|
2018-09-02 08:26:13, vasárnap
|
| |
| |
Hódítsd meg velem az őszt!
Jössz velem szedni gesztenyét?
csínáljunk belőle az asztalra díszt!
szedünk sok szines falevelet?
készítsünk belőle füzéreket!
Tegyük az ablakba , mindenki láthassa,
készülünk a nyár búcsúztatására,
szomorúak ugyan, mi nem leszünk,
csak a boldogságot keressük.
Gyere velem gázolni az avarba,
nevessünk büszkén a gyengülő szép napra,
karoljunk ketten át , egy jó vastag fát,
onnan lopjunk sok jó energiát.
Szagoljuk öreg , tapasztalt illatát,
hisz tőle is szebb a nagyvilág,
lassan elveszti az ékes lombkoronát
mondjuk ki hangosan,számíthat ránk!
Ragyog a táj, pompa, pompa hátán,
szebbnél szebb ruhába öltözött,
a parkban a sok hatalmas platán!
nézd , csodáld , ne zárd be szívedet
ne a hideg legyen mi elveszi kedvedet!
gondolj a forralt bor fűszer illatára,
gondolj a sokszínű gyönyörű tájra,
gyűjts emlékeket, mert az nem lehet,
hogy becsukod ragyogó két szemed!
minden más, az alma kicsit savanykás,
de aranyló mézzel megédesítheted,
hát rajta, gyere, élvezzük az ízeket!
szórj vaníliát az aranyló sütőtökre,
gondolj a roppanós szőlőfürtre,
s míg a vörösbor zamatát élvezed
érezd, mennyire szereted az életet!
Mert szereted , hiába is tagadod,
tudom ,vannak sokszor rossz napok,
de látod, minden küzd hogy megmaradjon,
hát te is feledd, tedd túl magadat a gondon!
Színek , illatok! esőáztatta fák, mind, megújulás,
mert nem hal meg semmi , csak pihenni tér,
a természet is mint mi, csak egy kis időt kér!
Haladékot, hogy újra életre kelljen,
ragyoghasson, mint most, csak majd szebben,
neked készül majd a nagy műre,
készülj te is a jóra , a szépre , a tettre!
nézz körül, ha még soha nem tetted,
lásd meg, ha eddig még nem kerested,
csodálkozz rá, hisz ez maga a csoda,
a virágok , a színek , illatok halmaza!
Érted , neked , tapints , szagolj! érezz!
minden pulzál, és lüktet, minden él,
az utca, a park, és a játszótér!
A tied, a kő a lábad alatt, vedd kezedbe, tapogassad,
lehet hogy hideg, lehet nagyon kemény,
tudom hogy bántó a kegyetlen őszi szél,
ám ide tartozik ,neki is itt a helye,
az élet nem mindig vidám tündérmese.
Rajtad áll olvasod e végig , és tovább,
vagy káromlod a sorsod, a mostohát
hát gyere velem , hódítsuk meg az őszt
nincs semmi mi innen tova űz!
Mert az életünk változik , s mi álljuk a sarat,
minden napunk új vitorlát dagaszt,
vagy csak szeliden rábízzuk magunkat a szélre,
éljük életünk langyosan , nagy csendbe,
bármit is teszünk, bárhogyan is csináljuk,
mindannyian egy szép életre vágyunk!
Gyere velem ,szedjünk hát gesztenyét,
tegyünk meg mindent a boldogságunkért,
szeressünk , egymást, és másokat,
átvészeljük így ,együtt, a hideg napokat.
Majd összebújunk, elringatózunk,
lassan, halkan, a télbe elhajózunk,
most csendesebb, ám keményebb napok jönnek,
lesz dolga, lesz bizony a két kezednek.
kicsit többet szeress , kicsit jobban simogass,
s keressünk ketten vad , buja álmokat,
Mi feltüzel , mi majd jól átmelegít,
míg nem jön a tavasz, a ragyogó és szelíd,
addig is gyere , gyere hozzám közelebb,
tudod itt mindig jó , itt van igazi meleg.
Gyújts tüzet , hódítsuk meg most az őszidőt,
tegyük szebbé , a szomorkást , a lágyan merengőt,
önts nekem testes ,tüzes bort egy szép pohárba,
adj egy forró csókot vágyakozó számra.
s ha most te is, ugyanúgy akarod,
ölelj szorosan ,fogjon át két karod,
A kosarat gesztenyével jól teleszedtük,
azt a hatalmas fát is ketten átöleltük.
lepréseltünk egy halom színes falevelet,
s itt van mellettem aki szeret,s akit én szeretek!
Odakint akár hideg van,akár fúj az őszi szél,
A szerelem, a vágy, mindig teret kér!
Lukács Judit
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZ |
|
|
|
|
|
Offline
