H.Kohut Katalin: A vetélés,H.Kohut Katalin: Abrakadabra,H.Kohut Katalin: Levél öcsémnek, az énekes pacsirtának,H.Kohut Katalin: Levél öcsémnek,H.Kohut Katalin: Vörös Hold,H.Kohut Katalin: Müller sátánista hőse,H.Kohut Katalin: Vizek zúgása a fejben,H.Kohut Katalin: Reggeli köszöntő,H.Kohut Katalin: Reggeli köszöntő,H.Kohut Katalin: Tavaszi pillanat, - kohlinka Blogja - "Darabokra hullik a Biblia..:",A lélek rajza,A Nagy Karola-rejtély,A sánta Jézus -Edom Talmud,Állaatokról,Beat, Hippi, Punk, Rock,Dalok,Egészség, betegség,Éjszakáim, álmaim,Élők, vigyázzatok,Emberi bölcsesség és ami marad,Érzelmek,Esti, Jó éjszakát versek,Fejezetek a szexualitás ...,Filmajánló,Füzes László,Földönkívüliek,Gyermekeknek,Halottak napja,Horoszkópok,Hozzátok szólok, magyarok!,Idézetek,Időjelek - Leplezés,Ismeretterjesztő,Játék a tűzzel (advent),Karácsonyi versek,Kelet örökségek,Kéz analízis,Kínzá,

Továbbiak »

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/15 oldal

Bejegyzések száma: 141

H.Kohut Katalin: A vetélés

2018-09-25 22:15:20, kedd

	H.Kohut Katalin: A vetélés Két ember szerelmi gyümölcse a gyermek, vajh kire hasonlít, a szülői báj, szépség kevercse. A szív-szerelem hatalmas tökély, egymást csodálják és gyönyörködnek a tisztaságban, érzelmük csodás, mély. Nem zavarhatja senki e csodát, bár nevelik mások gyerekeit, titkos szobájuk rég-világ, nomád. Tükört ha néznek, egymást szüntelen, gyönyöre a felsőfoknak, öröm, gondolata utódnak nem terem. Vetél a gyermek, teherré válik, ha elválasztná a két szerelmest, ölelő szívük nektárban ázik. 2017. március 11.

0 komment , kategória: Kohut Katalin

H.Kohut Katalin: Abrakadabra

2018-09-25 22:13:39, kedd

	H.Kohut Katalin: Abrakadabra Éjjelente csalogatom a holdfényt, hátha csodát művel velem, néha álmodok új világot, napfényt, szív-szeretet kéne nekem. Ma éjszaka is szokásomhoz híven ujjammal rajzoltam jövőt, varázsoltam rendületlenül és szívem abrakadabra szót megjelölt. Már régóta feledkezem álmomban, jólesik ez a ringatás, vigasztalóm hiába két karomban, hozzásimul ez az altatás. Lassan élvezzük a lágy melódiát, eltompulunk és remegünk, néha felébred az ezernyi csodánk, ájultan sem vétkezünk. 2017. március 12.

