|
2018-10-24 02:04:53, szerda
|
| |
| |
AZ ÉN 1956-OM
3. rész: AMIKORTÓL AZ ÉRDEMEIMET IS ELLENEMRE RÓTTÁK FÖL
Ismét visszatérve 1956 nyarához és a tanyához: ezt követően olyan elutasítóak lettek velem, mintha én egy nagyon-nagy rosszaságot csináltam volna...
De nem mondták meg, hogy mi is lenne az, amit jóvá tudnék tenni.
*
Egy alkalommal Imre nagybátyám - birkanyírás előtt - lemosta a gémeskútnál a birkákat. Nagy sár keletkezett a kút körül és ekkor bízott meg azzal, hogy
- "ITASD MÖG A LOVAKAT!"
A lovak viszont nem ittak a vályúban lévő vízből...
Ki kellett belőle a pancsolt vizet locsálni és tiszta vizet merni a kútból.
Kérdésem: mertél már vizet olyan mély kútból, amelyiknek csak egy kis fekete pont az alja, ahol a víz van?
Ráadásul már annyira ki volt merve a víz, hogy elfogyott a farúd a kezemből és a láncot markolásztam... Közben, csúszkáltam a sáros talajon a derekamig érő betongyűrű mellett. Amikor végre csobbant a vizes hordó a mélyben lévő vízben akkorát rántott rajtam, hogy felemelt és akkor annyira megijedtem, hogy elengedtem... Ez volt a szerencsém, mert máskülönben berántott volna...
És én még ekkor sem adtam föl a küzdelmet, mert megpróbáltam elkapni ismét a láncot és fölhúztam, majd ismét és ismét és bizony elegendő tiszta vizet mertem a lovak itatásához!
Már éppen akartam szólni Imre nagybátyámnak, hogy hozhatja a lovakat, amikor észrevettem: kicsi unokahúgom is ott van, és már ott topog a sárgödör szélén. A következő pillanatban már csak azt láttam, hogy bent van a gödörben és gyorsan elnyeli a sáros víz és a kis kezével nyúlkál fölfelé. Be akartam szaladni a tanyaépületbe, hogy szóljak, baj van! De rájöttem, hogy addigra meg is fulladhat!
Akkor lehasaltam a gödör szélére és az egyik kezemmel belemarkolva a sárgödör peremébe, a másikkal meg elkaptam Etelka kezét... Közben, én is kezdtem belecsúszva arccal belebillenni! Nem tudom, hogyan, de pont időben jött a segítség és csak azt láttam, hogy Etelka kint volt a gödörből, de engem otthagytak...
Ezt követően már csak arra emlékszem, hogy milyen nagy fényességgel csillogott a sár felszínén a napsugár. A nagy fényesség után már nem tudom, hogy mi történt....
Na, a lényeg: Bóna-nagymama meglátta nagybátyámat és a szemközti körorvos előtt ,,parkoló" szekeret az ismerős lovakkal. Nagymama akkor tudta meg, hogy nagybátyáméknál vagyok a tanyán. Velük jött visszafelé-jövet és átkísért a szomszédos tanyák egyikébe, ahol testvérhúga élt a családjával. Körülbelül egy hét múlva értem jött Piroska nénikém és egy kölcsön biciklivel bekerekeztünk nagymamához a városi házba.
*
Szeptemberben a tanévkezdés miatt ismét visszakerültem Pestre a szülőinek hittekhez, ahol ugyanolyan idegenül bántak velem, mint Imre nagybátyámék a röpcédulák után...
Attól fogva az érdemeimet is ellenemre rótták föl...
Pl. amikor belekezdtem abba a történetbe, amikor a kút melletti, disznók által kimélyített gödörbe becsúszott Etelkát kimentettem... Arra is azt mondta anya, hogy:
- ,,Jobb lenne abbahagyni a dicsekvést, mert még majd kiderül, hogy te lökted bele!"
Hááát, ettől fogva lett nekem nagyon-nagyon rossz a tanyán és abban a családban, amit a sajátomnak hittem!
*
Az egész eddigi életem arról szólt, arra dresszíroztak, arról győzködnek még ma is, hogy minden rosszról csakis én tehetek...és abba kéne hagynom a MÚLT felemlegetését. Csakhogy, ami mindenki másnak már a MÚLTAT jelenti az nekem még mindig a sajgó- fájdalmas JELEN.
*
https://www.facebook.com/mariailona.bona/posts/937585526277444
*
(Folyt.köv.)
*
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
