|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2018-10-26 20:53:40, péntek
|
| |
| |
Bulla János:
Szeretem én...
Szeretem én a felhőt,
Még most is szeretem,
Bár sokszor önte már le
Záporral hirtelen.
S a napot is még mindig
Szeretem, mennyire!
Pedig már számtalanszor
Sütött meg lángheve.
S az égre is szeretve
Tudok csak nézni fel,
Pedig az is - fölöttem
Hányszor borula el!
S a nőt is, ah, a nőt is
Tudom szeretni még -
Pedig ő többször csalt meg,
Mint felhő, nap vagy ég!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-26 20:49:11, péntek
|
| |
| |
Petőfi Sándor:
Megvallom, hogy...
Megvallom, hogy én az iskolában
Rest tanuló voltam, szörnyű rest.
Légy tanítóm, jó leányka, tőled
Majd tanulok édesörömest.
S okvetetlen tőled kell tanulnom,
Amit mostan tudni akarok.
Nem tanulják azt az iskolában,
Nem tudják azt a professzorok.
Nos, leányka, lész-e hát tanítóm?
Kell-e tőlem a professzorság?
Azt szeretném én csak megtanulni:
Mit tesz az a szó, hogy ,,boldogság"?
Nem kerül ám sok fáradságodba,
Ne gondold; csak egy kis percig vársz...
Szólnod sem kell... minek?... egy tekintet
Mindent oly szépen megmagyaráz.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-26 20:41:49, péntek
|
| |
| |
Bartók Lajos: Őszi rózsa
Az utolsó őszi rózsát,
Kedves, neked nyújtom át,
Mint neked nyújtám az első
Kikeleti ibolyát.
Tied volt e szív tavaszán
Nyílott első érzelem, -
Az utolsó dobbanás is
A tied lesz kedvesem!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-26 20:38:32, péntek
|
| |
| |
Sinka István:
Örökség
Még talán a szépapám szépapja
véste magának. S ahogy faragta,
öreg boroktól s ihlettők kába
volt bizonnyal. És vésett a fába:
dombsort, halk fákat, házad, venyigét.
S körül az öblön valamelyikét
tán e képeknek amikor véste,
bíborszín öröm s alkotó kése
láza hajtotta úgy, hogy itt és e
holt fában dobbant a szívverése.
Így volt bizonnyal. És a szépapám
tűnődve babrált egy-egy figurán,
míg végre kész lett, kész e ritka mű:
fából díszpohár, melybe ó-nedű
s május mámora varázsolt tavaszt.
És vén apám, a kemény zord paraszt
- ha víg cimborák közt búja elmaradt -
ivott belőle... Őszi fák alatt
táncolt, ivott... s avult a vén pohár,
amióta meg főről-főre száll,
egyetlen jussként apáról-fira
- hát még kopottabb... És lenn a sírba
már apám csontját is szétrágta a szú...
Egyetlen örököm: ősi mélabú
s e fapohár, melynek tört kelyhén
a csönd mereng csak, mint őseim telkén.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-26 20:32:28, péntek
|
| |
| |
Herczeg Ferenc:
Őszi színek
Valaki vagy Valami egyre szól hozzád, a természet hieroglifái által. De te nem tudod azokat megfejteni. Csak elvétve sikerül megértened a titokzatos rovásírás egy-egy gyakrabban megismétlődő jegyét. De ez a féltudásod is csak arra való, hogy epesztő nyugtalansággal töltsön el.
Kis bárkán egyszer éjjeli orkánt éltél végig a nyílt tengeren. Akkor világosan megértettél egy komor üzenetet, mellyel tudtára adatott mindenkinek, hogy a világrendet egyensúlyban tartó erők között szerepe jutott a megsemmisítő erejű harangnak is. Az orkán nemcsak azért félelmetes, mert tapasztalásnak ismered pusztító erejét, hanem elsősorban azért, mert olyankor megjelenik a természet arcán az irgalmatlan harag szándékos kifejezése. Az égbolt baljós elsötétedése, a fakó tenger háborgása, a tépett felhőkön átcikázó villám, a mennydörgés és a szél szava félelmet akar kelleni. Amióta mindezt túlságos közelségből láttad, azóta nem hiszesz a kényelemszeretet elméletében, mely a mindent megbocsátó, lanyha közömbösséget akarja a világrend kormányára ültetni. Azóta tudod, hogy egyszer majd a döntés órájában, szembe fogsz kerülni az irgalmatlan következetességgel.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-26 20:25:07, péntek
|
| |
| |
Tompa Mihály:
Ősszel születtem...
Ősszel születtem én, tavasz leend,
Mikor reám esteledik!