0 komment , kategória: Kohut Katalin

H.Kohut Katalin: Levél öcsémnek, az énekes pacsirtának

2018-09-25 22:12:51, kedd

	H.Kohut Katalin: Levél öcsémnek, az énekes pacsirtának Drága Gyuszi, félve mondom a nevedet, mert még bennem van az éles tőr, mit közösen viseltünk borsodi sorsként. Nagyon szerettük, féltettük, óvtuk egymást, Te engem és én Tégedet. Nem értettük, mi történt velünk, értetlen néztünk a világba, nem volt segítségünk, nem volt könyörület, nem kegyelmezett Magyarország az utolsó Kohut embereknek, kiket lezárt határok mellett fogadott Hunnia börtön elme néven. Megcsonkítottak Kupai Janika, Tas Gyuszika helyett, mert dadogtak Sziámival, értetlenül, mert azok kommunikációs bénítók voltak egykor. Egyből születésed után megtámadtak, csúfolt a Hunnia elme orvosaival dadogósnak, felvágták szikével a nyelvedet. Hogyan és mi módon mondhatnám el Neked, feltámasztanálak, de félnék Tőled, mint apától, amikor meghalt. Álltam némán a ravatalozóban, majd álmomban megijedtem, mikor megjelent rettenetesen együtt Irénkével, mutatva nekem gyerekverseket, hogy azokat én fogom megírni. Panaszkodtam neki, amit soha nem tettem volna, mert nem akartam, hogy fájjon neki, hogy nekem nincs mit ennem és nincsen kabátom. Nem tudtalak jóllakatni, drága Gyuszi, nekem sem volt ennivalóm, a semmiből kellett etetnem két gyermekem, eltartanom a férjemet. Angyalnak hittél ekkor, jólesett, nem tudtam, hogy préda lettem, kiállítva célpontnak latrok elé. Fájt nagyon a szíved, mikor híreszteltek engem, csúfoltak Téged, könnyed sem hullhatott, ahogyan nekem sem, mikor adtam fel csomagot az otthonba, Müller kivégzői között, ahol csonkítottak és bénítottak afrikai angyalként. Nevették és kifigurázták szegényes küldeményemet, a kis kávémat, mellyel osztoztam Veled, a kevés cigaretta, melyet a lányom vett mindig, teher lettem én is a gyerekeknek, koldusa Miskolcnak, halálnép helyett, nekik kellett engem kitartani, mint akinek már minden mindegy, már mindent ki fog bírni csapások helyett. Vona Gábor helyett a Benkő család Patakról bevitetett a ricsei láger helyére perverzként, X alakban kettévágták az arcodat, mert Vonának nincsen személyisége. Ugyanezt tették velem Andó Marianna arc nélküli Évája helyett a sátánnak, mert ezek emberformában voltak megalkotva emberek világa ellen egykor. Kecskés Emil helyett nem engedtek tanulni, majd engem sem ismétlésben Illés doktorék azzal, hogy bírja az idegrendszerünk a tanulást Kecskések és minden Farkas helyett. Mikor a freudista játékos ricsei orvosa anyádnak mondta, hogy házasodnod kell a gyógyulás miatt a fasiszták helyett, elvetették Veled a menhelyi Nagy Éva elmebeteget, nekem összerándult a szívem, nem bírtam elviselni a család-alázást, nem akartam elmondani, mert tudtam, hogy Téged és engem nem szerethetett senki sem. Csodálkoztam Piri nénin, miért ment az esküvődre, miért vált részesévé a gyalázatnak. A nevünket utolsó magyarként az ivánkai elmeosztálya Müllernek mai napig mocsokba dönti már harminc esztendeje, akár, mint a Kohut Katalint, nővéredet, akit megtámadtak közösen azzal, hogy mire vág fel, addig néz ki valahogy a szőkéik helyett, míg meg nem mukkan. Mikor küldött ide Tűzkő Judit nemi csapás, amit a saját elméje tett pszichiáterré, azzal, hogy megcsonkítottak Téged is, már nem voltam magamnál, 1991. óta tartott a játéka a médiának, hogy minden Isten jön engem megmenteni, imádkoztatva minden éjjel százszor a miatyánkat, meg az üdvözlégyeket, ahogyan Veled tették ugyanezt a pulyaszeplősítő Bazsányi házaspár sorsaként, megtámadva az ózdi fekete mágusok által, amik az albérletedben magasra repítették a tárgyakat, szállt minden a levegőben, s Te harcoltál a láthatatlan ellen. Elhittem, Neked mindent elhittem, ahogyan Te énnekem, hogy mindez gonosz ismeretlen erők játéka, mi nem ismertük a rosszat, a bűnt, a csúnyát, a torzat, semmi világit. Románia többmillió éve tartott fogságban Téged, fényevésen éltél mindig víz nélkül, ahogyan én, egykori Vénusz-csillagként, fogságban, étel és forrásvíz nélkül. Ketten lettünk összetéve most célpontnak Románia által, én magyar kislányként, Te mackóként, levágtuk egymás angyal tincseit, mikor lefotóztak minket. Mikor már nem aggódtam Érted, akkor már nem voltam magamnál, hipnózisban volt az egész család, minden szerepet, könyvet,dalt, éneket, egykori történelmet, filmeket rajtunk végrehajtottak, nem tudtam róla két évvel ezelőttig. Mikor meghaltál a születésnapod után leutaztam, nem éreztem semmit, a szívem már halott volt, csak ettem bábként a süteményt, mit anyám öccse, Jancsi áldozónk hozott. Nevetett a hullaboncoló, meg akartalak nézni, meggyőződni, tényleg halott vagy-e, nem hittem el, hogy megtörtént, nem volt igazságunk, jóvátétel, kivizsgálása a velünk történteknek. Semmin éltél, étel, ital nélkül 1967. óta, hogy bírtad ki? Ki mosott Rád, mikor én már nem bírtam, ki adott Neked ajándékot a szeretet-ünnepén? Annyi mindent el kellene mondani, Rólad és rólam is, de lehetetlen, nem bírnám ki, hogy itt legyél, apa is, hogy halljátok, lássátok, mit tettek velem, mi történt. Gyuszi, ha egyszer lesz pénzem, díszsírkövet készíttetek, odaviszlek, márványtáblára írom, mi történt, miért bántottak Téged a magyar nyelv miatt. Szeretlek, nekem most is élsz, nem halhat meg a szeretet. 2017. március 21. Módosítás Módosítás Törlés Törlés 0 komment , kategória: H.Kohut Katalin versei H.Kohut Katalin: A titok kiáltott 2017-03-20 23:11:06 hétfő Kohut Katalin: A titok kiáltott Valahol egy asszony tövisekkel cipelte kiszáradt kút szemekkel, gyönyörű testét. Diadal, rontás a neved! Akkor sem szólt, mikor szeretetet temetett. Bármilyen csapás súlya érte, földre hajlított fejjel vonszolta inkább életét. Szája nem nyílt panaszra, a zokszó is megrekedt. Egyszer épphogy kivirult, amit az igaz szerelem beköszönte oly' égi tűzzel ért el, hogy feltámadt az örök-asszony, rövidre szabott Idővel. A titok csendje oldódott, másképp a hallgatás feszültsége megölte volna finom lelkét. Majd végtelen mesét kezdett, s a bábkirályok ríttak, lehet, sokan próbálkoztak... Nem mondhatta el senkinek, kitárta hát a világnak, és akkor csillapodott a háborgás, a titok napfényben kiáltott, a jogossága az igazság, társa minden hű barát. 