|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2018-11-07 11:26:22, szerda
|
| |
| |
"Mindig akad hely újabb fákat, bokrokat ültetni. Ez majdnem olyan, mint elhatározni, hogy gyereket hozunk a világra? Erős túlzás, de azért nem lehetetlen észrevenni a párhuzamot. Én döntök a sorsa felől, én határozom el, hogy ő létezzen-e, vagy sem. Tehát eleve teremtő hatalmam van fölötte. És aztán majd gondoskodnom kell róla."
Lángh Júlia
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-07 08:44:49, szerda
|
| |
| |
- Tudod, mi az, hogy elmúlás?
- Nem, nem lehet elmúlni.
- Már hogyne lehetne. Tudod, amikor elmúlsz és többé nem leszel.
- Elmondom miért nem lehetséges. Ahányszor léptél egyet a réten, magokat tapostál a földbe. A magból élet lett, általad. Amikor nem leszel, a mag ezredik generációja még mindig él, általad. Létezést csináltál. De a mosoly, amit adtál, szintén életet adott, számtalant.
- Egy mosoly? Ugyan hogyan?
- Emlékszel arra az asszonyra, akire rámosolyogtál tegnap az úton?
- Nem.
- Semmi baj, én igen. Azon gondolkodott, mennyire hasztalan a léte, és ha nem lenne sem vennék észre. Majd ment az úton, és a lelke már halott volt. Te észrevetted, és valamiért mosolyra húzódott a szád. Nem gúnyosan, kedvesen tetted. Észrevetted. Felébredt a lelke, ismét él, pedig csak egy mosolyt kapott. Egyszer lesz majd gyermeke, és bátorsága, hogy felnevelje őt. Ismét életet adtál, nem most, de számtalant.
Csupán a lélegzeted bevonta a körforgást, hiszen vitte a szél, adott helyette esőt, vizet és életet.
Látod ezért nincs elmúlás. Nyomok vannak. A tiéd, az enyém, mindannyiunké. Nincs elmúlás. Élet van. Örök és igaz. Az élet változni tud, de elmúlni sohasem. (Todorovits Rea)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-07 08:12:18, szerda
|
| |
| |
Dsida Jenő: Miért vagyok kedvetlen?
Mert már megint jönnek azok a fellegek,
megint eső lesz.
Megint sár lesz és ólmos ködburok
a lélek körül.
Éjszaka megint fennülhetek ébren,
hallgatni, amint a végnélküli eső
paskolja a falakat és zubognak a csatornák.
Megint, megint és már nem is remélem,
hogy vége lesz.
Valahová el akartam utazni tegnap,
egy kis felfrissült lélekremegésre,
Nápolyba, vagy nem tudom hová,
ahová egy életben csak egyszer megy vonat.
Aztán sokszor olyan buta kis ötperceken,
sokszor csak pillanatokon múlik
az ilyesmi, a napsütés,
a jólszületés, az igazi élet,
minden.
Nem találom a lelkemet sehol.
Aztán már meg is jött a köd,
már megeredt a gyűlölt permeteg.
Bemegyek a szobámba, becsukom az ajtót,
behúnyom a szememet.
... Magam előtt látom egy távoli vonat
motollázó sok kerekét,
hallom élettel-teli, ütemes zakatáját
s a mozdonnyal szembegurul a sínen
egy forrón felkelő,
óriási Nap...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2018. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
210 db bejegyzés |
| e év: |
3500 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1876
- e Hét: 13960
- e Hónap: 32933
- e Év: 261870
|
|
|
Offline
