|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2018-10-16 20:55:10, kedd
|
| |
| |
"Nem hinni abban, amiben hinni illik; nem lelkesedni azért, amiért lelkesedni kötelező; nem utálni azt, amit a hatalmasok utálatosnak mondanak - itt kezdődik a veszedelmes élet. Önállóan gondolkodni és önállóan érezni: nincs ennél ma veszedelmesebb." (Bálint György)
Milyen gazdagok a római polgárok. Meg az, hogy milyen okosak. Sétál az ember az Colosseumban, a Forum Romanum megmaradt oszlopai között.
Felnéz a régi házakra, bedobál néhány eurocentet a Trevi-kútba. Elámul a Viktor Emmanuel emlékmű monumentalitásán a Piazza Venezián. Megérti az őröket, akik elzavarják az emlékmű
lépcsőjén - az ismeretlen katona sírja, a haza oltára - falatozó turistákat, mert mégsem illik ott ebédelni. Sétál az ember a szokásos útvonalon: a Colosseumtól a Spanyol lépcsőig Jobbra-balra kitérve rácsodálkozik több száz év felhalmozott kincseire. Közben az jár az eszében - ha ismeri Itália történelmét -, hogy elég ,,huzatos" volt ez a hely. Uralkodók jöttek-mentek, változott a hatalmak ,,befolyási övezete" -ám Róma örök. A Város maradt olyannak, ahol a különböző korok harmonikusan megférnek egymás mellett. Még akkor is, ha politikailag gyökeresen eltértek egymástól. Soha senkinek, egyetlen éppen aktuálisan hatalmon levő erőnek sem jutott eszébe, hogy felszántsa a Forumot, ledöntse Traianus oszlopát vagy megcsonkítsa a szobrokat.
Azok ugyanis Róma - és így lakossága, polgárai - részei. Tükrözik mindazt a múltat, amelyet a város megélt kr.e. 753. évi alapítása óta, amelynek legendáját Líviustól tudjuk. Igaz ugyan hogy említett történetírónk Krisztus kortársa volt, és csaknem nyolc évszázaddal korábbi eseményeket foglalt írásba, de fogadjuk el tőle a történetet úgy, ahogyan azt megírta
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-16 20:38:41, kedd
|
| |
| |
Élt egyszer egy király
Egyszer régen élt egy bölcs és boldog király. Egy bánata volt csupán: hogy nem születtek gyermekei. Sokat törte a fejét, hogyan segíthetne magán, míg egyszer remek ötlete támadt:
"Kiválasztom az ország legbecsületesebb gyermekét és örökbe fogadom." Nyomban megparancsolta a szolgáinak, hogy minden gyermeknek adjanak virágmagvakat, és kihirdette:
- Aki ezekből a magvakból a legszebb virágokat neveli, azt fiammá vagy lányommá fogadom!
A gyerekek buzgón nekiláttak az ültetésnek, öntözésnek, hiszen mindannyian szerettek volna a bölcs király fogadott gyermekeként élni. Szon Il is szorgalmasan öntözte a magvakat, de hiába teltek a hetek, bizony semmi eredmény nem mutatkozott: a magvak csak nem akartak kicsírázni.
"Milyen különös" - álmélkodott Szon Il, s végül az édesanyjához fordult segítségért.
- Mi lehet az oka, hogy nem csíráznak ki a magvaim? - kérdezte.
- Talán másik földbe kellene átültetned őket - tanácsolta anyja.
Szon Il átültette a magvakat, de ott sem indultak fejlődésnek. Hamarosan felvirradt a nap, amikor a királynak meg kellett tekintenie a virágokat. Díszbe öltözött az egész város, a sok-sok gyerek meg az utcára tódult, és szorongatták a szebbnél szebb virágokat. A király sorra elhaladt előttük, de bizony egy szikrányi öröm se látszott az arcán.
Az egyik ház előtt azonban megpillantotta a pityergő Szon Ilt, aki üres virágcseréppel álldogált az utcán. Halvány mosoly derült föl a király arcán, és maga elé hívatta a kisfiút:
- Hát te meg mit állsz itt ilyen búsan ezzel az üres virágcseréppel? - kérdezte tőle.