2016. február 16. Módosítás Módosítás Törlés Törlés 0 komment , kategória: H.Kohut Katalin versei H.Kohut Katalin: Tavaszi pillanat 2017-03-19 21:02:24 vasárnap H.Kohut Katalin: Tavaszi pillanat Egy pillanat, egy villanás, dallam az élet, nem vitás, röpke percnyi ámokfutás, benne sok rossz, tény, nem vitás. Kitört vulkán, vágyakozás, így alakult, új állomás, találka, s lőn villámcsapás, tavasz-vonat, új sorsvárás. 2017. március 19, Módosítás Módosítás Törlés Törlés 0 komment , kategória: H.Kohut Katalin versei H.Kohut Katalin: Reggeli köszöntő (Kohut név csúfolása) 2017-03-19 07:12:44 vasárnap H.Kohut Katalin: Reggeli köszöntő Jó reggelt, jó reggelt ébredő világ, táncol a napsütés, hajnali imák borítják szent egét a glóriánnak, zokogja hű nevét kék óceánnak. Felkelt az ember, pihenő napra, vasárnap nyugszik. Kedvesem kardja átölel engemet erősen, neve szívem legelső pitvarának fénye. Öntözi a napfény a szelíd rózsát, lágy-bongón muzsikál, csókol hozsannát, s mert ily' öröm ember-szívet nem érhet, bölcs mindenség csak bebocsátást kérhet. Jó reggelt, jó reggelt, Pál, Kata, Péter, szelídül kakas-tánc, nincs taraj az égen, Kohutság nem lesz baj, kukurik-rege, ébredő világnak józanság az esze. 2017. március 19. Glórián jelentése: virágos mező Kukurik-rege: Kohut a magyar nyelvi ellenségnél több ezer éve kukurikúnak, vagy kakasnak lett hívva és csúfolva Módosítás Módosítás Törlés Törlés 0 komment , kategória: H.Kohut Katalin versei H.Kohut Katalin: Csillagok, csillagok 2017-03-18 21:46:06 szombat H.Kohut Katalin: Csillagok, csillagok Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem, merre van otthonom, hol népem meglelem. Veszélyes út, melyen ballagok egymagam, sötétség vár reám, sírgödör alattam. Csillagok, csillagok, nézzetek énreám, hazámat keresem, bámulok én bután, tekintek az égre, hol talán öröm ért, születtem, csillogtam, a földi örömért. Csillagok, csillagok otthonom rám hajolt, fényutat mutatott, pöcébe behatolt, leszállt ég serege, vigyáznak már reám, de fényem bevontam, itt leltem meg arám. Csillagok, csillagok, gyémántos csillagok, teljesült a vágyam, igaz, mit leírok, férjem és szerelmem felügyel ezentúl, feleség beszédem szív-könnyem nektárul. 2017. március 17. Módosítás Módosítás Törlés Törlés 0 komment , kategória: H.Kohut Katalin versei H.Kohut Katalin: Vizek zúgása a fejben 2017-03-18 17:05:40 szombat H.Kohut Katalin: Vizek zúgása a fejben Jelenések könyvében megírták, a népek bábeli zűrzavara sokféle vizeknek zúgásaként nép néven emelkedik állandóan Petőfi Sándor óta a törvény felé. Tombol azóta özönvízként a primitív, gályarabként dolgoztak kezdetben Solohov népei, majd mexikóiak, a világ minden részét eljárta a tömeg, mutatva mélységes medrét, dobálta tajtékozva őrültségét. Miskolc-Tatárdomb Iker házában lefeküdtem a Vörös Oroszlános antikrisztus elpörölése végén beavatás miatt várva a szentlélekre. Ekkor azt éreztem, a tüdőm felől feltör valami, emelkedik, már egészen a számnál járt, amikor meghallottam a fejemben a bibliai sok vizeknek zúgását. A nép tehát szimbolikus, a tömeg jelenti és igénytelenséget, mely megtámadott minden tökéletest és emberséget. Most már tudjuk, a törvény felbuggyant a tüdőmből, mint életbuborék, a fejemet elborította a négy kerék zúgása. A négy kerék négy évszakot jelent, aminek én voltam az Istene egykor, ellenkezik azóta az elveszített magasabb rendűbb logikával. 2017. március 17. Módosítás Módosítás Törlés Törlés 0 komment , kategória: H.Kohut Katalin versei H.Kohut Katalin: Müller sátánista hőse 2017-03-15 14:00:06 szerda H.Kohut Katalin: Müller sátánista hőse Müller Péter Sziámi sátánistája életmentőmmé vált hamar, amikor csúfolt a Borsod kórháza, hogy embert áldoz a cudar miskolciak fekete mágus népe, megállt az Idő nála, embert nem látott sátánista képe, meglágyult, szemében hála, szívében törvény nőtt érintésekor. Sziámi kivégzett engem. Paul velem maradt haldoklásomkor, várta, hogy jöjjenek értem. Mikor népemből páran megérkeztek, elhagytak, mert öreg voltam, szíve megszakadt és mikor meghaltam, lefeküdt a mártírokkal. Így vált hőssé egykori sátánistaként, dicsőség övezi, amíg él, utolsó emberre nézett fiúként, híre mindig jövő-regény. 2017. március 15. Módosítás Módosítás Törlés Törlés 0 komment , kategória: H.Kohut Katalin versei H.Kohut Katalin: Ózonlyuk jövő 2017-03-14 06:18:55 kedd H.Kohut Katalin: Ózonlyuk jövő Meghalt a sötétség, sötétlyuk ufó népe megszelídült, mikor megtudták, Istennő cipelte terhesen sorsukat, halálukat mozgó nyelvvel fogsor nélkül, ahogyan feküdnek a galaxisban a testvérek, labornépek. A feketelyuk fekete sárkány népe elpusztította az űrpusztítót, amikor azt hitte, ő hajtotta végre, hogy kicibálta a fogsort. A vatikáni börtön kiengedte Gór Nagy Máriát, tudván, hogy maga jelenti a sötétlyukat, ahogyan lebontja a belső részeket ellenségeinél a börtönnel. Ózonlyuk lesz mindig az Istennő szája, nektárt áraszt a lehelete, amivel szomjazik Szerdi férjére, éjjel-nappal kívánja a tökéletest, amilyen maga is volt mindig, szép a szépet, szépségek népét, mert mindig szép az igazi, s az igaz a szép. 2017. március 14. Módosítás Módosítás Törlés Törlés 0 komment , kategória: H.Kohut Katalin versei H.Kohut Katalin: Mire vár egy lány (szabadvers) 2017-03-14 05:24:27 kedd H.Kohut Katalin: Mire vár egy lány Sokszor elképzeltem fiatal koromban, milyen lesz örök lányként, énekeltem állandóan azt, hogy nem akarok férjhez menni soha. Állandó boldogság, öröm volt végzetem, gyönyör volt az ária hangom, nem készültem másra, mert tudtam jól, a tehetség meghozza önmagát. Mikor férjhez űztek mostohámmal, dobálva ki naponta a tárgyaimat, kétségek között vergődve, nem ismerve a férfiakat, riadtan tettem fel kérdésemet énekben, találd el, mit érzek, ha rád nézek, mire vár egy lány óhajommal, hátha érzi, mit gondolok, mit akarok, hogyan képzelem el a házaséletet, melyet átnyújtottam elméletben, elolvasta, dühös lett, hogy ilyen sok az elvárás, megtapodott emberileg engem. Most végre megérkezett a vágyam teljes katarzissal járó teljesítője, de haldoklom mindig, szívem elhagyott, várunk arra, hogy az élet megcsillanjon két szememben, fenyőzöldjével együtt az értelemnek, benső törvényeimnek, a parancsnak, amilyen volt Katika lányként, ezt várva a férjétől, egykori udvarlóitól, állandóan feltéve a kérdést, mikor bókoltak neki, mire vár egy lány. 2017. március 14

