|
2018-10-08 20:24:56, hétfő
|
| |
| |
"Mivel minden Isten teremtő akaratától függ teljes mértékben, ezért áll fenn a szentség és a bűn lehetősége. Az emberben az Istenhez való hasonlóság egyik jele az a képesség, hogy gyakorolhatja erkölcsi döntését.
A keresztyénség tanítása az, hogy az ember az Istentől való függetlenséget választotta, és azzal erősítette meg választását, hogy szándékosan engedetlenkedett az isteni paranccsal szemben. Ez a tette megsértette azt a kapcsolatot, amely normális módon állt fenn Isten és teremtménye között; ezzel elutasította Istent, mint létezésének alapját, és az embert visszadobta saját magának.
Ezek után nem a központi nap körül forgó bolygó lett belőle, hanem saját maga alkotta nap, ami körül minden másnak forognia kell. Az énnel kapcsolatos pozitívabb állítás nem képzelhető el annál, mint amit Mózesnek mondott Isten: VAGYOK, AKI VAGYOK. Isten teljessége áll előttünk ebben a független létezéssel kapcsolatos és mással nem minősíthető kinyilatkoztatásban.
Mégis, Istenben ez az én nem bűn, hanem minden lehetséges jónak, szentségnek és igazságnak a legteljesebb megtestesítője. A testies ember bűnös, és csupán azért bűnös, mert a saját személyiségével kapcsolatosan kihívja Isten személyiségét.
Minden másban esetleg szándékosan elfogadhatja Isten szuverenitását; a saját életében elutasítja azt.
Neki Isten uralma véget ér ott, ahol az övé elkezdődik. Neki az én válik a nagy Énné, és ebben öntudatlanul is Lucifert, a hajnal bukott fiát utánozza, aki ezt mondta a szívében: "Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat,... hasonló leszek a Felségeshez!" (Ézsaiás 14:13, 14).
Mégis annyira halványan jelentkezik az én, hogy aligha van valaki tudatában a jelenlétének.
Mivel az ember született lázadó, nincs tudatában annak, hogy az. Folytonos önmegvalósítása - amennyiben egyáltalán erre gondol - tökéletesen normális dolognak látszik. Kész kitárulkozni, néha még föl is áldozza magát a kívánatos célért, de sohasem lép le a trónról.
Bármennyire is lecsúszik a társadalmi befogadottság fokozatain, a saját szeme előtt még mindig trónon ülő király, és senki, még Isten sem foszthatja meg trónjától. A bűnnek sok megnyilvánulása van, de egyetlen dolog lényeges benne.
A halandó ember, akit Isten arra teremtett, hogy imádja Őt a trónja előtt , saját személyiségének a trónjára ül, és arról a fölemelt helyzetéről kijelenti: "VAGYOK VALAKI." Ez bűn a maga összesűrített mivoltában; mégis mivel természetes, jónak tűnik.
Csak amikor az evangéliumban a Legfelségesebb elé kerül a lélek a tudatlanság minden védőpajzsa nélkül, akkor döbben rá erre a lelkiismeret. Az evangelizálás nyelvében az az ember, aki így találkozik a Mindenható Isten lángoló jelenlétével, bűnbánathoz jut.
Krisztus utalt erre, amikor a Szellemről beszélt, akit majd elküld a világra: "És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet" (János 16:8).
Krisztus eme szavainak legkorábbi beteljesedése pünkösdkor történt, miután Péter elmondta az első nagy keresztyén prédikációt: "Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak? " (Apostolok cselekedetei 2:37).
Ez a "mit tegyünk?" tör fel minden ember szíve mélyéből, amikor hirtelen rájön, hogy bitorló, és lopott trónon ül. Bármennyire is fájdalmas, pontosan ez az akut erkölcsi összeomlás hozza létre az igazi bűnbánatot, és építi fel a szilárd keresztyént, miután a bűnbánó lélek lelép trónjáról, hogy bocsánatot és békességet találjon az evangélium által."
A.W. Tozer /A Szent Ismerete/
Aiden Wilson Tozer (1897. április 21. - 1963. május 12.) amerikai keresztény lelkész volt -
ISTEN EMBERE |
|
| |
|
0 komment
, kategória: H I T GYÜLEKEZET |
|
|
|
|
|
Offline