Sárgult falomb állott bölcsőm felett,
Koporsóm majd rózsák fedik!
Ah, amikor jövék: örömtelen
S hideg tél halvány arca vára!
S búcsúznom akkor kell, midőn jön a
Tavasz virága s langy sugára!
Ah, most is ilyen az én életem!
Vágyam hajt, kerget untalan,
Mi boldog tudnék lenni, Istenem!
S ki vagyok most? Boldogtalan!
Akkor jőnek elkésett örömim,
Ha majd keblem kihűlt, kiégett...
Addig jertek, míg késő nem leend,
Siessetek, kedves vendégek!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-26 20:14:16, péntek
|
| |
| |
A nők akkor szokták nagyon utálni az új jelentkezőt, ha tartanak attól, hogy esetleg valóban elfoglalhatja az igazi liebling pozícióját. A lekoptatott illetőt később kinevezik "igazi szerelemnek", hogy valami működés-imitációt tudjanak felmutatni maguk előtt, és ezzel is vérig gyötörhessék az illetőt, akit amúgy minden saját aljasságuk bűnbakjaként szerepeltetnek névjegyzékükben.
Ilyen lebegtetéses szemétkedés ez a péntek esti ál és műnosztalgiázás is.
A szerelem sok hülyeségre vehet rá. Verset ír tőle az ember!
Amikor verset ír az ember, / nem írni volna jó / a nemléten mereng el, / hogy mivé lesz a szó, / hullámzó tengerén az elme // ringatja rímeit / s amíg ő bámul elmerengve .
Tóth Krisztina: Amikor verset ír az ember
Amikor verset ír az ember,
mindig más volna jó,
a szárazföld helyett a tenger,
kocsi helyett hajó.
Amikor verset ír az ember,
nem írni volna jó
a nemléten mereng el,
hogy mivé lesz a szó,
hullámzó tengerén az elme
ringatja rímeit
s amíg ő bámul elmerengve
felhő mos színre színt,
Amikor lelke kóborolna
maradna teste még,
mikor a kóbor test sodorja
a lélek int: elég,
amikor verset ír a vízre
sor sorra szóra szó
partokra gondol, tiszta szíve
tengermély és fakó-
Zsolt Béla:
Őszi szonett, Vén férfiak nyara
Zsolt Béla:
Őszi szonett
Szonett, ma újra kedvtelőn faraglak,
Bár köd kísér és nem csal zöld csalit.
Lélekszalónom márványasztalára
Ráállítlak, te furcsa, drága nipp.
A dal kihűlt a nyár parázna ajkán,
Az ősz szíve örömtől puszta lett.
Csak te szökellsz még, te szerény, te halvány,
Kandallók lelke, dúdoló szonett.
A ritmusod a szív kábult ütése,
Csak vágypókhálós szívekben zenélsz te
S lángod lelkemből lánglelkekbe átég.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-26 09:09:30, péntek
|
| |
| |
Péntek és szombat: még sok lesz a napsütés, hajnalban már kevesebb helyen képződhet pára, köd. A déli-délnyugati szél több helyen megélénkülhet, pénteken a Dunántúlon egy-egy erős lökés is lehet. A csúcshőmérséklet 19 és 24 fok között alakul
Ma reggel fényképeztem!
Schmidt Lívia
Ősz
Tizenhét falevél
az őszi kertben
úgy simul hozzám
csendes szelídséged mint
babakék sálam
foszló bóbiták
gyenge testét csipkedi
a hajnali szél
ritkuló berek
tépett levélmintáján
ásít az idő
páracsendeken
könnyedén egyensúlyoz
az őszülő est
kiégek lassan
mint ez a rozsdába fúlt
hamvadó világ
őszi akvarell -
lehulló levelek közt
szitál az eső
kései pompa -
színevesztett völgyekben
őszike virít
páragyöngyöt hint
pókhálófonalakra
a hajnali köd
fázós esteken
jó lenne belebújni
pillantásodba
már sorsot húzott -
pőre ágon ül fakón
egy rezgő levél
mályvacserjelomb
hervadásában halvány
nyáremlék bujkál
madár sem reppen
már az őszbe forduló
lombok csendjéhez
esőtől ázott
fényes macskaköveken
imbolyog az ősz
tóparti nádas
zizzenő levelein
nyugalom moccan
kopott flaszteren
zörgő faleveleket
simogat a szél
belül is őszül
sejtszinten dérvirágok
ezrei nőnek
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2018. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
341 db bejegyzés |
| e év: |
3311 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1279
- e Hét: 2751
- e Hónap: 11934
- e Év: 64642
|
|
|
Offline
