|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2018-07-04 19:13:34, szerda
|
| |
| |
"Nemrég átjött hozzám egy barátom kávézni, üldögéltünk és az életről beszélgettünk. Egy ponton megjegyeztem: ,,Megyek és elmosogatok, rögtön jövök".
Erre úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna, hogy űrhajót építek. Csodálattal vegyes csodálkozással tette hozzá: ,,Örülök, hogy segítesz a feleségednek. Én nem szoktam, mert ha mégis, a nejem sosem dicsér meg. Múlt héten például felmostam, és azt se mondta, köszi."
Visszaültem mellé az asztalhoz, és elmagyaráztam, hogy én nem ,,segítettem" a feleségemnek. Ami azt illeti, a feleségemnek nem segítségre van szüksége, hanem egy partnerre. Én partner vagyok az otthoni teendők elvégzésében, és nem ,,segítség" az, hogy házimunkát is végzek.
Nem segítek a feleségemnek a takarításban, mert én is itt élek, és muszáj takarítanom.
Nem segítek a feleségemnek a főzésben, mert én is akarok enni, ezért főznöm is kell.
Nem segítek a feleségemnek a mosogatásban, mert én is használom azokat a tányérokat, amikből eszünk.
Nem segítek a feleségemnek mosni, teregetni és összehajtogatni a ruhákat, mert ezek az én ruháim is.
Nem segítek otthon. Én is ott lakom, a házhoz tartozom. Ami pedig a dicséretet illeti, megkérdeztem a barátomat, hogy mikor fordult elő utoljára, hogy a felesége végzett a takarítással, a mosással, az ágynemű felhúzásával, a főzéssel, a rendrakással és a többivel, és te annyit mondtál: köszönöm.
De nem csak egyszerű köszönömről van szó, hanem a totális elismerésről: ,,Nahát! Fantasztikus vagy!!!!"
Ez így most furcsának tűnik? Furán nézel most magad elé? Amikor te egyetlen egyszer életedben felmostál, rögtön elvártad, hogy kitüntetést kapj... de miért is? Gondolkoztál már ezen, drága barátom?
Talán azért, mert macsó kultúránkban azt tanultad, hogy mindez az ő dolga.
Esetleg azt képzeled, hogy mindez pikk-pakk megvan, a kisujját sem kell mozdítania érte?
Akkor hát dicsérd őt úgy, ahogy elvárod, hogy ő dicsérjen téged, ugyanolyan intenzitással. Nyújtsd a kezed, viselkedj igazi társ módjára, ne pedig úgy, mint egy vendég, aki csak enni, aludni, fürdeni és a szexuális szükségleteket kielégíteni érkezik. Érezd magad otthon. Ez a te házad is.
Az igazi változás társadalmunkban otthon kezdődik: tanítsuk meg fiainknak és lányainknak, hogy miről szól az, ha igazi társ vagy!" |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-04 19:09:28, szerda
|
| |
| |
A legnagyobb távolság két ember között.
Meglepő, hogyan tudnak elmenni egymás mellett életek. Találkozunk valakivel, kapcsolódunk egymással, és egy idő után azt hisszük, hogy már mindent tudunk a másikról. Pedig a legtöbbször csak a saját feltételezéseinkkel töltjük ki az ismeretlen részeket. Erről szól ez a rövid történet, amiről nemrég olvastam.
Történt egyszer, hogy egy házaspár éppen a harmincadik házassági évfordulóját szerette volna megünnepelni. Tartalmas, élményekkel és kihívásokkal teli három évtizedet éltek meg együtt, de az egymás iránti mély szeretet folyamatosan jelen volt a kapcsolatukban, így minden akadályt leküzdöttek együtt.
A feleség minden reggel egy nagy zsömlét sütött kettőjüknek - ez már régi hagyomány volt számukra. Az évforduló reggelén is így tett: miután a zsömlét kivette a sütőből, a szokásos módon félbevágta, majd megvajazta mindkét felét. Már nyújtotta is volna a zsömle tetejét a férjének - ahogy 30 éve mindig is tette -, ám ezúttal úgy döntött, kipróbál valamit, amin már régóta rágódott magában.
,,30 éve mindig ő kapta a zsömle tetejét, és nekem jutott az alja, pedig azt kevésbé szeretem. Ma másképp csinálom. Mindig is jó feleség és jó háziasszony voltam, megérdemlem, hogy most én egyem meg a finomabb részt."
Azzal a zsömle alját férje tányérjára tette, miközben a lelkiismeretét még mindig próbálta lecsendesíteni. Egy picit meg is remegett a keze, hiszen mégiscsak egy három évtizedes hagyományt tört meg, de nem szólt semmit. Csak feszülten figyelt, hogy mi fog most történni.
Legnagyobb meglepetésére ahogy a férje meglátta, hogy a zsömle alját kapta meg, egyből felcsillant a szeme. Széles mosollyal a felesége felé fordult, majd így szólt: ,,Nagyon köszönöm! Csodálatos ajándékot adtál ma nekem, Édesem! 30 éve mindig a zsömle tetejét kaptam, pedig az alját sokkal jobban szeretem, csak nem akartam elenni előled, mert megérdemled, hogy a finomabb részt Te edd meg."
Könnyen válunk a feltételezéseink rabjaivá. Élünk a saját kis gondolatvilágunkban, és ahelyett, hogy kommunikálnánk egymással, ahelyett, hogy megbeszélnénk az érzéseinket, gondjainkat, szükségleteinket, inkább beleragadunk olyan helyzetekbe, amelyek nem tesznek boldoggá minket. Egy zsömlénél sokkal komolyabb kérdésekben is megtesszük ezt, pedig van, hogy már néhány szó is elég lenne a változáshoz. Mert a legnagyobb távolság két ember között a félreértés.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-04 19:02:17, szerda
|
| |
| |
"Az embernek szüksége van arra, hogy fontos legyen. Ez az egyik legalapvetőbb emberi igény. Ha valakivel nem törődnek, annak az élete hanyatlásnak indul. Ha nem érzi, hogy fontos valakinek - legalább egyvalakinek -, akkor az egész élete jelentéktelenné válik. Ezért a szeretet a lehető legjobb terápia."
Osho
Hangulatos,szép estét kívánok!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2018. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
120 db bejegyzés |
| e év: |
1673 db bejegyzés |
| Összes: |
26622 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 102
- e Hét: 4502
- e Hónap: 18588
- e Év: 71146
|
|
|
Offline
