|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
|
|
2018-09-12 16:01:19, szerda
|
| |
| |
A 92 éves fityeszes Mari néni egy deli harcos lovagnak látja az egy mázsától többet nyomó, dadogó, hadonászó, gombjait és nyakkendőjét markolászó pácienst. Eszébe se jut szegénynek, hogy ez a rajzfilmbe illő vicces figura még arra sem lenne képes, hogy a testőrei nélkül egy nyilvános helyen jelenjen meg, nemhogy arra, hogy bárkit is megvédő utcai harcos legyen. Mari néni vakon bízik abban, hogy a potrohosnak köszönhetően egyetlen migráns sem fogja elvenni az Amszterdamba költözött unokája magyarországi munkáját, egyetlen soroskommmonistabolsevik sem fogja a legkisebb dédonokájára erőltetni, hogy a Péter nevű fiúcska délután Pankaként térjen haza az oviból.
Mari nénit nem izgatja, hogy egy ledolgozott élet után úgy él, mint egy szerencsétlen. Hozzászokott, hogy vagy gyógyszer vagy hús, a kettő együtt nem megy. De hálás a potrohosnak, hogy mindig megvédi őt valamitől. Nem izgatja, hogy tehetséges unokája kezdőfizetése Amszterdamban a háromszorosa az ő szerény nyugdíjának, a lényeg, amit a deli utcai harcos mondott, mármint hogy "Magyarország előre megy". Nem izgatja, hogy egy orvosi vizsgálatra hónapokat, éveket kell várni, az a lényeg, hogy a huncut migránsok nem akarják őt megerőszakolni. Nem izgatja, hogy a 68 éves lánya nyugdíjasként még mindig munkára kényszerül, az a lényeg, hogy megállítottuk Brüsszelt. Nem izgatja, hogy a legnagyobb dédunokája matekóráját a tesitanár tartja, az a fontos, hogy az apa az férfi, az anya pedig nő. Nem izgatja, hogy annyit hazudnak a szemébe, amennyit csak bírnak, az a lényeg, hogy Magyarország békepárti.
Én rengeteg Mari nénit ismerek. Van aki csak 30 körüli.
Magyar Éva
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazám hazám 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-12 07:12:28, szerda
|
| |
| |
Nézem a gyönyörű arcodat s megrémít a gondolat
Mi fájhat oly nagyon? Hogy csak a könnyed hull,
Szó nem hagyja el ajkad két kezem lágyan simogat,
Ne félj, nem vagy egyedül, várom hogy végre felderülj
Hiába a szó most hasztalan lelked nem nyugszik meg egyhamar
Benned nagyobb a fájdalom szíved mélyén meglapul
Lehet percek, órák telnek el nem baj én itt leszek Veled,
Kell az erő a biztató szó hinned kell, hogy lesz még jó!
Sorsod elöl nem futhatsz el, de magad is tegyél érte
Végre akarj újra élni s egyszer még szebb életet remélni!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szomorúság |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-12 07:09:32, szerda
|
| |
| |
A napok csak telnek, egyik a másik után,
monoton, szürke egyforma hétköznapok.
Csak az különbözteti meg az egyiket a másiktól,
hogy a távolság egyre hatalmasodik közöttünk,
és a fájdalom vele együtt terebélyesedik bennem.
Már semmit nem értek.
Néha látni sem bírom őt, az emlékétől is irtózom,
és beleborzongok, ha arra a sok hízelgő szép
levélre, szóra, suttogásra gondolok, amelyikből
egyetlen egy sem volt igaz.
És ez már egyre biztosabb, mert ő nem jelentkezik,
nem hív, nem mondja hogy hiányzom, hogy vár rám,
és nem kéri, hogy bocsássak meg.
De legtöbbször annyira hiányzik az érintése,
a szemhéjamra adott puha lágy nyugtató csókja,
hogy majd belehalok.
Aztán lassan ismét zuhanok, és be kell látnom,
hogy ebben a kapcsolatban, csak én voltam az
aki szeretett, de én olyan nagyon,
hogy kettőnknek is elég volt.
Fáj, hogy egy olyan embernek adtam a szívemet,
akinek nincsen szíve. És ha valóban ilyen,
amilyennek most érzem őt, akkor jobb is ha nincs
egymáshoz közünk többé.
Megvetem az önző, rideg embereket akik,
érzéketlenek mások könnyei iránt, és nem számít
nekik, hogy mekkora sebet ütöttek annak az
embernek a szívén és lelkén, akit egykor
állítólag szerettek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szomorúság |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-12 06:59:21, szerda
|
| |
| |
Az ember érzi, hogy van valami dolga,
mintha tavasszal értelme volna
mindennek, ami áll vagy mozog.
A szemetesládák, papírdobozok
a bérházak előtt idétlen
csillognak és inognak a szélben,
mint kibelezett emlékek az agyban.
Semmi nincs, ami pótolhatatlan.
Élénkebbek a színek, fürgébben szalad át
a téren a kék és a rózsaszín kabát.
