|
 1/6 oldal 
|
Bejegyzések száma: 51
|
|
|
|
|
|
2018-10-29 23:40:03, hétfő
|
| |
| |
Schmidt Lívia:
Szeretni kell...
Szeretni kell az őszt,
még akkor is, ha már:
rozsda-ette ruhát
ölt magára a táj.
Táncolva ringnak a
sárguló levelek,
pókhálót reptetnek
gyengéden a szelek.
Pezseg még az élet,
míg a nap leszáll,
mosolya ott bujkál
az öreg körtefán.
Elmennek a fecskék,
elviszik a nyarat,
fészkük rejtekében
pár tollpihe marad.
Szeretni kell az őszt,
még akkor is, ha már:
pőrére vetkőzik
a ködben úszó táj.
A levelek már nem,
csak a fák suttognak,
búcsúzkodnak szépen:
találkozunk "holnap"!
Halkulóban minden,
pihen a természet,
nedves avar bomlik,
sorsa az enyészet.
Szántásban a varjak
- visszavonhatatlan -
már közeleg a tél,
kertek alatt ballag...
Mezőberény, 2015. november 12. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SCHMIDT LÍVIA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-29 23:36:47, hétfő
|
| |
| |
Schmidt Lívia:
Kéken-fehéren
Egyszer, mikor angyal voltam...
...a nap aranyát hajamba szőtte,
könnyű szellőként felhőről-felhőre
szálltam - mosolyom a földig ért...
Szeretet dallamát dúdoltam lelkébe
bús árvának, tengődő szegénynek,
kéken-fehéren - hold ezüstje kísért...
Csordultig megtelt a szívem - a fény
volt minden kedves kincsem, csillogó
sugarait tenyerembe rejtve, gyógyító
kezem szenvedő betegre simítottam...
...egyszer, mikor angyal voltam...
Mezőberény, 2016. március 6. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SCHMIDT LÍVIA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-29 23:35:05, hétfő
|
| |
| |
Schmidt Lívia:
Napfény-szimfónia
Néztem, ahogy felkel a Nap,
megpillantottam az első kis sugarat,
mely felszökött egy diófaágon,
csiklandozva az utolsó leveleket,
- csak kacagtak, csak nevettek -
majd hirtelen csend lett... mintha
a világ lélegzetvisszafojtva
várta volna a csodát...
Én is figyeltem, csupán egyetlen veréb
vette a bátorságot - a merész - és
harsányan csivitelni kezdett,
akár egy türelmetlen gyermek,
ki ugrándozva kéri: - Na, mi lesz már?
Meleget akarok! Siess, siess, megfagyok!
...mindez egy pillanat műve volt...
Végre...! Jött a többi... száz és száz...
Az aranyos-ragyogás átkarolt mindent,
mi él - feltámadt lassan a szél -
és a fény, az éltető nap fénye
táncot járt az őszben:
repkedő rovarok áttetsző szárnyán,
puha mohaszőnyeg csillogó gyöngyein...
Kopaszodó ágak színpompás díszeit
csodálva - kísérte az utazókat,
s a selyemszálak, mint megannyi apró
csónak, lebegtek, úsztak a horizont felé...
Felhők fodrába bújva picit megpihent,
majd széjjelhasítva a kék eget,
lajtorjáján újra leereszkedett...
Hiú leányka képében tiszta tó
tükrén nézegette magát, jöttének
örvendeztek az úszkáló vadkacsák,
és a zizegő nádas hullámzó erdeje...
Elidőzött sűrű bundákon, percekre
talán elnyomta az álom, míg
nyújtózkodó macskatestek
szívták, gyűjtötték magukba a
napmeleget. Későre járt... még
megsimította arcomat, átsuhant
agyamon egy mézédes gondolat,
mely betöltötte millió sejtemet -
olyan finomra hangolt, és mégis
olyan egyszerű, precízen
komponált zenemű...
...én a része voltam,
átéltem a varázst...
Búcsúzó sugarait rézvörös
lombokra szórta, lehunyta
izzó-parázs szemét,
csendben ment, betakarta az ég...
Nyomán bíbor felhők ballagtak halkan -
a legszebb ajándék, amit kaphattam...
Őrzöm, mint örökölt, féltett imát,
ezt az őszi, napfényes szimfóniát...
Mezőberény, 2016. november 1. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SCHMIDT LÍVIA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-29 23:33:29, hétfő
|
| |
| |
Schmidt Lívia:
Kérlek...
Ne félj, anya! Minden rendben...
Csak a szív ver hevesebben,
tudod, most kicsit izgulok,
de te legyél csak, légy nyugodt!