Szon Il hüppögve mesélte el, hogyan ültette el a magvakat, hogyan öntözte, gondozta, de azok mégsem indultak fejlődésnek.
A király ennek hallatára karjába kapta Szon Ilt, és boldogan kiáltotta:
- Ez az én becsületes kisfiam!
Az emberek értetlenül nézték, mi történik, és egyikük lármázni kezdett:
- Miért fogadod örökbe ezt a fiút az üres virágcseréppel?
A király ekkor így szólt:
- Minden virágmag, amit a gyermekeknek kiosztottam, főtt mag volt. Egy sem csírázhatott ki közülük.
Az emberek erre helyeslően bólogattak, a gyermekek pedig, akik a pompás virágokat szorongatták, igencsak elszégyellték magukat hiszen valamennyien más magvakat ültettek el.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-16 20:28:50, kedd
|
| |
| |
A FIÚ, AKINEK BÉKE VOLT A SZÍVÉBEN
A fiú, akinek béke volt a szívében, egy nagyvárosban élt. Egy szép nyári nap, ahogy lassan bandukolt az utcán, egy keservesen zokogó kisfiúra lett figyelmes.
- Hát te miért sírsz ?
- kérdezte tőle.
- Kilökték a kezemből a fagyimat - szipogta a kisfiú, és a lába elé mutatott, ahol az aszfalton egy nagy gombóc csokoládéfagylalt olvadozott a napsütésben.
- Ne sírj ! - mondta a fiú, akinek béke volt a szívében, és megsimogatta a gyerek fejét - Gyere, veszünk másikat !
Később a fiú, akinek béke volt a szívében, egy másik kisfiút is megvigasztalt, akit társai azért csúfoltak, mert szemüveget viselt.
Este moziba szeretett volna menni, de ehelyett egész éjjel egy fiatal lánnyal beszélgetett, akivel épp akkor szakított a barátja.
Másnap a fiú, akinek béke volt a szívében, megvigasztalt egy asszonyt, akinek meghalt a férje, valamint egy kislányt, akinek a cicáját elütötte egy autó. Harmadnap a munkahelyéről húsz év után elbocsátott középkorú férfit derítette jobb kedvre, meg a nagymamát, akiről megfeledkeztek az unokái.
És ez így ment tovább : jött az elsős kisfiú, aki rossz pontot vitt haza, mert beszélgetett az órán, a lány, akit nem vettek fel az egyetemre, a férfi, aki megtudta, hogy a feleségének szeretője van, a kamasz, akit gátlásossá tettek a pattanásai, az öregedő nő, akit elhagyott a férje egy fiatal lányért - mind-mind a fiúnak öntötték ki a szívüket.
Aztán egy nap a fiú, akinek béke volt a szívében, elment, ki a városból. Ment, ment, egészen addig, amíg el nem ért egy nagy hegyig. Nekirugaszkodott, felmászott egészen a tetejéig. Amikor felért, megállt, szétterpesztette a lábait, felnézett az égre, és üvölteni kezdett.
És üvöltött, és üvöltött, és üvöltött, és üvöltésétől leomlottak a sziklák, és kidőltek a fák, és megnyílt a föld. Az ég elsötétült, jégeső hullt, villámok cikáztak sisteregve, szélvihar tombolt.
És akkor a fiú abbahagyta az üvöltést. Megfordult, leereszkedett a hegyről, és elindult vissza, a városba.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-16 19:57:04, kedd
|
| |
| |
,,Háromféle ember él a világon: Rontó-ember, Gyűjtő-ember és Látó-ember." (Wass Albert: Mese az erdőről)
Emberek, jók és rosszak, hajdan voltak, és még meg sem születettek... Emberek, akik alakítják egymást, miközben ők maguk is alakulnak.
Emberek, akik alkalmazkodnak a körülményekhez, mert ha ezt nem tennék, akkor kihalnának előbb-utóbb, mint a mamut.
Emberek, akikből nincs két egyforma, és akik ettől a megállapítástól függetlenül, mégis nagyon hasonlítanak egymásra.