0 komment , kategória: Kohut Katalin

H.Kohut Katalin: Levél öcsémnek

2018-09-25 22:11:49, kedd

	H.Kohut Katalin: Levél öcsémnek (Kohut Gyuszika emlékére) H.Kohut Katalin: Levél öcsémnek, az énekes pacsirtának Drága Gyuszi, félve mondom a nevedet, mert még bennem van az éles tőr, mit közösen viseltünk borsodi sorsként. Nagyon szerettük, féltettük, óvtuk egymást, Te engem és én Tégedet. Nem értettük, mi történt velünk, értetlen néztünk a világba, nem volt segítségünk, nem volt könyörület, nem kegyelmezett Magyarország az utolsó Kohut embereknek, kiket lezárt határok mellett fogadott Hunnia börtön elme néven. Megcsonkítottak Kupai Janika, Tas Gyuszika helyett, mert dadogtak Sziámival, értetlenül, mert azok kommunikációs bénítók voltak egykor. Egyből születésed után megtámadtak, csúfolt a Hunnia elme orvosaival dadogósnak, felvágták szikével a nyelvedet. Hogyan és mi módon mondhatnám el Neked, feltámasztanálak, de félnék Tőled, mint apától, amikor meghalt. Álltam némán a ravatalozóban, majd álmomban megijedtem, mikor megjelent rettenetesen együtt Irénkével, mutatva nekem gyerekverseket, hogy azokat én fogom megírni. Panaszkodtam neki, amit soha nem tettem volna, mert nem akartam, hogy fájjon neki, hogy nekem nincs mit ennem és nincsen kabátom. Nem tudtalak jóllakatni, drága Gyuszi, nekem sem volt ennivalóm, a semmiből kellett etetnem két gyermekem, eltartanom a férjemet. Angyalnak hittél ekkor, jólesett, nem tudtam, hogy préda lettem, kiállítva célpontnak latrok elé. Fájt nagyon a szíved, mikor híreszteltek engem, csúfoltak Téged, könnyed sem hullhatott, ahogyan nekem sem, mikor adtam fel csomagot az otthonba, Müller kivégzői között, ahol csonkítottak és bénítottak afrikai angyalként. Nevették és kifigurázták szegényes küldeményemet, a kis kávémat, mellyel osztoztam Veled, a kevés cigaretta, melyet a lányom vett mindig, teher lettem én is a gyerekeknek, koldusa Miskolcnak, halálnép helyett, nekik kellett engem kitartani, mint akinek már minden mindegy, már mindent ki fog bírni csapások helyett. Vona Gábor helyett anyád bevitetett a ricsei láger helyére perverzként, X alakban kettévágták az arcodat, mert Vonának nincsen személyisége. Ugyanezt tették velem Andó Marianna arc nélküli Évája helyett a sátánnak, mert ezek emberformában voltak megalkotva emberek világa ellen egykor. Kecskés Emil helyett nem engedtek tanulni, majd engem sem ismétlésben Illés doktorék azzal, hogy bírja az idegrendszerünk a tanulást Kecskések és minden Farkas helyett. Mikor a freudista játékos ricsei orvosa anyádnak mondta, hogy házasodnod kell a gyógyulás miatt a fasiszták helyett, elvetették Veled a menhelyi Nagy Éva elmebeteget, nekem összerándult a szívem, nem bírtam elviselni a család-alázást, nem akartam elmondani, mert tudtam, hogy Téged és engem nem szerethetett senki sem. Csodálkoztam Piri nénin, miért ment az esküvődre, miért vált részesévé a gyalázatnak. A nevünket utolsó magyarként az ivánkai elmeosztálya Müllernek mai napig mocsokba dönti már harminc esztendeje, akár, mint a Kohut Katalint, nővéredet, akit megtámadtak közösen azzal, hogy mire vág fel, addig néz ki valahogy a szőkéik helyett, míg meg nem mukkan. Mikor küldött ide Tűzkő Judit nemi csapás, amit a saját elméje tett pszichiáterré, azzal, hogy megcsonkítottak Téged is, már nem voltam magamnál, 1991. óta tartott a játéka a médiának, hogy minden Isten jön engem megmenteni, imádkoztatva minden éjjel százszor a miatyánkat, meg az üdvözlégyeket, ahogyan Veled tették ugyanezt a pulyaszeplősítő Bazsányi házaspár sorsaként, megtámadva az ózdi fekete mágusok által, amik az albérletedben magasra repítették a tárgyakat, szállt minden a levegőben, s Te harcoltál a láthatatlan ellen. Elhittem, Neked mindent elhittem, ahogyan Te énnekem, hogy mindez gonosz ismeretlen erők játéka, mi nem ismertük a rosszat, a bűnt, a csúnyát, a torzat, semmi világit. Románia többmillió éve tartott fogságban Téged, fényevésen éltél mindig víz nélkül, ahogyan én, egykori Vénusz-csillagként, fogságban, étel és forrásvíz nélkül. Ketten lettünk összetéve most célpontnak Románia által, én magyar kislányként, Te mackóként, levágtuk egymás angyal tincseit, mikor lefotóztak minket. Mikor már