Amíg alszom - szemem zárva,
megérint egy angyal szárnya,
és elönti szép lelkedet -
a végtelen-jó szeretet.
Gondolsz rám, míg rád gondolok,
álmomba még be-belopok
egy kedves szót, mosolyt tőled,
illatod, mit pillék szőttek...
Könnyű lépted, szemsugarad
belém égett, velem marad...
Hosszú órák - pillanatok,
igaz hited, erőd adod...
Átsegítesz nyűgön-bajon,
megsimítod fáradt arcom...
Vagy nekem - ezt köszönhetem,
kézen fogsz, így vezetsz engem.
Ne sírj, anya! Nem fáj nagyon...
Hogy legyőzzön, sosem hagyom!
Látod? - Nevetni is tudok...
Kérlek, legyél csak, légy nyugodt...
Mezőberény, 2016. december 13., Anyának betegágyamból... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SCHMIDT LÍVIA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-29 23:26:18, hétfő
|
| |
| |
Molnár Richárd:
Gyönyörűszép szívemen
Egy vers van születőben
Egy gondolat van érkezőben
Melyhez volt már sok hasonlatos,
Egyszerű és költőien magasztos.
Érzések kergetik benne egymást,
Előadva ezzel egyfajta táncos szertartást,
Megmutatva mily összetett, ami egyszerű,
S ezáltal mily csodálatos és nagyszerű.
Szóljon hát a mű bevezető szöveget így letudva
Szabad utat adva érzéseknek és szemet lehunyva:
Gyönyörűszép szívemen
Van apám és van anyám,
van Istenem és hazám,
volt gyerekszobám és lesz temetőm,
volt sok csókom és akadt olykor szeretőm.
Minden nap háromszor eszek,
hol sokat, hol keveset.
Huszonhét évem csekély hatalom,
de e csekély hatalmat senkinek sem adom.
Van sajátja mindenkinek,
léleknek hívják és vagy Isten, vagy az ördög veszi meg.
A tiszta szív és szeretete örök,
a szeretet legszebb táncai gyűrűnyi körök.
E táncban mindenkire sor kerül,
s a végén boldogságba szenderül.
Új vagy boldog élet terem
gyönyörűszép szívemen.
És a lélek, mely én vagyok,
Melyben vannak nyarak és tavaszok,
Melyben olykor ott az ősz is,
S télen a fagy néha tetőz is,
A lélek, mely én vagyok,
melyben vannak hajnalok,
s melyben lesz egy alkony is,
mely után boldogság marad az arcon is,
A lélek, mely én vagyok,
Melyből mindenkinek adhatok,
Mely szeretettől van csordultig tele,
Melyből sokszor vesznek, de ritkán raknak bele,
A lélek, mely még mindig én vagyok,
Melyért nap, mint nap keményen harcolok,
Mely közvetlenül, vagy közvetve
Mások boldogságáért törtetve,
E lélek, mely meg mindig én vagyok,
Így halad előre fél vakon,
Célja a szeretet, de fél nagyon,
Hogy magányosan nyugszik a végső hajnalon,
És mégis e lélek, mely én vagyok,
Csak boldogságot hagy és én hagyok
Szabad utat e szívnek -
Vadnak, szabadnak, szelídnek -
Hogy a lélek, mely akkor is én vagyok,
Mikor mindent hatra hagyok,
Gyönyörködhessen mások boldogságán.
Így születek majd újra egy eső után, mint szivárvány.
Dublin, 2008. Augusztus 16. - József Attila Tiszta szívvel cimű versére szándékosan készült el a pozitív inverznek szánt szakasz.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERETET |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-29 23:18:05, hétfő
|
| |
| |
Molnár Richárd:
Jó éjszakát!
Aludj jól és álmodj szépeket!
Álmodj felhőtlen csillagos eget!
Álmodban olvasd a csillagok szavát,
melyek súgják boldogságodat s szívedet magát!
Álmodj róla, hogy karjaimban fekszel,
s elfelejted milyen ha lelked stresszel!
Álmodd azt hogy simogatlak téged,
s érintésemtől szerelmesen véged!
Álmodd hogy ölelésemben szívem szíveden dobol,
hogy boldogságoddal boldogságot hozol!
Álmodj valóra váltható gyönyörű képeket!
Aludj jól és álmodj szépeket!
2008. november 10. sms vers |
|
| |
|
0 komment
, kategória: EST - ÉJSZAKA VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/6 oldal
|
Bejegyzések száma: 51
|
|
|
|
2018. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1539 db bejegyzés |
| e év: |
15094 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2592
- e Hét: 5900
- e Hónap: 16253
- e Év: 75506
|
|
|
Offline
