|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2018-08-18 08:26:32, szombat
|
| |
| |
Megbocsátok.
Nem olyan régen, életemben először, úgy mondtam ki ezt a szót, hogy közben a harag, a csalódottság, az elkeseredés, a kiábrándultság és fájdalom érzése egyáltalán nem volt meg bennem. Helyette volt megkönnyebbülés, szeretett, béke, elfogadás és megértés.
Soha nem éreztem még olyat, mint akkor, amikor úgy mondtam ki azt, hogy megbocsátok, hogy közben tényleg azt is éreztem.
Olyan fájdalmakat, sebeket cipelünk magunkkal, amikről tudjuk, hogy valahol ott vannak, de inkább a szőnyeg alá seperjük azokat. Egyszerűbb róla nem tudomást venni, egyszerűbb azt mondani, hogy ,,soha többé nem akarom látni", hogy ,,számomra ő már nem létezik", hogy ,,nincs értelme már beszélnem vele", hogy ,,de olyat tett, amit soha nem bocsátok meg" és sorolhatnám még...
Én legalábbis így tettem, én ezeket mondtam.
Aztán észrevettem, hogy tüskékkel a szívemben élek. Hogy addig, míg nem bocsátok meg, nem fogadom el, ami történt, nem fogok tudni újra 100%-ban bízni, hogy nekem így nem lesz jobb és boldogabb sem leszek.
Aztán egy nap, 4 év után felhívtam azt az embert, akinek már a létezéséről sem vettem tudomást. Elmondtam, hogy nem haragszom rá, hogy köszönöm az együtt töltött éveket és, hogy megbocsátok. Nekem ennyi időbe telt kimondani, így érezni.
Zokogtam utána. Úgy éreztem, új élet kezdődött számomra és hogy jó pár kilótól könnyebb lettem, hiszen végre, amit cipeltem terhet, leraktam.
Használni a szót, hogy megbocsátok, az egyik legjobb terápia. Az egyik legjobb orvosság. Amivel együtt jár a bátorság, a tisztán látás, fejlődés, a kiegyensúlyozottság, na meg persze egy új élet.
Te mikor, kinek mondtad utoljára, hogy: "megbocsátok"?
Tőlem Neked
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-18 07:55:35, szombat
|
| |
| |
Reményik Sándor: Mindennapi kenyér
Amit én álmodom
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó,
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.
Kellek, tudom. Kellek nap-nap után,
Kellek, tudom. De nem vagyok hiú,
Lehet magára hiú a kenyér?
Csak boldog lehet, hogy megérte ezt.
Kellek: ezt megérteni egyszerű,
És - nincs tovább.
Az álmom néha kemény, keserű,
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,
De benne van az újrakezdés magja,
De benne van a harchoz új erő, -
De benne van az élet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Aug.20 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2018. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
226 db bejegyzés |
| e év: |
3500 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1399
- e Hét: 11604
- e Hónap: 51216
- e Év: 280153
|
|
|
Offline