nem aggódtam Érted, akkor már nem voltam magamnál, hipnózisban volt az egész család, minden szerepet, könyvet,dalt, éneket, egykori történelmet, filmeket rajtunk végrehajtottak, nem tudtam róla két évvel ezelőttig. Mikor meghaltál a születésnapod után leutaztam, nem éreztem semmit, a szívem már halott volt, csak ettem bábként a süteményt, mit anyám öccse, Jancsi áldozónk hozott. Nevetett a hullaboncoló, meg akartalak nézni, meggyőződni, tényleg halott vagy-e, nem hittem el, hogy megtörtént, nem volt igazságunk, jóvátétel, kivizsgálása a velünk történteknek. Semmin éltél, étel, ital nélkül 1967. óta, hogy bírtad ki? Ki mosott Rád, mikor én már nem bírtam, ki adott Neked ajándékot a szeretet-ünnepén? Annyi mindent el kellene mondani, Rólad és rólam is, de lehetetlen, nem bírnám ki, hogy itt legyél, apa is, hogy halljátok, lássátok, mit tettek velem, mi történt. Gyuszi, ha egyszer lesz pénzem, díszsírkövet készíttetek, odaviszlek, márványtáblára írom, mi történt, miért bántottak Téged a magyar nyelv miatt. Szeretlek, nekem most is élsz, nem halhat meg a szeretet. 2017. március 21. Módosítás Módosítás Törlés Törlés 0 komment , kategória: H.Kohut Katalin versei H.Kohut Katalin: A titok kiáltott 2017-03-20 23:11:06 hétfő Kohut Katalin: A titok kiáltott Valahol egy asszony tövisekkel cipelte kiszáradt kút szemekkel, gyönyörű testét. Diadal, rontás a neved! Akkor sem szólt, mikor szeretetet temetett. Bármilyen csapás súlya érte, földre hajlított fejjel vonszolta inkább életét. Szája nem nyílt panaszra, a zokszó is megrekedt. Egyszer épphogy kivirult, amit az igaz szerelem beköszönte oly' égi tűzzel ért el, hogy feltámadt az örök-asszony, rövidre szabott Idővel. A titok csendje oldódott, másképp a hallgatás feszültsége megölte volna finom lelkét. Majd végtelen mesét kezdett, s a bábkirályok ríttak, lehet, sokan próbálkoztak... Nem mondhatta el senkinek, kitárta hát a világnak, és akkor csillapodott a háborgás, a titok napfényben kiáltott, a jogossága az igazság, társa minden hű barát. 2016. február 16. Módosítás Módosítás Törlés Törlés 0 komment , kategória: H.Kohut Katalin versei H.Kohut Katalin: Tavaszi pillanat 2017-03-19 21:02:24 vasárnap H.Kohut Katalin: Tavaszi pillanat Egy pillanat, egy villanás, dallam az élet, nem vitás, röpke percnyi ámokfutás, benne sok rossz, tény, nem vitás. Kitört vulkán, vágyakozás, így alakult, új állomás, találka, s lőn villámcsapás, tavasz-vonat, új sorsvárás. 2017. március 19, Módosítás Módosítás Törlés Törlés 0 komment , kategória: H.Kohut Katalin versei H.Kohut Katalin: Reggeli köszöntő (Kohut név csúfolása) 2017-03-19 07:12:44 vasárnap H.Kohut Katalin: Reggeli köszöntő Jó reggelt, jó reggelt ébredő világ, táncol a napsütés, hajnali imák borítják szent egét a glóriánnak, zokogja hű nevét kék óceánnak. Felkelt az ember, pihenő napra, vasárnap nyugszik. Kedvesem kardja átölel engemet erősen, neve szívem legelső pitvarának fénye. Öntözi a napfény a szelíd rózsát, lágy-bongón muzsikál, csókol hozsannát, s mert ily' öröm ember-szívet nem érhet, bölcs mindenség csak bebocsátást kérhet. Jó reggelt, jó reggelt, Pál, Kata, Péter, szelídül kakas-tánc, nincs taraj az égen, Kohutság nem lesz baj, kukurik-rege, ébredő világnak józanság az esze. 2017. március 19. Glórián jelentése: virágos mező Kukurik-rege: Kohut a magyar nyelvi ellenségnél több ezer éve kukurikúnak, vagy kakasnak lett hívva és csúfolva Módosítás Módosítás Törlés Törlés 0 komment , kategória: H.Kohut Katalin versei H.Kohut Katalin: Csillagok, csillagok 2017-03-18 21:46:06 szombat H.Kohut Katalin: Csillagok, csillagok Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem, merre van otthonom, hol népem meglelem. Veszélyes út, melyen ballagok egymagam, sötétség vár reám, sírgödör alattam. Csillagok, csillagok, nézzetek énreám, hazámat keresem, bámulok én bután, tekintek az égre, hol talán öröm ért, születtem, csillogtam, a földi örömért. Csillagok, csillagok otthonom rám hajolt, fényutat mutatott, pöcébe behatolt, leszállt ég serege, vigyáznak már reám, de fényem bevontam, itt leltem meg arám. Csillagok, csillagok, gyémántos csillagok, teljesült a vágyam, igaz, mit leírok, férjem és szerelmem felügyel ezentúl, feleség beszédem szív-könnyem nektárul. 