|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2018-08-18 21:17:09, szombat
|
| |
| |
Hozsánna az alázatosnak
(Virágvasárnap)
Jeruzsálem felett a nap megállt
meghökkenve, földi fénytől vakon:
... Pálnak bókolnak, lomb-eső hull,
s könny harmatoz hosszú szakállakon.
Minden arc fénylő, elragadtatott,
hozsánna száll ujjongva szerteszét,
száz anya áll az út kétoldalán,
feje fölé emelve kisdedét.
A nap csak ámul, szemének se hisz,
és keresi, kit ünnepel a nép?
S nem lát mást, csak egy szelíd alakot,
s egy szamarat, mely gondolkodva lép.
Nincs pompa, nincs ékes királyi dísz,
s ki rajt ül, koldusnak beillene,
szemében könny, szívének fáj az ünnep,
s mellére hajlik bánatos feje,
de mégis Isten! kit csoda kísér,
melyhez hasonlót a nap sohse lát,
hogy úgy fogadjon egy koldust a nép,
mint diadalmas hadvezért, s királyt,
a nép, mely porban csúszik, s talpát nyalja
azoknak, akik durván rátaposnak,
a nép most egyszer hozsannát kiáltott
a megvetettnek, az alázatosnak!
*
Aranypor száll a sokaság felett,
de rossz agyakban erjed már a végzet,
jaj, nem tudja még senkisem, csak Ő,
hogy ötödnapra a föld mire ébred!
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-18 19:47:18, szombat
|
| |
| |
Félreismert barátok
Akkor leszek igazán boldog,
ha már a szenvedésre is,
ha már a fájdalomra is
megbékélt szívvel rámosolygok.
Akkor, ha már igazán látom,
hogy jót akarnak ők nekem:
célom felé serkentenek.
Nem fosztanak meg semmi mástól,
csak ami engem úgyis gátol...
és mindegyikük jóbarátom.
Zordarcú, különös barátok!
Míg véresen küzdünk velük
és könnyesen viaskodunk,
csak önmagunk szívét sebezzük.
Azután ámulva észrevesszük:
áldás a jöttük és nem átok!
Akkor a könnyeinken át
küldőjükre csodálkozunk.
Meglátjuk átszegzett kezét,
és hálátadni hullunk térdre,
hogy életünket nem kímélte,
sebezte, verte, úgy szerette.
Rámosolygunk a zord követre:
meglátjuk benne Őt magát.
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-18 09:31:07, szombat
|
| |
| |
,,Ő megtette, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre." (Mk 14,8)
Két kegyelemre szorult ember van jelen Simon farizeus házában, ahol ez a történet játszódik: az egyik maga Simon, a másik Mária Magdolna. Simon csak a háza ajtaját nyitotta meg Jézus előtt, önigazultságában nem volt szüksége többre. Mária pedig mindenét az Úr elé vitte. És mindene bűn volt. Mária kegyelmet talált, Simon pedig értetlen szívvel maradt.
Amikor a drága olajjal való megkenetés miatt a tanítványok zúgolódtak magukban, Jézus a fenti igével felel méltatlankodásukra: ,,Ő megtette, ami tőle telt." Hát nem meglepő? Jézusnak nem kell sokat adni, nem kér nagyot, sem becsest. Neki annak a bűnös, megtört, nyomorult embernek a szíve a legkedvesebb, aki egészen az övé akar lenni.
,,Ő megtette, ami tőle telt." Mi telt Mária Magdolnától? Mije volt? Semmi egyéb saját bűnös szívénél? Ezt vitte oda, ezt tette le az Úr Jézus lábához. Hát tőled mi telik? Kitelik az, ami Mária Magdolnától? Te is annyira égetőnek érzed saját bűnösségedet, hogy csak Jézusnál találsz megnyugvást, bocsánatot? Ő a szívedet, bűnös életedet akarja. Ha csak annyi telik tőled, hogy átadod neki megtört szívedet, oltalom nélküli életedet: ez elég! Ő elfogadja, mert azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.
BOCSÁNAT * Gyerekként egyszer súlyos kárt okoztunk a szüleinknek. Gondolkodtunk, hogyan tehetnénk jóvá, de nem sikerült megoldást találnunk. Nem maradt más hátra, odamentünk édesanyánkhoz, és bocsánatot kértünk. Megígértük, hogy segítünk a kár helyrehozásában. Jóllehet ez lehetetlen volt, édesanyánk mégis könnyes szemmel, megbocsátó szeretettel ölelt át bennünket, és a vétkünk meg volt bocsátva, el volt fedezve az ő szeretete által.
* Megtette, ami tőle telt - Mk 14,1-11
Szikszai Béni |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-18 08:19:20, szombat
|
| |
| |
Nem kell akkor többé prédikálnunk?
,,Ne félj, hanem..." Apostolok cselekedetei 18,9.10
Ha Isten elhatározta, hogy ki fog üdvözülni, és tervét véghez is viszi, akkor várjuk ki a dolgok végét. Úgysem számít, hogy járunk-e templomba, vagy sem? Tulajdonképpen nincs is szükség a prédikálásra, a választottak úgyis üdvözülnek...
Ez az érvelés hihetőnek tűnik. És egyesek valóban így is érvelnek, ám alaposan melléfognak. Mert a Biblia nemcsak azt tisztázza, hogy a kiválasztottak biztosan üdvözülnek, hanem azt is, hogy az ember száz százalékig felelős a tetteiért. Ebben benne foglaltatik az is, hogy Isten ragaszkodik ahhoz, hogy az ember éljen a kegyelmi eszközökkel, és törekedjék Isten Igéjének hallgatására.
Isten megparancsolta, hogy Igéje prédikáltassék. Isten biztosan véghez viszi azt a tervét, hogy a kiválasztottakat üdvözítse, ám az evangélium prédikálásával végzi el azt. Erről beszélt Pál Korinthusban. Az Úr azt mondta, hogy sok népe van abban a városban, sokakat kiválasztott. Csakhogy akkor, amikor az Úr ezt mondta Pálnak, ezek az emberek még bálványokat tiszteltek. Jogosan kérdezhetjük akkor, miképpen térnek meg ezek, és mi módon hisznek? Hogyan viszi véghez Isten az ő tervét? Pálnak prédikálnia kellett, hogy Korinthusban hallják Isten kijelentését. Nekünk is hallgatni kell az Igét!
P. den Buttter |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2018. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
773 db bejegyzés |
| e év: |
6903 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4553
- e Hét: 16264
- e Hónap: 45576
- e Év: 233378
|
|
|
Offline
