emléked örökké él, ki szívből szeretett.
2018.07.26-+ Anna napján.
Dáma Lovag Erdős Anna verse.
fotó |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Legújabb verseim |
|
|
|
|
|
Offline