2017. március 17. Módosítás Módosítás Törlés Törlés 0 komment , kategória: H.Kohut Katalin versei H.Kohut Katalin: Vizek zúgása a fejben 2017-03-18 17:05:40 szombat H.Kohut Katalin: Vizek zúgása a fejben Jelenések könyvében megírták, a népek bábeli zűrzavara sokféle vizeknek zúgásaként nép néven emelkedik állandóan Petőfi Sándor óta a törvény felé. Tombol azóta özönvízként a primitív, gályarabként dolgoztak kezdetben Solohov népei, majd mexikóiak, a világ minden részét eljárta a tömeg, mutatva mélységes medrét, dobálta tajtékozva őrültségét. Miskolc-Tatárdomb Iker házában lefeküdtem a Vörös Oroszlános antikrisztus elpörölése végén beavatás miatt várva a szentlélekre. Ekkor azt éreztem, a tüdőm felől feltör valami, emelkedik, már egészen a számnál járt, amikor meghallottam a fejemben a bibliai sok vizeknek zúgását. A nép tehát szimbolikus, a tömeg jelenti és igénytelenséget, mely megtámadott minden tökéletest és emberséget. Most már tudjuk, a törvény felbuggyant a tüdőmből, mint életbuborék, a fejemet elborította a négy kerék zúgása. A négy kerék négy évszakot jelent, aminek én voltam az Istene egykor, ellenkezik azóta az elveszített magasabb rendűbb logikával. 2017. március 17. Módosítás Módosítás Törlés Törlés 0 komment , kategória: H.Kohut Katalin versei H.Kohut Katalin: Müller sátánista hőse 2017-03-15 14:00:06 szerda H.Kohut Katalin: Müller sátánista hőse Müller Péter Sziámi sátánistája életmentőmmé vált hamar, amikor csúfolt a Borsod kórháza, hogy embert áldoz a cudar miskolciak fekete mágus népe, megállt az Idő nála, embert nem látott sátánista képe, meglágyult, szemében hála, szívében törvény nőtt érintésekor. Sziámi kivégzett engem. Paul velem maradt haldoklásomkor, várta, hogy jöjjenek értem. Mikor népemből páran megérkeztek, elhagytak, mert öreg voltam, szíve megszakadt és mikor meghaltam, lefeküdt a mártírokkal. Így vált hőssé egykori sátánistaként, dicsőség övezi, amíg él, utolsó emberre nézett fiúként, híre mindig jövő-regény. 2017. március 15. Módosítás Módosítás Törlés Törlés 0 komment , kategória: H.Kohut Katalin versei H.Kohut Katalin: Ózonlyuk jövő 2017-03-14 06:18:55 kedd H.Kohut Katalin: Ózonlyuk jövő Meghalt a sötétség, sötétlyuk ufó népe megszelídült, mikor megtudták, Istennő cipelte terhesen sorsukat, halálukat mozgó nyelvvel fogsor nélkül, ahogyan feküdnek a galaxisban a testvérek, labornépek. A feketelyuk fekete sárkány népe elpusztította az űrpusztítót, amikor azt hitte, ő hajtotta végre, hogy kicibálta a fogsort. A vatikáni börtön kiengedte Gór Nagy Máriát, tudván, hogy maga jelenti a sötétlyukat, ahogyan lebontja a belső részeket ellenségeinél a börtönnel. Ózonlyuk lesz mindig az Istennő szája, nektárt áraszt a lehelete, amivel szomjazik Szerdi férjére, éjjel-nappal kívánja a tökéletest, amilyen maga is volt mindig, szép a szépet, szépségek népét, mert mindig szép az igazi, s az igaz a szép. 2017. március 14. Módosítás Módosítás Törlés Törlés 0 komment , kategória: H.Kohut Katalin versei H.Kohut Katalin: Mire vár egy lány (szabadvers) 2017-03-14 05:24:27 kedd H.Kohut Katalin: Mire vár egy lány Sokszor elképzeltem fiatal koromban, milyen lesz örök lányként, énekeltem állandóan azt, hogy nem akarok férjhez menni soha. Állandó boldogság, öröm volt végzetem, gyönyör volt az ária hangom, nem készültem másra, mert tudtam jól, a tehetség meghozza önmagát. Mikor férjhez űztek mostohámmal, dobálva ki naponta a tárgyaimat, kétségek között vergődve, nem ismerve a férfiakat, riadtan tettem fel kérdésemet énekben, találd el, mit érzek, ha rád nézek, mire vár egy lány óhajommal, hátha érzi, mit gondolok, mit akarok, hogyan képzelem el a házaséletet, melyet átnyújtottam elméletben, elolvasta, dühös lett, hogy ilyen sok az elvárás, megtapodott emberileg engem. Most végre megérkezett a vágyam teljes katarzissal járó teljesítője, de haldoklom mindig, szívem elhagyott, várunk arra, hogy az élet megcsillanjon két szememben, fenyőzöldjével együtt az értelemnek, benső törvényeimnek, a parancsnak, amilyen volt Katika lányként, ezt várva a férjétől, egykori udvarlóitól, állandóan feltéve a kérdést, mikor bókoltak neki, mire vár egy lány. 2017. március 14

