Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Babits Mihály : Reggeli ének
  2018-10-28 11:33:31, vasárnap
 
 





Babits Mihály : Reggeli ének



A reggelt éneklem, az enyhe szépet
Ó reggeleim!
jó reggeleim!
Testem mint egy eleven béke ébred
Tejjel és mézzel folynak ereim.

Lelkem kilép az álom fürdejéből
Megint üde már
oszlik köde már.
Kilép az álmok sötét erdejéből
s egy dombra száll, egy kedves dombra száll.

És így néz széjjel hajnala hegyérül
mély múltja fölé,
múlt mélye fölé
s a tegnap és a tavaly köde gyérül
lába alatt, amint néz lefelé.

Nézi, mint új ruhán foszolni fércet
a táj köd-egét
homályüvegét
s a kukoricaszál, a lenge, délceg
hogy hajlogatja tollas süvegét.

S a völgy fölött lassan mélyülve kékell
a szerte határ,
mit a menny kitár
s egy messze vers ébredő ütemével
kóvályg benne, mint hajnali madár.


  
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
Reményik Sándor : Vágy
  2018-10-28 11:26:55, vasárnap
 
 





Reményik Sándor : Vágy



Szeretnék úgy belédsimulni
Természet - mint egy falevél,
Mint egy fűszál, mely egyformán nyugodt,
Ha harmat száll rá, s ha rá száll a dér.
Szeretnék úgy belédsimulni,
Mint egy elvesző árnyalat
Az alkony ezerszínű tengerén,
Szeretném fölszívni az árnyakat,
S magamat tőlük fölszívatni én.

Szeretnék úgy belédsimulni
Természet - mint egy lehelet,
Mint szél fuvalma, mely alig-alig
Borzolja fel az alvó vizeket,
Szeretnék úgy belédsimulni,
Mint egy tétova napsugár,
Mely jár az erdő sűrű rejtekén,
És nem keres és nem talál,
Szeretnék úgy belédsimulni
Természet - mint egy tűnő napsugár.

(S szeretném, ha mellettem elmenet,
Valaki szólna:
"Nézd, már itt az ősz,
Sárgulnak lassacskán a levelek."
És nem ismerné meg a levelet.

És szeretném, ha rajtfelejtené
Valaki a szemét az alkonyégen,
S szólna: "ezerszínű az alkonyat,
Így láttuk ezt valaha, - vele - régen."
És nem sejtené, hogy egy árnyalat
Az esti színek közt én vagyok éppen.

És szeretném, ha jönne valaki
Az erdő rejtekébe
És szólna, "nini, milyen különös:
A nap e mély homályban is ragyog."
És nem tudná, hogy az is én vagyok.)

Szeretnék úgy hozzádsimulni
Természet - mint a vén moha
A fák északos oldalán,
S nem lenni hozzád hűtelen soha.
Szeretnék úgy belédsimulni,
Mint tücsök hangja holdas éjeken,
S szeretném, ha valaki elborongna
Rajtam, mint múltból zengő éneken.

S szeretnék úgy vegyülni el beléd,
Természet - mint a síri por,
Mit ezeréves hantokról a szél
Nagy-messzi tengerpartokra sodor.
Ott játszana velem egy kisgyerek,
Kicsiny kezén futnék fel és alá,
S e port, mely egyensúlyát nem leli:
Egy percig egyensúlyban tartaná.


  
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Gyurkovics Tibor : Kérés
  2018-10-28 10:40:43, vasárnap
 
 





Gyurkovics Tibor : Kérés



Kis napot adj, kicsiny napot,
amilyen embereknek juthat,
őrjítő-puha meleget,
kétségbeejtőt, nyomorultat.

Kis napot adj, kicsiny napot,
a háztetőkön épphogy élőt,
a fejükön, a hajukon
rajongva érezzék az élők.

Kis napot adj, kicsiny napot,
kifordultat, elveszítettet,
amilyen jut, ha elhever,
egy nyitott ingű tizedesnek

Kis napot adj, kicsiny napot,
nem nyarat kérek, csak hogy este
húsba burkolt csontjaimat
valami átmelegíthesse,

kis napot adj.


  
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor  
Kun Magdolna : Megbántani nem akarlak
  2018-10-28 10:19:24, vasárnap
 
 





Megbántani nem akarlak


Megbántani nem akarlak,
hát megálljt intek minden hangnak,
melynek mélyről jövő panasz-szava,
szíved falán áthatolna.

Megbántani nem akarlak,
hát csendbe fojtom fájdalmamat,
hogy meg ne érezd, meg ne tudjad,
hallgatásom sírig sorvaszt.

Mert minden rejtett bánatszóban,
számolatlan tengerkönny van.
Könny, amely egy hervadt napon,
gátat tör a túloldalon.

Kun Magdolna


  
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Páskándi Géza : Oly könnyen
  2018-10-28 10:13:07, vasárnap
 
 





Oly könnyen


Oly könnyen tudok már szeretni
és talán tudom is miért:
úgy vagyok, mint az évszakokkal,
meglátom mindben, ami szép

Télben a metsző frissességet,
nyaraknak tűnő illatát,
az új tavaszban a szerelmet
s az őszben azt, hogy megadja magát:
a bölcs erőt, hogy duruzsolva
viseli el a szép halált.

Oly könnyen tudok már szeretni,
a szívem tágas, olyan ép:
én mindenkiben megkeresem,
és meg is lelem, ami szép.

Páskándi Géza


 
 
0 komment , kategória:  Versek 4.  
Mentovics Éva: Tánc az őszi avarban
  2018-10-28 10:09:28, vasárnap
 
 





Mentovics Éva: Tánc az őszi avarban



Nézd, a hárs mily tarka már,
és nézd, a tó amott
az őszi napfény búcsújánál
lám csak, hogy ragyog!
Aranyló pendely ring emitt,
a lengő ághegyen,
úgy zsong a park, a víz mögött,
akár egy bálterem,

hisz fürge táncba fognak ott,
s a ritmus jön velem,
s egy dalt dúdolva lépdelek
az őszi szőnyegen.

Kerengve száll a rőt levél,
majd mélán andalog,
s a nyárfák lenge ága közt
aranyló Nap ragyog.

Forogj velem, te őszi hárs,
lendüljön ágkarod,
mert itt, a szőnyeg lágy ölén
már te is láthatod,

hogy mily csodás a búcsúzás,
ha táncra kél veled
az ősz a tarka fák alatt...
lám, te is élvezed.


(2010. október 23.)


  
 
0 komment , kategória:  Ősz  
Wass Albert: Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy.
  2018-10-28 10:04:26, vasárnap
 
 





"Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt."

/Wass Albert /









"...Amikor már nagyon fáradt leszel, és nagyon céltalannak érzed a sorsodat: egyszerre csak érted üzen az erdő.
Először csak egy kis szellővel, mely csak úgy végigsurran melletted az utcán. Fenyőillatából már alig érezhetsz valamit, de meghallod mégis, amikor a füledbe súgja: - Üzeni az erdő, hogy árnyékkal várnak rád a fák...
illatukat neked gyűjtik a rét virágai...
jöttödet lesi az ösvény...
jöjj, siess...! "

/Wass Albert/





  
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 6 db bejegyzés
e hónap: 140 db bejegyzés
e év: 1459 db bejegyzés
Összes: 13005 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1266
  • e Hét: 2440
  • e Hónap: 19823
  • e Év: 137069
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.