Mindannyian besorolhatók vagyunk a ,,wassalberti" kategóriák valamelyikébe.
Születésünkkor kapott kegyelmi állapot a ,,látás" képessége.
Az - életünk első éveiben - alanyi jogon járó ajándékot felcseperedve eltékozoljuk, és legnagyobb kincsünket a tisztánlátást cseréljük fel, vagy dobjuk ki más, kevésbé fontos, de mutatós csecsebecsére.
Vannak persze kivételek. Akadnak olyan emberek, akik egész életük folyamán gyakorolják a tisztánlátást. Őket- jó esetben- Mester, és - rossz esetben- őrült címkével lát el a világ. A világ, vagyis mi, emberek. Ahelyett, hogy meghallgatnánk, követnénk tanácsaikat, kinevetjük, vagy kerüljük a társaságukat, mert amit mondanak, az eltér a trendi álláspontoktól.
Kárognak a környezetszennyezés miatt, és katasztrófák eljövetelét hirdetik. Pedig...!
A Tejutat már eltüntettük a fényszennyezéssel...
Ózon szökik, az általunk képzett lyukon...
A tengerek vízszintje rohamosan növekedik a felmelegedés miatt, lassan át kell majd rajzolni és színezni a térképeket, mert szigetországok fognak víz alá kerülve lakatlanná válni...
De mi nem csak, hogy látók nem vagyunk, lassan már hallók sem...
Gyűjtő és rontó emberré lettünk.
Gyűjtési szenvedélyünk nem állt meg a szalvéta-, gomb-, és bélyeggyűjtés szintjén. Termeljük szorgalmasan, és gyűjtjük a szemetet is. Aztán, ha már nem férünk el tőle, visszük a szomszédba.... A szomszéd háza elé, a szomszédos országba, vagy egyenesen az űrbe szórjuk, hátha majd valaki eltünteti helyettünk.
És, mindeközben rontókká válunk... Rontókká, akik nem csak saját bolygójukat, de utódaik jövőjét is ellehetetlenítik.
Már megkezdődött a - meg nem állítható, de még lassítható - visszaszámlálás...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Wass Albert |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-16 19:48:21, kedd
|
| |
| |
Népi megfigyelések
ha július nem főz, szeptembernek nem lesz mit ennie
Sarlós Boldogasszony napi eső Lőrinc-napig tart
ha Mária-Magdolna napján (július 22.) szép az idő, jót tesz, ha rossz, úgy ártalmas
ha Anna (július 26.) napján a hangyák bolyokat készítenek, úgy csapadékos tél lesz
Ernő napi (július 31.) eső langyos telet hoz
Népi mondóka
Esős Illés rossz,
mert áldást nem hoz.
Jakab napja vihart szül,
Magdolna sárban csücsül.
Anna asszony reggele
már hűvös, ne játssz vele.
Mihelyt a pók széttépi hálóját,
Jön a felhő, s rögtön tartós esőt ád.
Mit jövendöl a 100 éves naptár?
Jó időt remélhetni, ha napnyugtakor jó idő volt, ha csalogányok szorgalmasan énekelnek, ha reggel és este a füst egyenesen felszáll, ha az eső köddé változik.
Rossz idő lesz, ha napfelkeltekor égiháborúk vannak, ha a kakasok nap-szenttelet után kukorékolnak, ha a tyúkok szomorúak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-16 19:37:44, kedd
|
| |
| |
Poena cullei, a zsákba varrás ítélete Az ókori római törvénykezés külön büntetést szabott ki azok számára, akik apagyilkosságot követtek el. A minden esetben halállal végződő ítélet során a bűnöst egy majommal, egy viperával, egy kutyával, és egy kakassal együtt egy zsákba varrták és a közeli folyóba vetették. A poena cullei (zsákba varrás) az éppen hatalmon lévő uralkodótól függően változhatott, némelyek több kígyót, mások inkább több kutyát varrattak az elítélt mellé.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-16 19:24:36, kedd
|
| |
| |
Római hagyomány szerint a hónapoknak - márciustól decemberig - a városalapító Romulus király adott volna első ízben nevet. Ez az első római naptár valójában empirikus parasztkalendárium lehetett, amely csak a mezei munkák szempontjából számba vehető 10 hónapot vette figyelembe. A fennmaradó téli holt időt a Kr.e. 700 körüli naptárreform idején iktatták be az új 12 hónapos holdnaptárba Ianuarius és Februarius néven - 11. és 12. hónapként. Ianuarius hónap névadója Ianus, a kezdet és a vég istene volt, neki tulajdonítható, hogy a korábbi márciusi, majd szeptemberi évkezdés helyett a rómaiak - Kr. e. 153-tól - január 1-jén kezdték az évet. A január 1-jei évkezdet a Gergely-féle naptárreform (1582) óta vált általánossá, véglegessé 1691-ben, amikor XI. Ince pápa tette meg e napot a polgári év kezdetévé. Az egyházi év advent első napjával kezdődik. A változó évkezdet következtében az évkezdő szokások és hiedelmek széthúzódtak az adventi időszak kezdetétől március elejéig. A változó évkezdetre utal az újév kiskarácsony elnevezése is.