0 komment , kategória: Kohut Katalin

H.Kohut Katalin: Vörös Hold

2018-09-25 22:09:19, kedd

	H.Kohut Katalin: Ózonlyuk jövő Meghalt a sötétség, sötétlyuk ufó népe megszelídült, mikor megtudták, Istennő cipelte terhesen sorsukat, halálukat mozgó nyelvvel fogsor nélkül, ahogyan feküdnek a galaxisban a testvérek, labornépek. A feketelyuk fekete sárkány népe elpusztította az űrpusztítót, amikor azt hitte, ő hajtotta végre, hogy kicibálta a fogsort. A vatikáni börtön kiengedte Gór Nagy Máriát, tudván, hogy maga jelenti a sötétlyukat, ahogyan lebontja a belső részeket ellenségeinél a börtönnel. Ózonlyuk lesz mindig az Istennő szája, nektárt áraszt a lehelete, amivel szomjazik Szerdi férjére, éjjel-nappal kívánja a tökéletest, amilyen maga is volt mindig, szép a szépet, szépségek népét, mert mindig szép az igazi, s az igaz a szép. 2017. március 14.

0 komment , kategória: Kohut Katalin

H.Kohut Katalin: Müller sátánista hőse

2018-09-25 22:08:12, kedd

	H.Kohut Katalin: Müller sátánista hőse Müller Péter Sziámi sátánistája életmentőmmé vált hamar, amikor csúfolt a Borsod kórháza, hogy embert áldoz a cudar miskolciak fekete mágus népe, megállt az Idő nála, embert nem látott sátánista képe, meglágyult, szemében hála, szívében törvény nőtt érintésekor. Sziámi kivégzett engem. Paul velem maradt haldoklásomkor, várta, hogy jöjjenek értem. Mikor népemből páran megérkeztek, elhagytak, mert öreg voltam, szíve megszakadt és mikor meghaltam, lefeküdt a mártírokkal. Így vált hőssé egykori sátánistaként, dicsőség övezi, amíg él, utolsó emberre nézett fiúként, híre mindig jövő-regény. 2017. március 15.