Az ember érzi, hogy van valami álma,
igazi reménnyel néz fiú a lányra
és a lány szíve erősebben dobog,
ahogy szemetesládák, papírdobozok
csillognak, inognak a szélben
és fölnevet, átrohan a téren
a kék és a rózsaszín kabát.
Az ember még szeretné magát.
(Budai Zolka nyomán)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szomorúság |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-12 06:55:47, szerda
|
| |
| |
Két kezünk van, hogy bármikor ki tudjuk egymás felé nyújtani.
Két lábunk van, hogyha az egyikkel megbotlunk a másik
támaszt nyújtson.
Két szemünk van, hogy a világ szépségeit élvezni tudjuk.
Két fülünk van, hogy meghalljuk a segélykiáltásokat.
De miért van csak egy szívünk?
Mert a párja egy másik embernél van, s nekünk az a feladatunk,
hogy keressük és megtaláljuk, azt a valakit, akinek a szíve együtt
dobog a miénkkel.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-12 06:51:38, szerda
|
| |
| |
Nem tudom, érezted-e már a becsapottság, a kiszolgáltatottság érzését.
Olyasmire gondolok, amikor rádöbbensz arra, hogy pont az lopott meg,
akiben nagyon bíztál, akihez mindig tisztességes, őszinte voltál, akinek
minden szavát, minden cselekedetét aranyfedezetként fogadtad el.
Sokáig, nagyon-nagyon sokáig. Én igen én éreztem már így igaz
életemben most először, és nem is olyan rég. A legnagyobb és egyben
legfájóbb pofont, amit valaha az életben kaptam, azt éppen ő adta nekem.
Pedig nagyon szerettem őt, neki pedig csak egyetlen kis halovány
virágocska voltam a hatalmas színes csokrából.
Én mindig őszinte voltam hozzá, nem titkoltam el előtte érzelmeimet, lelkem
legtitkosabb rezdülését is elmondtam neki, és megnyugvással fogadtam
bölcs tanácsait, véleményét, ítéletét, mert hittem, hogy tiszta szívből akarja
nekem a szépet és jót, és hittem hogy ahogy én is neki ő is igazat mond
nekem. Nem így volt, túl sokáig vezetett az orromnál fogva.
Most azon tűnődöm, hogy ismeretségünk alatt mikor, mit és hányszor
hazudott nekem? Ennek ellenére újra és újra szerettem volna hinni neki,
nagyon szerettem volna, ha a megérzéseim nem igazolódnak be. Nagy hiba
volt. Mert egy napon, lám, kiderült, minden megérzésem igaz volt, mindenben
hazudott nekem. Neki én csak egy "fájl" voltam, ami hirtelen törlődött a szívnek
nevezett memóriaegységéből. Biztosan kellett a hely egy új, frissített programnak.
Hát ennyit jelentettem neki én. Hazug volt minden pillanat, perc, óra, éjszaka,
amit velem töltött, hazugság volt minden írott és kimondott szó, suttogás és bók,
ami tőle jött. Elvesztegetett időnek látom már a közös múltunkat.
De nem baj, egy hatalmas mélyről jövő, közel 10 perces kitörő, hangos zokogás
után, esküszöm megkönnyebbültem, mintha mázsás súly esett volna le a lelkemről,
már nyugodt a szívem, mert tudom, látom, érzem, hogy ma már máshol és másoknak
hazudik, nap mint nap a barátságról és szerelemről. Szegénykék, ha tudnák mi vár
rájuk csekélyke öröm, majd temérdek bánat és megaláztatás.
De neki kell önmagával és tetteivel szembe néznie a tükörben, nem irigylem tőle amit
ott és akkor lát és érez. Sokszor gondolok arra, hogy ezeknek az új kiszemelt,
potenciális áldozatoknak, joguk lenne tudni, kivel is van dolguk, mielőtt még akkora
sebet kapnak tőle mint amekkorát én kaptam, de aztán belátom, hogy ez nem az én
dolgom. Van VALAKI, aki minden földi tettet számon tart, és sokszorosan benyújtja
érte majd a számlát.
"A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozta."
/Jókai Mór/
Ilyen ember jobb is ha nincs a közelemben, végre itt a saját felismerésem,amit
büszkén vállalok. Ez az ember a nyomomba sem érhet, sem emberileg, sem
erkölcsileg, sajnálni tudom már csak őt, mert ő sosem lesz igazán boldog.
Soha, bármerre és bármeddig, bárkivel is kergesse az álmait.
Most e pillanatban nyugalommal tölt el ez az új érzés ami felébredt bennem,
hogy ő rám már soha többé nem fog tudni hatni, mert mérget vennék rá, hogy
ő már sosem lesz jobb ember, hiába akartam a személyes példamutatásommal
befolyásolni, úgy van, ahogy ő mondta egyszer saját magáról:
"Ideig óráig kedves, aztán csak rossz, rosszabb, és még rosszabb"
Ezt az egyet most már elhiszem neki!!!!!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
2018. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
899 db bejegyzés |
| e év: |
5306 db bejegyzés |
| Összes: |
34589 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 604
- e Hét: 2560
- e Hónap: 24827
- e Év: 157381
|
|
|
Offline
