|
2018-12-12 06:07:29, szerda
|
| |
| |
"Kétségtelen, hogy 1917-ben a bolsevikok elorozták a parasztság forradalmát. A proletariátus történelmi szerepének - csakúgy, mint a technikai fejlődésnek - mértéktelen túlértékelése azonban Nyugat-Európából és Amerikából származik. Oroszországba alig 100 év érkezett a kapitalizmusnak ez a kiadása. A cári önkényuralom próbálta átmenteni magát ezzel a katonai és gazdasági összeomláson - könnyen, gyorsan és olcsón. Akárcsak a Rettenetes Ivánt utánzó Sztálin, vagy most Putyin elnök, akinek a dolgozószobájában Nagy Péter képe függ az íróasztala felett.
Ebben most a leginkább keletire formált nyugati ideológia, a pravoszláv kereszténység is segít. A szovjet korszak külső-belső emigrációba szorult orosz gondolkodói - legyenek Wagner kozmizmusának, Nietzsche civilizáció elméletének, vagy a Marx-Engels-féle történelmi materializmusnak a követői - mind vallásfilozófikusok is. És mi más volt az állami ideológia, mint pompás külsőségek és képmutatás mellett űzött bizánci vallás? Az ellene fordulók - Szaharov professzortól Zaliginig, Leonyid Leonovtól, Az orosz erdő írójától Szolzsenicinig- pedig soha nem az élenjáró nyugati tapasztalatokra hivatkoznak, hanem - mint az igazság, hasznosság és szépség legfőbb mintájára - az orosz természetre. És nem a bukolikus idillre, hanem az orosz gondolkodás és az alkotói lét egészét átható szemléletre.
Etikai minimum ez, amelyet a társadalom az elitjével szemben támaszt. És egyben - esztétikai minimum. Könyvtárnyi irodalma van például a Művész Színház Három nővér előadásának, amely több, mint fél évszázadon át műsoron volt - vélhetően, mert a műben ugyancsak az orosz lélek panteista volta jelenik meg. 1940-ben, amikor mindenki a háború kitörésére készült, a rendező így instruálta az emberibb jövőről monologizáló Versenyin ezredest: "Magát megmentik az álmai". A frontra induló nézők elegáns, jól nevelt katonatiszteket akartak látni, akik érdekesen és hitelesen tudnak beszélni nekik a kötelezően előírt szebb jövőről, amiért most mindjárt hősi halált halnak a nővérek kertjének gyönyörű nimfái alatt.
Ezt akarják tulajdonképpen most is. A vadkapitalizmus eszeveszett tombolása közepette is értelmiségi hősökre várnak az emberek. Egy szociológiai felmérés nemrég arra kérdezett rá, milyennek képzeli el a mai fiatal korosztály az ország igazi elitjének egy tagját. Íme, néhány válasz: mindig nyitott, kezdeményező, jól nevelt, tapintatos, érzékeny, nem káromkodik, nem erőszakos, erkölcsös, fejlett etikai érzékkel rendelkezik, becsületes, jóindulatú, jóakaratú, nem lop, nem csal, nem ordenáré, belül teljesen szabad, önálló és független, mély lelki életet él, de nem unalmas, nem sopánkodik, értékükön tud becsülni másokat, de önmagát is, elkötekezett a magas kultúra és az erkölcsi elvek, továbbá az egyén társadalmi felelőssége iránt. Nem önző, nem egoista, a társadalmi érdeket fölébe helyezi a sajátjának.
Bizony, egészen más tulajdonságokat kért számon a maga fejedelmén a posztmodern hatalom-technológia titkos példaképe, Machiavelli. És egészen más vonásokat tulajdonítanak a választási kampánymenedzserek meg a médiamogulok is a mai politikai elit tagjainak. Ezek a vonások tulajdonképp a szellemi elitre, az értelmiségre illenek. Vajon egyszerű nosztalgia, hogy sokan ilyennek látják az elitet? És éppen a fiatalok?"
Peterdi Nagy László: Bársonyos színházi forradalom, részlet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
