2018-09-17 08:55:18, hétfő
|
|
|
Gyakorta járok gondolataimban felejthetetlen
szülőföldemen - talán az idő múlásának tudható be .
A régi házhoz érve beleszippantok az estéli hűs
levegőbe , néma csend , felettem ragyogó csillagok .
Valaha a sárgarigók lakta , vén diófát keresem ,
sajnos hűlt helyét lelem . Tisztán látok mindent
magam előtt , mintha el sem telt volna sok évtized .
Szinte tolakodnak fejemben a kérdések , eltűnt
lábnyomokat keresek , kedves szavakat , poros
dűlőutakat , ám érzéseim , csalókák , s zsákutcába
vezetnek . - Visszarévedek , s rá kell döbbennem
igazán , kérlelhetetlenül mozdíthatatlan takarót
terített minden emlékemre a múló idő . Nincs többé
pázsitos udvar , katonás rend , beszédes virág csodák .
Helyette dudva lepte , elhagyatottan tengődő udvar
áll , hol borzas szőrű kóbor macska vert tanyát .
Megállt az élet , a hosszú szőlőlugassal körbe vett
tornácos ház , a múló idő martalékává vált .
Invitáló kedves szavak , drága Nagyanyám ölelő karjai ,
kedves szomszédokkal eltöltött csevelyes esték ,
amíg csak élek , független attól , hogy eltellett sok
évtized , gondolataimban , képzeletemben benne él .
**********
Bédné Marika : 2018 . 09 . 17 . 08 : 52 . - / alkonyati nosztalgiám /
|
|
|
3 komment
, kategória: Általános |
|
|
|