|
2018-10-01 19:55:52, hétfő
|
| |
| |
György Emőke: ,,Az ütődött alma"
Vad szél cibálta az almát,
Belevájta hűvös karmát,
Erősen kapaszkodott - hiába,
Szédülten esett az avarágyba.
Búsan merengett az alma:
Bárcsak hamar elrohadna,
Nincs jövője a tarka avaron,
Nem lesz senki, ki beleharapjon.
Ő sírt s az avar zizzent,
A szél már csak némán rezzent,
Nem jött senki, hogy őt megsajnálja,
Hogy megfogja, tenyerébe zárja.
Öreg időnek lábain,
Jött egy lány, éh ült vágyain,
Csillogó szemmel, korgó gyomorral,
Nézett szembe a beteg almával.
Gyengéden kezébe fogta,
Kis híján megbabonázta,
Milyen édes is volt a megváltás,
Csiklandós, a jó ízű harapás.
Az alma így lesz megváltva,
Csutkára lesz harapdálva,
Ütődötten is keletje van már,
Ennyi cirógatás neki is jár.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: György Emőke |
|
|
|
|
|
Offline