A januári hónap javában a tél közepe, amikor a növényzetnek még pihenőre van szüksége, a napsütéses, langyos idő káros mind a fáknak, mind a kibújt gabonának. Januárban az őszi vetés alig kikelt gyenge hajtása a hóréteg fagytól védő takaróját igényli. A gyümölcsfák ágait is felmelegíti a napsütés, és ennek hatására a pórusok kitágulnak, majd a hajnali fagyban újra összehúzódnak, és ez a finom háncsréteg szemmel nem látható roncsolódásával jár.
Az erdélyi néphit szerint, amelyik gyümölcsfát újév napján kora reggel a gazda felköszönti, abban az évben bő terméssel fog visszaköszönni. Ennek a hiedelemnek az az alapja, hogy a felköszöntéskor közel kell a fához lépni, meg kell simogatni, és így észre lehet venni a hernyófészkeket és egyéb rendellenességeket. Ezeket aztán a gazda idejében orvosolhatja.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-16 08:58:20, kedd
|
| |
| |
A barátság nehezen leírható fogalom, Micimackó is megmondta: a barátságot nem lehet betűzni, csak érezni. Ha mégis megpróbáljuk szavakba önteni, általában azt az embert hívjuk barátnak, aki a közös érdeklődési területeinken túl is megért, érzelmileg támogat, jó élményt ad, és kritikus élethelyzetekben is olyannak fogad el, amilyenek vagyunk. A barátság érzete tehát nem feltétlenül azon múlik, hogy milyen régóta ismerjük egymást vagy milyen sűrűn tartjuk a kapcsolatot - azon pedig végképp nem, hogy miként ismerkedtünk meg.
Az internet nélkül magam is legalább három nagyon fontos barátsággal lennék szegényebb: a való életben ezekkel az emberekkel valószínűleg sosem találkoztam volna, ugyanakkor a viszonyunkban semmi jelentősége nincs annak, hogy hajdanán a netten akadtunk össze.
Miért nem igazi emberekkel barátkozol?
A digitális korszak előtt leginkább csak az lehetett a barátunk, akivel élőben elég időt tölthettünk együtt a barátság kialakulásához. De már akkoriban is előfordult, hogy a nyelvgyakorlásnak induló levelezőtársi viszonyból mély, bizalmas barátság szövődött, vagy a vakáció közben összeismerkedő gyerekek a következő nyári szünetig rendszeresen levélben tartották a kapcsolatot. Az ilyen esetek voltaképpen csak annyiban különböznek a mostani nettes barátságoktól, hogy sokkal tovább kellett várni egy válaszra, mint ma.
A virtuális tér adta lehetőségektől tartózkodó emberek általában nem értik, miért is jó órákat csetelni vadidegenekkel, miközben ritkán kérdőjelezik meg annak az értelmét, ha pár ,,élő" barátoddal beülsz valahová beszélgetni. Számukra nehezen megfogható, hogy az internet nem egy más világ, hanem a valódi világunk része
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2018. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
341 db bejegyzés |
| e év: |
3311 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1560
- e Hét: 4596
- e Hónap: 13779
- e Év: 66487
|
|
|
Offline