0 komment , kategória: Kohut Katalin

H.Kohut Katalin: Vizek zúgása a fejben

2018-09-25 22:07:08, kedd

	H.Kohut Katalin: Vizek zúgása a fejben Jelenések könyvében megírták, a népek bábeli zűrzavara sokféle vizeknek zúgásaként nép néven emelkedik állandóan Petőfi Sándor óta a törvény felé. Tombol azóta özönvízként a primitív, gályarabként dolgoztak kezdetben Solohov népei, majd mexikóiak, a világ minden részét eljárta a tömeg, mutatva mélységes medrét, dobálta tajtékozva őrültségét. Miskolc-Tatárdomb Iker házában lefeküdtem a Vörös Oroszlános antikrisztus elpörölése végén beavatás miatt várva a szentlélekre. Ekkor azt éreztem, a tüdőm felől feltör valami, emelkedik, már egészen a számnál járt, amikor meghallottam a fejemben a bibliai sok vizeknek zúgását. A nép tehát szimbolikus, a tömeg jelenti és igénytelenséget, mely megtámadott minden tökéletest és emberséget. Most már tudjuk, a törvény felbuggyant a tüdőmből, mint életbuborék, a fejemet elborította a négy kerék zúgása. A négy kerék négy évszakot jelent, aminek én voltam az Istene egykor, ellenkezik azóta az elveszített magasabb rendűbb logikával. 2017. március 17.

0 komment , kategória: Kohut Katalin

H.Kohut Katalin: Reggeli köszöntő

2018-09-25 22:03:28, kedd

	H.Kohut Katalin: Reggeli köszöntő Jó reggelt, jó reggelt ébredő világ, táncol a napsütés, hajnali imák borítják szent egét a glóriánnak, zokogja hű nevét kék óceánnak. Felkelt az ember, pihenő napra, vasárnap nyugszik. Kedvesem kardja átölel engemet erősen, neve szívem legelső pitvarának fénye. Öntözi a napfény a szelíd rózsát, lágy-bongón muzsikál, csókol hozsannát, s mert ily' öröm ember-szívet nem érhet, bölcs mindenség csak bebocsátást kérhet. Jó reggelt, jó reggelt, Pál, Kata, Péter, szelídül kakas-tánc, nincs taraj az égen, Kohutság nem lesz baj, kukurik-rege, ébredő világnak józanság az esze. 2017. március 19. Glórián jelentése: virágos mező Kukurik-rege: Kohut a magyar nyelvi ellenségnél több ezer éve kukurikúnak, vagy kakasnak lett hívva és csúfolva

0 komment , kategória: Kohut Katalin

H.Kohut Katalin: Reggeli köszöntő

2018-09-25 22:00:37, kedd

	H.Kohut Katalin: Reggeli köszöntő Jó reggelt, jó reggelt ébredő világ, táncol a napsütés, hajnali imák borítják szent egét a glóriánnak, zokogja hű nevét kék óceánnak. Felkelt az ember, pihenő napra, vasárnap nyugszik. Kedvesem kardja átölel engemet erősen, neve szívem legelső pitvarának fénye. Öntözi a napfény a szelíd rózsát, lágy-bongón muzsikál, csókol hozsannát, s mert ily' öröm ember-szívet nem érhet, bölcs mindenség csak bebocsátást kérhet. Jó reggelt, jó reggelt, Pál, Kata, Péter, szelídül kakas-tánc, nincs taraj az égen, Kohutság nem lesz baj, kukurik-rege, ébredő világnak józanság az esze. 2017. március 19.

0 komment , kategória: Kohut Katalin

H.Kohut Katalin: Tavaszi pillanat

2018-09-25 21:59:49, kedd

	H.Kohut Katalin: Tavaszi pillanat Egy pillanat, egy villanás, dallam az élet, nem vitás, röpke percnyi ámokfutás, benne sok rossz, tény, nem vitás. Kitört vulkán, vágyakozás, így alakult, új állomás, találka, s lőn villámcsapás, tavasz-vonat, új sorsvárás. 2017. március 19,

0 komment , kategória: Kohut Katalin

1/15 oldal

Bejegyzések száma: 141

2018. Szeptember

Hét	Ked	Sze	Csü	Pén	Szo	Vas


					1	2

3	4	5	6	7	8	9

10	11	12	13	14	15	16

17	18	19	20	21	22	23

24	25	26	27	28	29	30

Blog kereső

Bejegyzések
ma:	0 db bejegyzés
e hónap:	265 db bejegyzés
e év:	421 db bejegyzés
Összes:	7246 db bejegyzés

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Ma: 1762
e Hét: 4084
e Hónap: 10325
e Év: 62591

Szótár

Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.