|
2018-08-14 19:44:34, kedd
|
| |
| |
Ábránd
Jó néha a sötétben a Holdat figyelni,
közben a régmúlt emlékek terheit cipelni,
Jó néha sírni, vagy csak úgy felkacagni,
ezután csendesen a múltat visszarakni,
hogy mások meg ne tudják soha,
mi az, ami szép volt, s mi volt mindig mostoha.
Ábrándozni, olykor siránkozni,
az életünket színesbe virágozni,
Hisz ennyit tudunk csak mi, emberek,
ezek azok a dolgok, mik nekünk sokat jelentenek,
mindenki megtanulja, mi az az emlék, ami neki számít,
s majd ez lesz az, mi a jelenből a múltba mindig visszacsábít...
( Paál Alexandra)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
Offline
